Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Hitünket tettel kell bizonyítani, és érdemes feladatot vállalni a közösségért – vallja Ősz Sándor gyergyószentmiklósi főgondnok, igazgatótanácsii tag. A tisztségeket azért vállalta, mert az évek során sok tapasztalatot gyűjtött, és úgy gondolja, mindezt fel tudja használni a közösség érdekében.

„Beleszülettem az egyházi környezetbe. Édesapám kántortanító volt, a családban sok volt a lelkész, illetve a világi tisztséget viselők, természetes volt, hogy ezt kell folytatni”– tárja fel már beszélgetésünk kezdetén egyházhoz való kötődésének hátterét a főgondnok. Bevallja, 89 előtt nem nagyon lehetett ezt kimutatni, megélni, de a rendszerváltás után összebarátkozott Bíró Sándor lelkipásztorral, és oszlopos tagja lett a gyülekezetnek. 1997-ben választották meg presbiternek, 2000–2006 között volt gondnok, és azóta az egyházközség főgondnoka. A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye főgondnoki tisztségére 2018-ban választották meg. A munkaköre is engedte a szolgálatvállalást, de amióta nyugdíjas, ez a fő tevékenysége. Bevallása szerint mindig aktív volt, és ezt továbbra is igyekszik megtartani. „Erős bennem a belső elhívástudat. Próbálom magam képezni, sokat olvasni, de ez neveltetésből is bennem volt mindig” – fűzi hozzá.

„Erős bennem a belső elhívástudat” – vallja őszintén Ősz Sándor. 📷: Kiss Gábor

Ősz Sándor úgy véli, emberi kötelességünk, hogy tegyünk a közösségért, és vallja, hogy a hitünket tettel kell bizonyítani. Szolgálatában, vállalásaiban segített, hogy a tevékenységekre sok pozitív visszajelzés érkezett, sokan bátorították. „Egy kicsit el is vagyunk kényeztetve, hiszen nagyon jó presbitériumunk volt és van, nagyon jól tudunk dolgozni.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen közösségnek lehetek a tagja. Ez is ösztönzött arra, hogy a felkérésnek eleget tegyek, és további feladatot, tisztséget vállaljak.

Mellém állnak, és segítenek a munkámban” – mutat rá inspirációjának forrására.

A kerületi tisztségeket azért is vállalta, mert sok tapasztalatot gyűjtött az évek során, és úgy gondolja, mindezt fel tudja használni a közösség érdekében. „Sokat jártam az egyházmegyénkben és másoknál is, többször hívtak meg előadásokat tartani, és próbáltam mindig nyitott szemmel járni, megnézni és átvenni más gyülekezetek jó példáit, megosztani velük a sajátjainkat. Nem azért mentem, hogy „osszam az észt”, hanem hogy a jó gyakorlatokat népszerűsítsem, esetleg a mások kárából származó tanulságokat levonjam.”

A főgondnokkal gyergyószentmiklósi otthonában találkoztunk. 📷: Kiss Gábor

Munkája során a presbiterek szerepét szeretné erősíteni, nagyobb hangsúlyt fektetni a képzésekre, főleg a gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban. Először is jobban oda kellene figyelni a presbiterek kiválasztására – mutat rá a főgondnok, majd kifejti: „Szükséges, hogy a külső elhívás mellett az illetőnek legyen meg a belső elhívása is.” Úgy véli, a következő presbiterválasztás már az aktuális tagok megszavazásakor elkezdődik – már akkor el kell kezdeni felfedezni, megismerni és felkészíteni azokat, akik a következő ciklusban szolgálatot vállalhatnak.

További teendőként a szolgálatvállalók megfelelő felvilágosítását említi, valamint azt, hogy ösztönözni kell a presbitereket, hogy valóban legyenek a lelkészek munkatársai:

„Próbáljunk jobban kilépni a lelkészcentrikus egyházból a közösségcentrikus egyház fele. Ehhez a presbiterek odaadása kell.”

