Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Ladányi Árpád gyulafehérvári ügyvéd a Nagyenyedi Református Egyházmegye főgondnoka, 2018-tól igazgatótanácsi tag. Érdekesség a szakmai életében, hogy megtapasztalta a gazdaság minden területét: dolgozott magánszektorban, majd állami alkalmazott és magas rangú állami tisztségviselő is volt, jelenleg pedig saját ügyvédi irodáját vezeti.

„Mindig is érdeklődtem a társadalmi kérdések iránt, feladatokat vállaltam a politikában és az egyházban egyaránt. A politikában már közvetlenül a forradalom után részt szerettem volna venni, diákként egyszerű önkéntesként tettem ezt meg. 2000–2004 között Enyeden önkormányzati képviselői feladatot is vállaltam” – idézi fel Ladányi Árpád egykori tevékenységeit. Egyházi körökben 15 éve lát el jogtanácsosi feladatokat, 2018-ban pedig felkérték az egyházmegyei főgondoki tisztség vállalására, amely, elmondása szerint, nagy megtiszteltetés volt számára.

Ladányi Árpád 2018-ban lett a nagyenyedi egyházmegye főgondnoka. 📷 Kiss Gábor

Elsőre talán furcsának tűnik, de a politika és az egyház jól megfért egymás mellett az életében. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség aktív tagja, és úgy véli, a politikai és az egyházi vonal kiegészíti egymást: ha az egyik megszűnne, az a másiknak is nagy csapás lenne. „Ha nincs közösség, egység, egyetértés, mindkét szervezet megsínylené” – hangzik el beszélgetésünkön.

Egyházi téren főleg a kisajátított, elkobzott ingatlanokkal foglalkozik.

A kommunista vezetés jelentős ingaltanvagyont államosított, ezeknek a visszaszolgáltatása bonyolult jogi folyamat. „Ezért sem zárult le jelenleg sem, rengeteg ingatlan van, amely még nem került vissza, így nem is tudhatjuk, meddig húzódik. Olyanok is vannak, amelyek már sosem kerülnek vissza az egyház tulajdonába.

Sok esetben csak részben kárpótolnak” – magyarázza a sajnálatos helyzetet. Példaként említi, hogy több egyházközséget és az egyházmegye földjeit is érinti az autópálya építése, és sajnos azokban az esetekben sem kapta meg az egyház a kárpótlást, ahol már átadták az autópályát, és a kisajátítás már hat évvel ezelőtt, 2014-ben megtörtént. „Sőt az összeget megállapító kárpótlási határozat sem született meg. Ezért az egyházmegye és az érintett egyházközségek kénytelenek voltak beperelni az államot, és arra kötelezni, hogy ezt a határozatot állítsák ki, majd egy újabb perrel, keresettel fordultunk a bírósághoz, amelyben kértük, hogy méltányos kárpótlást ítéljenek meg, hiszen amit előirányoztak, az messze a piaci értékek alatt van” – fejti ki a bonyolult folyamatot az ügyvéd-főgondnok.

A főgondnok ügyvédként is harcol az elkobzott egyházi ingatlanokért. 📷 Kiss Gábor

Az egyházi szolgálatvállalásról is határozottan beszél: „Minden becsületes református embernek támogatnia kell egyházát legjobb tudása szerint: szakmai ismeretekkel, anyagiakkal. Úgy érzem, hogy ez így helyes. Megpróbálom a szakmai tudásom az egyház szolgálatába bocsátani, és segíteni, amivel lehet. Ez leginkább önkéntes munka, de szívesen végzem, és úgy érzem, hogy nemcsak megtiszteltetés, hanem kötelesség is.”

És mit gondol, miért is fontos az egyház által nyújtott szellemiség, a vallás, a hit?

„Az egyház az, ami megtartja az emberekben a keresztyén értékrendet. Ma olyan világban élünk, ahol ezeket le akarják rombolni, meg akarják semmisíteni. Igazából ezt szeretnénk megakadályozni, és remélem, hogy sikerül is.

Nem gondolom azt, hogy hosszú távon a világ romlottsága fog nyerni” – jelenti ki Ladányi Árpád.

