Igazgatótanácsosaink – Jakab István: Hinni kell a célokban
Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.
Jakab István marosvásárhelyi üzletember a 2018-as kerületi választások óta igazgatótanácsi tag, a vártemplomi gyülekezet presbitere. 1993 óta vezeti az egészségügyi laboratóriumi készülékeket, eszközöket és reagenseket forgalmazó Clinilab céget, így nem idegen számára a nagy felelősséggel járó döntéshozatali pozíció.
„Erős református neveltetésben részesültem. Ha lenne nekünk, reformátusoknak pápánk, akkor a most 97 éves Annuska nagynéném megpályázhatná a tisztséget. Nagyapám a maga férfias módján élte meg a reformátusságát, nagynéném pedig buzgóbb hívő volt” – idézi fel gyerekkori emlékeit Jakab István. A szülei tanítók voltak Búzásbesenyőn, és bár hitéletüket vissza kellett fogniuk a hatvanas években, falusi értelmiségiként jó viszonyban voltak a helyi lelkésszel. „Az egyházhoz való kötődésem inkább nagyapám és nagynéném hatására alakult ki, de édesanyám is nagyon konok hívő volt” – emlékszik vissza az üzletember családjára, akik mindig közösségben mozogtak, tevékeny, aktív életet éltek.
„A véleményemet felelősen vállalom, a döntéseimet nyugodt lelkiismerettel akarom meghozni, megfelelő háttérismerettel. Hittel és nagy lelkesedéssel vágok neki a feladatnak”
– mondta el a mandátum kezdetén. Hozzáállása azóta sem változott: úgy tartja, az eredményes munka titka a jó előkészítés, és ez jellemző a tanács üléseire.
Vállalatvezetői tapasztalatait az egyházi munkában is kamatoztatja, hiszen megszokta már a döntéshozatal nyomását, és átlátja a különböző szinteken folyó procedúrákat. A cégen belül is mindig figyel arra, hogy összehangolják a munkát, még ha a döntéshozatali szinteken meg is van egy adott fokú szabadság. „Fontos mindig olyan döntést hozni, amit személyesen is vállal az ember. Nem bújhatunk el a közös döntéshozás, az oldott felelősség mögé” – fejti ki Jakab István, és elmondja, egyházi tevékenységében a világi adminisztráció, törvénykezés, ügyvitel terén segítheti a munkát, hogy az 21. századi szinten folyhasson. Az üzletember úgy véli, az egyháznak most különösen oda kell figyelnie az anyagi lehetőségek korrekt, tisztességes felhasználására a kerülettől a községek szintjéig.
„Hinni kell a célokban – legyen szó egyházi közösségről vagy vállalkozásról. Az elején ráérzésből is fel lehet építeni egy közösséget, azonban ahhoz, hogy megtartsuk és jó irányba tereljük, tapasztalat, felhalmozott tudás is kell” – mutat rá Jakab István, majd újabb párhuzamot von az egyházi és világi vonal között: például egy egyházközségben is feltétlenül szükséges a precizitás és a kitartó munka, hogy eredményes legyen a szolgálat. Úgy véli, a presbitereknek, gyülekezeti tagoknak segítséget kell nyújtaniuk a közösségépítésben, adminisztrációban, projektek lebonyolításában, hogy megkönnyítsék a lelkipásztorok munkáját, támaszt nyújtsanak nekik: „Feltétlenül szükséges minden gyülekezetben egy olyan mag, akik felvállalják és elvégzik a feladatokat, miközben odafigyelnek arra, hogy megfelelően legyen leosztva a munka, és mindenki a részét elvégezze.”
Jakab István úgy gondolja, a presbiterek körében a szelekció a legfontosabb, hiszen nehéz megtalálni a megfelelő, aktív embereket, akik jóindulatúak és tettre készek, mozgósítják a híveket, és felébresztik a szolgálatkészségüket. Aki reggeltől késő délutánig dolgozik, nem jut ideje egyébbel is foglalkozni – emiatt is leszűkül sokszor a jelöltek köre. „Nem lehet ölbe tett kézzel üldögélni, nem adhatjuk fel, próbálkozni kell különböző eszközökkel, hogy szólítsuk meg a gyerekeket, időseket, szülőket akár bibliaórákkal, bármilyen kezdeményezéssel, vonjuk be őket a gyülekezeti életbe. A múlt rendszerben az egyház nyújtotta azt a lehetőséget, hogy magyarul, magyarként élhessük életünket. A váltás után külső behatásra, illetve a nagy szabadság következtében ez kezdett lecsendesedni, mára pedig eléggé eltávolodtak az emberek az egyháztól” – hangzik el beszélgetésünkön.
„Ha valaki a boldogságot keresi, a jól végzett munka után megtalálhatja azt. És ha az ember érzi, hogy van benne egy kis szikra a közösség ügye iránt, akkor csapjon bele. Anélkül fölösleges, mert ez nem az egyéni megvalósítás útja”
– mondja ki a biztató szavakat Jakab István, aki meglátta a presbiteri szolgálat értékét az egyre értékvesztettebbé váló világunkban. Beismeri, hogy sokszor jár nehéz pillanatokkal, nem mindig értenek egyet a felek, de ezeket le lehet küzdeni.
Jakab István Marosvásárhely közösségi életében is részt vesz, tagja a Marosvásárhelyért Egyesületnek, támogatja a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központot, a mezőségi gyerekekkel foglalkozó Szivárvány Alapítványt, és közben családjára is igyekszik odafigyelni. Egy fia és egy lánya van, akik négy fiú és egy kislány unokával ajándékozták meg a családot, és külön öröm, hogy mind Marosvásárhelyen laknak. 42 éve házas, felesége számítógépes szakember, jelenleg azonban a kisunokák nevelésére szánja idejét.
Sorozatunk előző részében Szegedi László generális direktorral beszélgettünk:
Igazgatótanácsosaink – Szegedi László: Magyar oktatás nélkül az igehirdetés is érthetetlenné válik