Saját gyülekezetében például a bibliaórát a presbiterek tartják felváltva, és nagy sikere van. „Ez a legjobb képzési módszer” – teszi hozzá. Ugyanitt a presbiterek családlátogatásait is megemlíti: szabályzatot is írtak rá, amit szigorúan betartanak, és így igyekszenek elérni, megszólítani a híveket. „Nagy hangsúlyt fektetünk a misszióra, így vannak jelek arra, hogy növekedni fog a gyülekezet” – közli a biztató jeleket a főgondnok. És ez nemcsak a városi közösségre érvényes. 14 szórványgyülekezet tartozik Gyergyószentmiklóshoz, és az előző jelek ellenére, hogy ezek eltűnnének, az elmúlt években megállt a csökkenés, és akár gyarapodásban is reménykednek. A főgondnok igyekszik többször kijárni a kisebb gyülekezetekbe, hogy találkozzon, beszélgessen a hívekkel, meghallgassa gondjaikat, mindezeket a tapasztalatokat pedig tovább is szeretné vinni, hogy jobbá tegye a helyzetüket.

Egyházkerületi szinten is a missziós ügyekkel foglalkozik szívesen, ennek a bizottságnak lett tagja az igazgatótanácsban. Úgy véli, jobban el kellene jutni a hívekhez: „Ezt alulról indítanám el. Például a gyülekezetben minden vasárnap élőben közvetítjük az istentiszteletet. Féltünk attól, hogy emiatt nem jönnek el az emberek templomba, de nem így lett. Nagyon jó visszajelzéseket kapunk, hazavisszük az emberekhez az igét.” Emellett a sajtó jelentőségét is hangsúlyozta: a gyülekezet havonta ad ki hírlevelet, és van rá igény, hiszen egyre többet kell nyomtatniuk belőle. „Nagyon szeretném, ha a médiában jobban jelen lenne az egyház. Ehhez erőforrások kellenek, és az egyház részéről is megfelelő hozzáállás” – fejti ki, hozzátéve, hogy nem kell a biztatást, fentről jövő noszogatást várni: ez mindnyájunkon múlik.

📷: Kiss Gábor

Ősz Sándor a felsoroltak mellett az ifjakra való különös odafigyelésnek is nagy szerepet tulajdonít: „Szeretném, hogy a fiatalokat is minél jobban bevonjuk a munkába. Huszonéves presbiterünk is van, és olyan jól tevékenykedik, le a kalappal előtte.

Ha van példa, akit kövessenek, és megfelelően szólítjuk meg őket, akkor fogékonyak, áldoznak időt és energiát. Optimista vagyok, és meg vagyok győződve arról, hogy Jézus Krisztus vigyáz az egyházára.”

A megyei és kerületi választásoktól eltelt időszakot pedig így összegzi: „Igazolta azt a meggyőződésemet, hogy igenis tenni kell testvéreinkért, embertársainkért, és egyre jobban bebizonyosodik, hogy érdemes feladatot vállalni. A tanácskozások, a találkozások, a vizitációk megerősítenek abban, hogy van kiért dolgozni. A missziói munka eredményei általában későn mutatkoznak, de akinek van tapasztalata ezen a téren, az már apró jelekből látja, ha jó úton halad. Istenbe vetett hittel és odaadó munkával újabb eredményeket fogunk elérni. Ehhez kérem Isten segítségét.”

Ősz Sándor gyergyószentmiklósi főgondnok 70 éves, nyugdíjas. 1997 óta presbiter, 2000-től gondok, majd főgondnok lett a gyülekezetben és a székelyudvarhelyi egyházmegyében is, 2018-ban pedig igazgatótanácsi és zsinati tisztségre is bizalmat szavazott neki a közgyűlés. Vegyésznek tanult, és ebben a szakmában is dolgozott, de sosem távolodott el az egyháztól. Felesége nyugdíjas tanítónő, fiuk, Előd lelkipásztor, az egyházkerület levéltárosa, legújabb örömük pedig unokájuk, Abigél.

Borítókép: Kiss Gábor

Sorozatunk előző részében Biró István esperessel beszélgettünk:

Igazgatótanácsosaink – Biró István: A sikerélmények újabb feladatokat jelentenek