Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Szegedi László Tamás második mandátumát tölti egyházkerületünk generális direktoraként. 12 éven át volt a brassói egyházmegye esperese, előtte főjegyző, katekétikai, ifjúsági, missziói előadó is volt. Amint mondja, szinte mindenféle egyházi tisztséget kipróbált már. Jelenleg a Brassói III-as számú gyülekezet lelkipásztora.

A generális direktor Magyarigenben született, lelkészi családban, Bod Péter temploma körül nőtt fel. „Nem volt egyszerű életünk, számtalan zaklatáson át érkeztünk el a kilencvenes évekig. Számunkra Dél-Erdély és a szórványvidék meghatározó jelenség volt” – emlékszik vissza. 1985-től a mezőségi Uzdiszentpéteren szolgált, ahol az az egyházkerület „lovas papja” lett, ugyanis lóval és szekérrel járta a szórványgyülekezeteket ötven kilométeres körzetben, a vidék román és magyar emberei egyaránt megismertek. A 89-es változások előtt hívták meg Kőhalomba. Itt ekkor nem volt sem parókia, sem templom, csak egy kis ház. „De voltak lelkes, templomba járó emberek, akik Székelyföldről származtak, és fiatalok. Ez engem nagyon vonzott” – idézi fel a történetét Szegedi László.

A generális direktor szerint az egyik legfontosabb feladat továbbra is a gyülekezetek átvilágítása, megismerése. 📷: Kiss Gábor

Már 1990 januárjában közbenjárására elindult a magyar gimnáziumi tagozat és óvoda is a településen. Az új templomot 1993-ban szentelték fel, a parókiát pedig 1994-től nyolc diákkal osztották meg, és minden évben rendre többen jelentkeztek a lassan bentlakássá váló hajlékba.

„A kétezres évek elején olyan is volt, hogy 80 gyermek iratkozott be, az épületnek azonban nincs ekkora kapacitása, így még az ablakpárkányon is aludtak” – vázolja az intézmény alakulását a lelkipásztor, majd hozzáteszi: „A munka sikere 51 százalékban a feleségemé, hiszen matematika szakos tanárként az iskolában biztatta a gyerekeket, hogy járjanak bibliaórára, nagyon sok diákot behozott, vonzóvá lett ez a hely számukra” – hangzik el beszélgetésünkön.

Ez a sokszínűség, mozgalmas élet összekovácsolta a gyerekeket, a házaspár élete napi 24 órás munkává, szolgálattá, lelkigondozássá változott, édesapja-édesanyja lettek számtalan fiatalnak.

„A legboldogabb nagycsaládos vagyok. 750 gyereket neveltem ez alatt a 28 év alatt. Olyan diák is van, akit kereszteltem, konfirmáltam, eskettem, és már a gyerekét keresztelem”

– mondja el Szegedi László. Hozzáteszi: „Ez a gyülekezetre nézve is óriási hatással volt, nagy volt a szolgálatban való élmény.”

„Megláttam, a lelkipásztornak mennyire oda kell figyelni mindenhol az iskolára, hiszen ha ott nincs magyar oktatás, akkor érthetetlenné válik az igehirdetés, éneklés, katekézis, bármi. És különösen a kis településeknek nagyon fontos, hogy az egyház gyűjtőpontjai legyenek az értelmiségiek számára. Így lett a templom és a ma is épülő bentlakási komplexum. Egyetlen szót nem ismerünk az életünkben: az unalmat. Magánélet szintén nincs, szabadidő inkább csak utazás közben az autóban” – fejti ki a lelkipásztor, aki jelenleg a brassói református gyülekezetben szolgál.

Ha nincs magyar oktatás, érthetetlenné válik az igehirdetés, éneklés, katekézis – vallja Szegedi László. 📷: Kiss Gábor

Szegedi László 2012-ben került a kerületi vezetőségbe, előtte az Esperesek Kollégiumának tagja volt. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a közgyűlés újra megválasztotta a generális direktori tisztségre. A Kőhalomban végzett sokrétű szolgálat mellett az egyéb vállalásoknak köszönhetően is gyűlt a tapasztalata, hiszen több száz gyülekezetet látogatott meg az évek során.

„A nevelésnek és kitartó szolgálatnak megvan az eredménye, és van egy titka: vasárnaptól vasárnapig mozgósítani kell a gyülekezetet.

