Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

A helyi kérdéseket helyben kell megválaszolni, és nem lehet egy máshol működő mintát lemásolni. A teológiai és közegyházi kérdésekre egyaránt saját arculatot kell itthon kialakítanunk– vallja a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora, dr. Kolumbán Vilmos József, aki 2018 óta tagja az igazgatótanácsnak.

„Már kisgyerek koromban, a vallásórákon is érdekeltek nagyon a bibliai történetek, középiskolában pedig egy intellektuális kíváncsiság is felébredt bennem, nemcsak maga a történet érdekelt, hanem a mögötte álló tartalom” – idézi fel Kolumbán Vilmos a kezdeteket, a Baróton és Kolozsváron töltött iskolai éveket. A történelem is mindig érdekelte, sokat tanult édesapjától, aki szakképzettség nélkül is történelemtanára volt. Végül a teológián is az egyháztörténeti katedrán tevékenykedett, és az erdővidéki Bölönben töltött szolgálat alatt sem maradt távol ettől a területtől. 2000-től vállalt tanári állást a teológián, azóta tanít az intézetben.

Dr. Kolumbán Vilmos József 2000-től a teológiai intézet tanára. 📷 Kiss Gábor

Úgy véli, az egyháztörténet ismerete is segít átlátni a jelentős folyamatokat, lépéseket a társadalomban, egyházban. „A diákjaimnak szoktam mondani, hogy a kétezer éves egyháztörténetből megtanulhatják, milyen az ember valójában, és sok helyzetet, felmerülő kérdést jól megoldhatnak. A jó emberismeret kell a helyes helyzetfelismeréshez és -megoldáshoz is. Erre kitűnő az egyháztörténet, hiszen az ok-okozati összefüggéseket és folyamatokat a maguk teljességében láthatják több évszázadon át” – fejti ki Kolumbán Vilmos, és hozzáteszi, az intézmény vezetésénél is jó tapasztalatot, hátteret biztosít számára az egyháztörténet, hiszen vannak ismétlődő esetek, különböző perspektívákból figyelembe lehet venni a régi megoldásokat is.

„Úgy gondolom, nemcsak az újat kell hajszolni. Változtatni akkor kell, amikor szükséges. Ami jó a régi tapasztalatból, korábbi vezetési mechanizmusokból, azt meg kell tartani, és ami elévült, azt ki kell cserélni”

– mutat rá a rektor.

Mindez a teológiai oktatás alakítására is érvényes. Az intézményben szükségessé vált egy új tanterv kidolgozása, középutat kell találni a klasszikus műveltség és az új, gyakorlatias kompetenciák között. „Az elmúlt két-három évtizedben az iskolai oktatás teljesen átalakult. Ma már a készség és kompetenciák elsajátítása a fő jellemzője, ez pedig megváltoztatta a teológiára jelentkezők alapszintű tudását is – ehhez alkalmazkodnia kell a teológiának is. Ez az átalakulás nem feltétlenül gond, inkább másság. Például a klasszikus műveltség, amivel valamikor egy középiskolás rendelkezett, ma már nincs meg, mivel más területekre fókuszának” – hangzik el beszélgetésünkön. Az elmúlt fél év kihívásai azt is egyértelművé tették, hogy az oktatásban egyre gyakrabban kell szerepeltetni a szemináriumi munkát, szervezett önképzést, mivel sok hiányossággal szembesültek.

A rektor szerint szükségessé vált a teológiai oktatás gyakorlatiasabbá alakítása. 📷 Kiss Gábor

A következő tanév további nagy kihívása a doktori képzés újraindítása, amelyet nulláról kell felépíteni az elmúlt évtizedek tanügyben történt változásai miatt. Emellett az alapképzés és az intézményi akkreditáció megújítása is következik. 2021 őszétől a képzést is átalakítanák: olyan gyakorlatias képzések is bekerülnének a tanrendbe, mint a művelődésszervezés, közösségszervezés és -építés, amelyek elengedhetetlenek egy lelkipásztor számára. Folyamatban van az egyeztetés a Sapientia egyetemmel, hogy együttműködést alakítsanak ki ezzel kapcsolatban.

A rektori tisztség mellett az egyetemi órák, a kutatói tevékenység ugyanúgy folyik tovább. Kolumbán Vilmos szerint mindenre kerül idő, csak okosan kell beosztani. „Amikor elvállaltam a jelölést a rektori tisztségre, úgy gondoltam, eleget tudok tenni a feladatoknak, hiszen az elmúlt évtizedekben nagyjából láttam, miből áll. Ez azt jelenti, hogy az eddig végzett munka mellé bejön a rektori tisztséggel járó felelősség is, de kitűnő munkatársaim vannak, akikkel megbízunk egymásban, az egyházakkal is jó a kapcsolatunk, sok segítséget kapunk tőlük, főleg az erdélyi egyházkerület vezetőségétől” – nyújt betekintést a kulisszák mögé. Sajnos így kevesebb szabadideje maradt, de a családja is megértette, hogy ez most egy ilyen szakasza a közös történetüknek.

Az említettekhez képest az igazgatótanácsban való részvétel más jellegű, inkább a közegyház kérdéseire igyekszik megtalálni a válaszokat, megoldásokat, de úgy gondolja, tanácstagként sokkal nagyobb rálátása van az egyház valódi működésére, és az ott szerzett tapasztalatokat az intézetben is fel tudja használni: „például látom, hogy a teológusok nevelését milyen irányba kell terelni. És ez fordítva is érvényes: meg vagyok győződve arról, hogy a teológiai tanári tapasztalatom az igazgatótanácsban is pozitívum lehet.”

Kolumbán Vilmos szerint helyben kell megoldást találni a problémáinkra. 📷 Kiss Gábor

A történelem során sokszor volt feszültség, ellentét az egyházkerület és a teológia vezetése között, de mára sima, gördülékeny együttműködésnek lehetünk tanúi.

„Az a tapasztalatom, hogy most mindkét fél részéről megvan a bizalom. Sőt nem is két félről, részről beszélnék, hiszen ugyanarról van szó: a kerület intézi a közegyházi részt, mi meg a következő lelkipásztori nemzedéket neveljük ki.

A felmerülő kérdéseket gyorsan és jól sikerül megoldani. A teológiai tanárok is egyre több közegyházi feladatot vállalnak, és igyekszenek olyan megoldási javaslatokat letenni az asztalra, amelyek ténylegesen segítenek” – mondja el Kolumbán Vilmos.

A megoldásoknak pedig helyben kell megszületniük, hiszen a külföldről importált válaszok nem hoznak valós eredményeket. „Ennek már vannak történelmi előzményei: a két világháború közötti időszakban, amikor a trianoni döntés után az erdélyi magyarság, és azon belül a református egyház kisebbségi helyzetbe került, újra kitalálták az egyház feladatát, de akkor az aktuális kérdésekre születtek meg válaszként azok a javaslatok, amelyek máig működnek. Az akkor kitalált és lefektetett stratégiák mentén született meg a missziói népegyház fogalma, kezdődött el a nemzet és vallás egybekapcsolása – például a hitvalló reformátusság megerősítése magával hozza a nemzeti öntudat megerősítését is. Figyelembe kell vennünk az elmúlt évtizedek kihívásait is, és olyan megoldásokat kell találnunk, amelyeket itt alkalmazhatunk.”

Sorozatunk előző részében Bozsoky-Soós Zoltán görgényi főgondnokkal beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Bozsoky-Soós Zoltán: A pedagógusoknak és lelkészeknek össze kell tartaniuk