Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Felgyorsult, fejetlen világunkban olyan százhetven éves múltra visszatekintő lapot szerkeszt, amely máig feladatának tekinti a keresztyén szellemiség, az emberi értékek őrzését és népszerűsítését. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője újságírói munkája mellett helyi, egyházmegyei és egyházkerületi szinten is főgondnoki tisztségben szolgál.

1990 márciusában kapta a felkérést, hogy csatlakozzon a Brassói Lapok csapatához. Előtte román nyelv és irodalmat, illetve német nyelvet tanított Székelytamásfalván. „Abban az időszakban még érdemes volt újságírónak lenni, rengeteg lehetőség nyílt meg előttünk, a pálya szabad volt, szükség volt olyan emberekre, akikben nem alakultak ki a régi korra emlékeztető reflexek. Azok, akik tudtak megfelelő diplomáciával, de határozottan dolgozni, haladhattak” – vázolja a harminc évvel ezelőtti helyzetet Ambrus Attila. Ő vetette fel a lap bővítésének ötletét is, és rá bízták a megvalósítását. Ekkor az igazgató-főszerkesztő a gazdasági ügyeket irányította, a főszerkesztő-helyettes pedig a tartalomért felelt. 2000-től mindkét feladatkört ő tölti be. „A nyolcvanas évek végén, illetve a rendszerváltás után nagyon jó opciónak tűnt a pálya, de ha ma kellene döntenem, ugyanezt választanám” – teszi hozzá.

Ambrus Attila helyi, egyházmegyei és egyházkerületi szinten is főgondnok. 📷: Kiss Gábor

Ambrus Attila szerint az újságírás könnyen összeegyeztethető az örömhír hirdetésével: hogy van lehetőség, az életünk nem céltalan, nem haszontalan, nem vagyunk egyedül, van értékrendünk, amelyet követni kell akkor is, ha mindenhonnan az ellenkezője omlik ránk. „Ha ezt az embereknek elmondjuk, és mi magunk sem szégyelljük felvállalni, akkor sokan velünk tartanak majd” – jelenti ki a főgondnok, majd hozzáteszi:

„Nem a keresztyén értékrend van válságban, ez csak egy vargabetűje a történelemnek. A fényképezőgép feltalálásával sem szűnt meg a festészet, így nem fog megszűnni a nyomtatott sajtó sem a rádió, televízió, internet térhódításával, és a keresztyén értékrend is fontos lesz az emberek számára.”

A főgondnok azt is beismeri, hogy a mai sajtó világában idegennek tűnhet a Brassói Lapok által képviselt kereszténydemokrata szemlélet, de az olvasók visszajelzései és ragaszkodása bizonyítja, hogy érdemes foglalkozni vele: „Sok mindennel szembementünk, ami divat volt, például a lapok bulvárosításával. Az azonnali anyagi siker érdekében nem butítjuk a tartalmat és az olvasóinkat. Sikerült megőriznünk a lap függetlenségét, és úgy szeretnék nyugdíjba menni, hogy ez meg is maradjon. Bízom az olvasók támogatásában. Szerencsésnek tartom magam, mert a lapnál töltött harminc évem óta azt és úgy írok, ahogyan a lelkiismeretem diktálja.”

Az egyházhoz akkor került közelebb, amikor megismerkedett a feleségével. A nyolcvanas évek végén kezdtek el a brassó-belvárosi gyülekezet alkalmaira, ifjúsági eseményeire járni. Itt ismerte meg Ménessy Miklós lelkipásztort, aki a kilencvenes évek elején létrehozta a Reménység Házát. Lassan bekapcsolódtak a gyülekezet hitéletébe, presbiter, majd főgondnok lett. Ekkor javasolta a lelkipásztor egyházmegyei gondnoknak is, majd három év után itt is főgondnok lett– idézi fel Ambrus Attila, akit 2018 decemberében választottak meg az egyházkerület főgondnokává, de előtte már szolgált egy mandátumot az igazgatótanács tagjaként.

A főgondnok szolgálatkét és feladatként tekint a megbízatásokra. 📷: Kiss Gábor

Vallja, minden megbízatásra, amelyet elvállalt, nem megvalósításként, hanem szolgálatként és feladatként tekint: „Amikor megbíztak valamivel, mindig azt mondtam az embereknek, hogy ne most gratuláljanak, hanem amikor lejárt a mandátum, amikor összegezni tudjuk, hogy építettünk-e valamit.” Az újságírói munkában és az egyházban is az őszinteséget tartja a legfontosabbnak, még ha különböznek is a vélemények. Úgy gondolja, fontos, hogy a szolgatársak tudjanak vitázni, és fogadják el a közös alapokat, amire építeni lehet. Ezt tartja szem előtt a brassói egyházmegyében végzett szolgálatban is, hiszen óriási területről van szó, amely nagyon különböző híveket foglal magában.

Egyházkerületi szinten, úgy gondolja, munkás éveket tudhat maga mögött a vezetőség, fontos feladatokat sikerült teljesíteni, amelyek mindig újabbakat teremtettek. Így például az infrastrukturális fejlődés is rengeteg ajtót nyitott meg. „Az erdélyi egyházkerület szintjén ma már elmondhatjuk, hogy 85-90 százalékban rendelkezésünkre áll az, amire szükségünk van a teljes értékű hitélethez, az egyház, hívek megtartásához. Most fő feladatunk, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk a tartalomra. Ez talán még nehezebb, hiszen az anyagiak adottak, de lélekre is szükség van. De

nem elég, hogy az egyházkerület vezetői elhiggyék, hogy lehet – ezt a hitet közvetíteni kell a gyülekezetekben a hívek felé is, hogy érdemes megtenniük azt a keveset is, amit tudnak. Így áll össze a hatékony hitélet”

– érvel a főgondok. Egyházunk legfontosabb küldetései között a fiatalok és a gyülekezetektől eltávolodott középkorosztály megszólítását tartja úgy, hogy az időseket továbbra is megbecsüljük. Emellett a fiatal szülőkkel és gyerekekkel való foglalkozás, a vegyes házasságok problémás kérdése, illetve a jól kiépült iskolahálózatunk hatékony működése is kiemelt figyelmet érdemel.

A nagy feladatok mellett a család is mindig fontos szerepet játszott az életében. „Sokáig nagyképűen azt hittem, hogy sikerül a rengeteg feladatot és a magánéletet tökéletesen kézben tartani. Ma sokkal több időnk van, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, de arra használjuk, hogy még több feladatot keressünk magunknak. Tompítani kellene ezt a késztetést, és arra használni az időt, hogy szeretteinkkel legyünk” – fejti ki Ambrus Attila, akinek továbbra is fontos, hogy a feladatai mellett a gyerekek szolgálatában is maradjon, hiszen semmit sem érnének a sikerek, ha közben a családi közösség nem lenne rendben. Hozzáteszi: „Mindhárom felnőtt gyerekünkre büszkék vagyunk, szépen alakul az életük. Mégsem a pálya-, hanem az értékválasztásuk a legfontosabb. Embernek és emberségesnek lenni, hittel élni.”

Sorozatunk előző részében Batizán Attila szentgericei lelkipásztorral beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Batizán Attila: Isten ad erőt a szolgálathoz