Igazgatótanácsosaink – Biró István: A sikerélmények újabb feladatokat jelentenek

Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Biró István küküllői esperes, segesvári lelkipásztor az Esperesek Kollégiumát képviseli az igazgatótanácsban. Ennek tölti éppen második mandátumát, így átlátja a szolgálat lekülönbözőbb szintjein folyó munkát: a gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi folyamatokat, és egyfajta hídként köti össze a közösségeket.

„Ez a híd sok pilléren áll, különben csak lengőhíd lenne. Ez a szerep egy élő lelki kapcsolat hozadéka, így, ha közös a szó, értjük egymást, nem is kell annyi energiát befektetni” – véli a lelkipásztor, majd hozzáteszi: „Az igazgatótanácsban azt láttam eddig, hogy szempillantásból értjük egymást, nem kell sokat magyarázni, soha nem láttam konfliktushelyzetet. Beszélgetés, vita van, de nem vitatkozás.” Ez annak is köszönhető, hogy a tanács tárgyalásaihoz, üléseihez midig készül egy pontos előmunkálat. „Egy gyűlés pozitívumát az adja, ha előtte a bizottságok elvégzik a dolgukat” – mutat rá Biró István. Úgy gondolja, maga a tisztség nem annyira fárasztó, de mindig komoly előkészülettel járnak a döntések. Mivel parókián nőtt fel, lelkészcsaládban olyan dolgokkal találkozott, amelyeket később jól tudott kamatoztatni. Nem érte meglepetésként a konfliktuskezelés, mediátori oklevelet is szerezett, és vallja, hogy minden tapasztalatot ki lehet használni.

Biró Istvánnal Segesváron beszélgettünk. 📷: Kiss Gábor

Az esperes kitért a felelősségteljes szolgálat áldásaira is: „Olyan kegyelmi időket élünk, amikor a vállalás gyönyörűséges, mint Krisztus igájának hordozása, mivel látjuk a gyümölcsöt. Nem mindenkinek adatik meg ez. Hálás vagyok az Úr Istennek, hogy megérhettem ezt az időszakot. Úgy érzem, hogy irányítóink, vezetőink mély keresztyén emberséggel állnak hozzá személyes dolgainkhoz éppúgy, mint a közösség dolgaihoz. Az anyagi helyzet szintén felfele ível, ami a befektetéseket, beruházásokat, építkezéseket illeti.” És ez szükséges is, hiszen

közösségeink fennmaradásukért küzdenek. A küküllői egyházmegye létszáma már harmincezer lélek alá esett, míg harminc évvel ezelőtt még a negyvenezret súrolta.

„De akik maradtak, úgy érzem, igénylik az igét, az igei szolgálat bármilyen formáját, és ez jó irányba mutat. Egyre többen és többen vállalnak szolgálatot fiatalok is a gyülekezetben, presbiterekként, belmissziós szövetségek tagjaiként. Számomra ez pozitívum és jó irányt mutat” –fejti ki az esperes, és büszkén jelenti be, hogy az egyházmegyében 42 templomot újítanak fel. Úgy véli, ha nincsenek kialakítva a megfelelő intézményesített struktúrák az egyházban, ha nincs meg a kerítés, akkor bent, az Úr Anyaszentegyházának kertjében nehezen lehet kapálgatni. „Ez történik most. Ami Trianon óta kimaradt, nem pótlódik, hanem ráépítünk. Egyetem, középiskola van, bölcsődék, óvodák épülnek, újulnak a templomok, kialakul a megfelelő infrastruktúra. És hiszem azt, hogy nem üres falaknak fogunk prédikálni, és nemcsak elhagyatott templomok újulnak meg” – hangzik el beszélgetésünkön.

Az esperes gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi szinten is átlátja a szolgálatot. 📷: Kiss Gábor

De hogyan lehetne az embereket közelebb hozni az egyházhoz, Isten igéjéhez?

„Úgy kell szórni az evangéliumot, hogy az érthetővé váljon. Az örömhírt mindenki hálásan veszi és várja.

Nekünk ez a legfontosabb szolgálati feltétel, hogy ezzel az üzenettel odaálljunk idősekhez, fiatalokhoz, középkorúakhoz, belmissziós szövetségekhez, Isten választott gyermekeihez” – válaszolja Biró István, és kiemeli a fiatalok szerepét is ebben a nagy faladatban: hosszú ideig volt ifjúsági előadó az egyházmegyében, és látta, hogy az anyagiak, a keret megteremtése szárnyakat adhat a lelkes, talpraesett ifjaknak, hogy végezhessék a szolgálatot. Fel is idéz egy számára kedves, emlékezetes beszélgetést: „Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy azzal biztattam a fiatalokat, hogy ők a jövő egyháza, jövő presbiterei, nőszövetségei, lelkipásztorai, de egyszer azt mondta valaki: mi már most azok vagyunk.”

A bizalom megadása és feladatok leosztása mellett bátorítja a gyülekezeteket, sőt számon is kéri: legyen elkülönített alap a költségvetésben az ifjaknak. „Ha megbízzuk őket minél több feladattal, lelkesen végzik. Legyünk bizalommal irántuk, mert az Úr is sok mindennel megbízza őket. Ezalatt nemcsak a focimeccseket és bibliaórákat értek, hanem például Segesváron a diakóniai csoport a fiatalokat bízza meg a karácsonyi élelmiszercsomagok kihordásával. Így megismerhetik akár a szomszéd nénit, akiről nem is tudták, hogy református. A sikerélményeket elmesélik, és újból feladatot kérnek” – idézi fel az esperes, és megosztja nézetét, miszerint abban a gyülekezetben, ahol nincs ifjúsági presbiter, vagy a helyi IKE elnökét nem hívják be presbiteri gyűlésre, nem alakul ki a generáció, amely átveheti a stafétát.

„Egyre többen vállalnak szolgálatot fiatalok is a gyülekezetben. Számomra ez jó irányt mutat.” 📷: Kiss Gábor

Mivel hét szórványgyülekezet tartozik Segesvárhoz, és moldvai szórványban kezdte a szolgálatot, erről is megosztotta gondolatait az esperes: „Debrecenben nem nagy dolog magyar reformátusnak lenni, nem nehéz feladat. Egyedhalmán, Karácsonykőn vagy Keresden, Besében nem olyan egyszerű. Ha mi a kicsiről elfeledkezünk, akkor a nagyobb testvérek segítségét ne várjuk. A kilencvenes években mindenki a gazdagabb testvértől kérte a segítséget: Hollandia, Svájc, Németország… Ha ezt mi elvártuk, és most a kerület vált nagyobb testvérré, akkor ránk nem kötelezően érvényes, hogy a szórványban élőkkel, kis gyülekezetekkel ugyanezt cselekedjük? Javasoltam, hogy nagyobb gyülekezetek felvállalják a kisebbek gondjaiba való besegítést. Segesvár például az Alcsíki Missziós Egyházközséget támogatja. Pál szépen megírja, hogy a legerőtelenebbnek tűnő a legértékesebb, és aki nem figyel a kisujjára, annak az egész keze következik.”

Biró István 1961-ben született Medgyesen, Gógánban és Héjjasfalván nőtt fel, az iskolát Segesváron végezte. A szolgálatot Moldovában kezdte, 1989-től Búnba került, 2002-től pedig Segesváron lelkipásztor. Egy fiú és egy lány édesapja.

 

Sorozatunk előző beszélgetése Páll Istvánnal, az EREK Igazgatótanácsának presbiteri főjegyzőjével:

Igazgatótanácsosaink – Páll István: Az egyházi tisztség nem teher