Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Aktív életet él, és vallja, hogy az egyik legnemesebb feladat közösségépítéssel foglalkozni. Igazi pedagógus, aki a gyerekek nevelésének, fiatalok felkarolásának szentelte életét testnevelő tanárként, cserkészvezetőként és egyházi munkájában egyaránt.

A 72 éves testnevelő tanár nyugdíjasként is vállalta a tanítást Szászrégen egyik iskolájában. „Nagyon szeretem. Így legalább a szabad perceimet gyerekekkel töltöm. Mindig nagyon szerettem velük foglalkozni. Annak ellenére, hogy edzőként focival foglalkoztam, mindig inkább pedagógusnak éreztem magam” – magyarázza Bozsoky-Soós Zoltán. A nyugdíjazás nem jelentett számára megállást, hiszen az egyházi szolgálatot is lelkesen viszi tovább.

Bozsoky-Soós Zoltán főgondnokkal szászrégeni otthonában találkoztunk. 📷: Kiss Gábor

A főgondnok már gyerekkorában megismerkedett az egyházközeli élettel: „Nagytatám a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezet presbitere volt, még a 40-50-es években. A múlt rendszerben nem nézték jó szemmel azt, aki templomba járt, de nagymamám vitt magával. A Bolyai líceumban tanultam, édesanyám és nagybátyám is oda járt református iskolába, de ugye a kommunista időben ez egészen más lett. A régi tanárok által azonban az iskola megőrizte a szellemiségét.” A főiskolát Bukarestben végezte, ott egy ideig megszakadt a kapcsolata az egyházzal, de Szászrégenbe való kihelyezése után, a nyolcvanas években jó barátság alakult ki Demeter József lelkipásztorral, és több helyi családból összeállt egy fiatal értelmiségi csoport.

„Sok időt töltöttünk együtt, programokat, kirándulásokat szerveztünk gyerekeknek. Ez még a kommunista időben volt. Már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a cserkészettel is foglalkozni kéne, így a kilencvenes években részt vettünk egy magyarországi cserkészképzésen, megalapítottunk Szászrégenben az I. Rákóczi György cserkészcsapatot, és annak több mint tizenöt évig vezetője voltam” – sorolja a történéseket Bozsoky-Soós Zoltán. Közben a Görgyényi Református Egyházmegye újraalakulásánál is jelen volt és szolgálatot vállalt 1990-ben. 2000-től az egyházmegye gondnokává, majd 2012-től főgondnokká választották. Később az egyházmegyei presbiteri szövetség elnöki tisztségét is vállalta 2018-ig.

Testnevelő tanárként is mindig odafigyelt a diákjai hitvilágára. 📷: Kiss Gábor

A főgondnok a megyei teendők mellett a gyülekezetében is szívesen tevékenykedik, az igazgatótanács pedig új kihívás volt számára, nagy megtiszteltetésnek tartja a jelölést. Aktív, mozgalmas életet él, és vallja, hogy nem jó az embernek, ha eltunyul. „Az évek során a fő mozgatórugóm a gyerekek voltak, sokat jöttünk-mentünk, táboroztunk. Istennek hála, zömében magyar osztályokat taníthattam. A kilencvenes években pedig csak magyar tagozaton voltam tanár és osztályfőnök nyugdíjazásomig” – idézi fel.

A pedagógusi tapasztalatait az egyházi munkában is kamatoztatja, és ez fordítva is működik:

„Például az egyház fele tereltem a diákjaimat, sőt olyan is történt, még a múlt rendszerben is, hogy elmormoltunk egy-egy imát a gyerekekkel. Szerencsém volt, nem ellenőriztek eléggé, hogy probléma legyen belőle.”

Vizitációkon fontosnak tartja megkeresni a településeken a helyi tanárokat, tanítókat is, hiszen ők is jelentősen befolyásolják a fiatalok életét, felfogását.

„Egyházunk sajnos csökken, meg kell találnunk a gyülekezeteink fenntartásának, életképessé tételének módját. A pedagógusoknak és lelkészeknek össze kell tartaniuk a közösségek érdekében. A hitbeli erősítés, az itthon maradás népszerűsítése közös cél. Ezt tűztem ki én is magam elé, hogy biztassam a fiatalokat, hogy maradjanak szülőföldjükön” – vallja Bozsoky-Soós Zoltán. A lelkészhiány kérdését is elgondolkodtatónak tartja. Az egyházmegyei vizitációkon mindig kutatja az olyan fiatalokat, akik tevékenyek, hivatásuknak érzik ezt a munkát. És örömmel tapasztalja, hogy ha nem is sokan, de van egy biztos mag a fiatalok között is, akik szívvel-lélekkel vállalnak, szolgálnak. „A cserkészekkel is induláskor több mint százan összegyűltünk, majd lassan elapadt a társaság, de jó látni, hogy ennek a keresztyén ifjúsági munkának volt hatása, és sokan máig is hordozzák ezt a lelkületet” – hangzik el beszélgetésünkön.

A főgondnok szerint az egyik legnemesebb feladat emberekkel, közösségépítéssel foglalkozni:

„Így teremtett minket Isten, hogy közösségi lényekként éljünk. Sokszor halljuk, hogy valaki otthon imádkozik, követi az istentisztelet közvetítését, de meg kell érteniük, hogy a közösség ereje, az érzés, hogy együtt imádkozik valaki veled, lélekben is melletted van, nem pótolható.

Ezt a cserkészetben is tanítottuk, hiszen csak hitbeli alapokon, Jézus Krisztussal az élen tudom elképzelni azt a munkát is. Ez a nagy kihívásunk: hogy a felfordult világban lássák meg az emberek a legfontosabbat.”

A főgondnok a szórvány keserűségét és a tömbmagyarság életteli lelkületét is megtapasztalta egyházmegyéjében. 📷: Kiss Gábor

Amikor az elmúlt évtizedek megvalósításairól kérdeztük, elmondta: „A gyerekekre vagyok a legbüszkébb. Az épületeket, projekteket a lelkipásztorokra hagyom. Nekem a legtöbbet az utánpótlás kinevelése jelenti.” Felesége a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány szászrégeni bentlakását vezeti, gyógyszerész asszisztens, de mindig is csodálta a pedagógiai képességeit, a cserkészetben is végig mellette állt – mondja el Bozsoky-Soós Zoltán.

És hogy milyen tapasztalatokat visz magával kerületi szintre a görgényi egyházmegyéből? „A szórvány keserűségét, az üres templomok, elárvult gyülekezetek helyzetét, de a tömbmagyarság lelkületét is. Munkálkodó, élő gyülekezetek, még ahol nagyon kevesen is vannak.

A kicsiket soha nem hagyhatjuk árván, segíteni kell rajtuk, anyagilag és lelkileg is melléjük állni. Az omladozó templomainkat rendbe tenni, még ha csak néhány ember is maradt a gyülekezetben.

Testvérgyülekezetet kell találni nekik az egyházmegyében, hogy élő kapcsolat legyen közöttük. Ahol pedig elfogytak már a hívek, vállaljuk fel a műemlékek megőrzését az utókornak.”

Sorozatunk előző részében Sebestyén Ákos kolozsvári lelkipásztorral beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Sebestyén Ákos: Egy szikrányi humor kell a szolgálatba