Úgy véli, van jövője az egyházi életnek annak ellenére is, hogy a számbeli fogyás valós problémát jelent. A nagyenyedi egyházmegyének jelenleg 9399 tagja van, tízezer alá esett a létszám, azonban ez nem feltétlenül jelent gyengülést. „A számbeli fogyás ellenére is hitben erősödhetünk. Remélem, hogy az egyházi élet reneszánszát fogja élni, hiszen a kapocs az erdélyi ember és az általa vallott erkölcsi értékrend között az egyház, és ez a kapcsolat nem szűnhet meg, csak erősödhet” – hangzanak el a reményteli szavak.

Lelkesedése, szorgalma mellett az igazgatótanács munkájához is leginkább jogi tapasztalataival járul hozzá, emellett szívügye az iskolákra és fiatalokra való odafigyelés. „Az iskolákkal nagyon szoros kellene hogy legyen a kapcsolat, és ezt tapasztalom is a Bethlen kollégium példáján át, ahol az egyház és az intézmény élete összefonódik. Ezek az intézmények nemcsak tanítanak, tudást, ismeretet adnak át, hanem nevelnek is – ezáltal jelentenek többet a mi iskoláink. Az iskolában töltött idő alatt a diákok nemcsak tudást szereznek, hanem a tanárok, lelkészek táplálják a szívükben azt a keresztyén értékrendet, amely később az életükben hozzásegíti őket ahhoz, hogy jól és helyesen döntsenek” – fejti ki a kérdés kapcsán.

Ladányi Árpád kiemelten fontosnak tartja az egyházi iskolák támogatását. 📷 Kiss Gábor

Az intézményes együttműködés azonban nem elég, oda kell figyelni a fiatalok érdeklődési köreire, az ő nyelvükön kell megszólítani őket – mutat rá a főgondnok. Úgy véli, az ifjak által kezdeményezett tevékenységeket kellene behozni az egyházba, támogatni őket. A lányát is igyekszik ebben a szellemiségben nevelni, tanítani, hiszen úgy gondolja, a legjobb tanítás a példaállítás:

„Azzal, ahogyan viselkedsz, ahogyan dolgozol, szolgálsz, máris tanítod a környezetedben levő személyeket, főleg a gyerekeket.”

A másik nagy kérdés, amely környezetéből, helyzetéből kifolyólag fontos számára, a szórvány. Úgy látja, sokat beszéltek róla az elmúlt időben, és olyan vélemények is voltak, amelyek szerint nem érdemes vele foglalkozni, energiát és pénzt fektetni ezekbe a közösségekbe, hiszen úgyis felszívódnak a többségben. „Nem értek egyet ezzel. Ha a szórvány megszűnik, a tömbmagyarság is elkezd majd szórványosodni, hiszen ők a magyarság végvárai. És annak ellenére, hogy szétszórva élünk – például Fehér megyében a magyarság aránya négy százalék körül van –, magyarok vagyunk, és magyarok akarunk lenni a jövőben is. Nem adjuk fel az identitásunkat” – fejti ki véleményét Ladányi Árpád, majd hozzáteszi: „Sokkal nehezebb itt magyarnak megmaradni, hiszen nincs közösségi élet, nincsenek színházaink, kulturális élet, csak amennyit a politika, az egyház és az iskola megteremt. A külső forrásokat, támogatásokat nagyon jól és hatékonyan használjuk fel, hiszen ezek az anyagi források tartják életben a régióinkban a kulturális, közösségi életet.”

Nagyenyeden például több mint hatvan gyerek jár délutáni foglalkozásokra, gyermeknapot is ünnepelnek, júniusban a Fehér Megyei Magyar Napok, júliusban a Míves Emberek Sokadalma lendíti fel a magyar közösségi életet, amelynek szervezésében maga is részt vesz. A főgondnok szabadidejében szívesen siklóernyőzik, íjászkodik, érdeklődik a régi magyar hagyományok iránt, emellett arra is odafigyel, hogy családjára is mindig maradjon minőségi ideje.

Sorozatunk előző részében Szatmári Szilárd csíkszeredai lelkipásztorral beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Szatmári Szilárd: A szolgálat minden percét szívvel-lélekkel át kell élni