Nagyon fontos bibliaórákkal, rétegenként megszólítani az embereket, mindenkinek az érdeklődési köre szerint. Ez egy jól bevált módszer” – mutat rá, majd hozzáteszi: „A lelkészi szolgálat titka, hogy sose add fel. Akkor sem, amikor egy valaki van, vagy ketten jönnek. Az Atya, Fiú, Szentlélekkel már öten vagyunk.”

„A szolgálatomban nagyon sok jó élményem volt, rengeteg pozitívumot kaptam a gyülekezettől, hiszen ha bűnbánati hét volt, akár 40-50-en is összegyűltünk. Nagy gyülekezetben is lehet elsorvadni, és kis szolgálati helyen is lehet teljes erőbedobással élni. A fejlődéshez ki kell használni az egyházunk eszköztárát, köztük a médiát is” – mondja a lelkipásztor, aki külön odafigyel arra, hogy ingyen juttassa a református kiadványokat a gyülekezeti tagoknak. Fontosnak tartja, hogy az írott szó bekerüljön a háztartásokba, illetve a presbiterekhez is mindenképp eljussanak a kiadványok.

Szegedi László úgy véli, kerületi szinten az egyik legfontosabb feladat továbbra is a gyülekezetek átvilágítása, megismerése. Az intézményalapítás, -építés, -javítás folyamatban van, ezt be kell fejezni, de nem feledkezhetünk meg a gyülekezetek és a lelkipásztorok belmissziós tevékenységéről sem. „Az nem lehetséges, hogy egy gyülekezetben ne legyen egy bibliaóra sem. A nagyvárosok sokaságában nincs gyülekezeti vallásóra az iskolai mellett, pedig éppen ez lenne a kapcsolópont a fiatalok és gyülekezet között” – szögezi le, majd hozzáfűzi: „Vonzóvá kell tenni a lelkipásztori szolgálatot a kis gyülekezetekben is.”

A lelkipásztorral Kőhalomban beszélgettünk. 📷: Kiss Gábor

A konfirmandusok kérdése szintén nagy gond, véli a missziói előadó, hiszen főleg városokban kiesik az első hat osztály, amikor meg kellene alapozni a Heidelbergi Káté megértéséhez szükséges információkat: „Az iskolai vallásoktatásból, bármennyire is jó legyen a tanár, nem marad meg sok ismeret. Az alapok nélkül hiába beszélünk hitelvekről. Az óvodától a konfirmációig foglalkozni kell velük, hogy megszerettessük és érthetővé tegyük számukra az anyagot.”

Szegedi László a szórvány helyzetét és problémáit is a szívén hordja. Kérdésünkre kifejtette ezzel kapcsolatban a nézeteit: „A kilencvenes évek után divatos fogalom lett, és ma már a közbeszédben az egyház és politikum is úgy véli, hogy kell és muszáj beszélni róla.

Az már kevésbé biztos, hogy értik-e valóban a szórványt. Mert élni kell benne, hogy valóban megértse az ember – legyen az etnikai, nyelvi vagy nagyvárosi szórvány.

A mai társadalom helyzete miatt felszámolódóban vannak gyülekezetek, teljesen elszórványosodnak. Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Ezt 2000 évvel ezelőtt is megmondta az írás, és ma sincs másképp. Viszont mivel nem juthat el mindenhova lelkipásztor, gondolkodnunk kell azon, hogy az igét hogyan juttassuk el oda.” A lelkipásztor szerint az „egymás terhét hordozzátok” elvén a nagy gyülekezeteknek fel kell vállalniuk egy-egy kis gyülekezethez való társulást. Például Brassó és Kőhalom közös legátust fogad, a két presbitérium együtt kirándul, gyülekezeti találkozókat, közös ünnepeket rendeznek. „Ez lesz a jövő. Mindenki szeretne önálló lenni, de nem jut mindenhova lelkipásztor. Ezen még dolgoznia kell a közegyháznak, hogy jogi, adminisztratív, gyakorlati szempontból hogyan oldható meg, és a köztudatban hogyan fogják megemészteni.”

Sorozatunk előző részében Ladányi Árpád nagyenyedi főgondnokkal beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Ladányi Árpád: Lélekszámban fogyunk, de hitben erősödünk