Az elmúlt év folyamán az Üzenet hasábjain megismerkedhettünk az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának tagjaival. Sorozatunk most online is olvasható.

Páll István udvarfalvi főgondnok az igazgatótanács presbiteri főjegyzője, zsinati tag. Marosvásárhelyen végezte műszaki tanulmányait, majd Udvarfalvára költözött, ahol saját virágkertészetét vezeti. Vállalkozói szemmel, praktikusan közelíti meg az egyház gondjait, mindig megtartva lelkesedését, pozitív hozzáállását. Házas, egy 18 és egy 24 éves lány édesapja.

Páll István az udvarfalvi templom felújításáért tartott hálaadó ünnepségen 2019-ben. 📷 Kiss Gábor

Páll István második főgondnoki mandátumát tölti Udvarfalván, ahol már 17 éve presbiter. Az 51 éves vállalkozót hét évvel ezelőtt választotta gondnokká, majd főgondnokká a gyülekezet. Presbiterré válásakor a legfiatalabb volt a testületben, és ezt különösen nagy megtiszteltetésnek tartja, hiszen nem a falu szülötte, udvarfalvi felesége által költözött ide Vásárhelyről: „számomra ezért még többet jelent a közösség bizalma. Mert aki itt született, helybeli, a rokonság, baráti kör kezdettől mögötte van. De a presbiterek úgy látták, hogy bizalmat tudnak szavazni nekem. Úgy érzem, elfogadtak, és én is megtettem minden tőlem telhetőt ennek érdekében, igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, ápolni” – emlékszik vissza a kezdeti évekre, azóta pedig már jól ismeri az egész gyülekezetet, amelyről szeretettel, ragaszkodással beszél. Az udvarfalviakat dolgos, az egyházhoz közel álló emberekként jellemzi, és rámutat: ezt alá is támasztja a magas istentiszteleti látogatottság, a számos tevékenység, a jó szívvel végzett közmunka, a bőkezű adakozás.

„Az egyházhoz való közeledésem a volt lelkészünknek, Szabó Árpádnak köszönhető. Ő volt az, aki biztatott, bátorított. Az Úr Istennek és neki vagyok hálás ezért a szolgálatért, hogy nem adta fel, nem mondott le rólam” – vallja Páll István, és úgy gondolja,

a presbiter elsősorban saját életével mutathat példát a gyülekezeti tagok vagy akár kívülállók előtt. Ha ezt megteszi, és megfelelően teszi, a társai is meglátják, hogy Isten megáldja az életét, nem hiába jár templomba, közösségbe.

„Olyan ember vagyok, aki szereti a mozgást, az aktivitást. Nem volt olyan tevékenység az egyházban, amit ne támogattam volna, hiszen ezzel az egyházközséget és a falu közösségét is segítjük” – jelenti ki, kiemelve a fiatalok tevékenységeit, az ifjúság támogatásának fontosságát. Úgy véli, a fiatal gyülekezeti tagok tudják igazán megszólítani kortársaikat, például zenével, programok szervezésével.

Vállalkozóként úgy gondolja, vannak olyan meglátásai, ötletei, amelyeket hasznosíthat az egyházon belül. Bátran fejti ki a véleményét, igyekszik megtalálni a legjobb megoldásokat, és ki is állni mellettük. Konstruktívan áll hozzá az otthoni, közel 800 lelkes gyülekezet kezdeményezéseihez, terveihez. A faluban az elmúlt években ravatalozó épült, az új lelkipásztort, Jakab István maros-mezőségi esperest felújított parókiával fogadták, a templomot is folyamatosan javítgatták, illetve tavaly teljes felújításon esett át – novemberben hálaadó istentiszteleten ünnepelt a közösség. A főgondnok szerint mindez annak is köszönhető, hogy a presbitériumban jó az összhang, nincs széthúzás, és igyekszenek egyensúlyban tartani az idősek és fiatalok arányát.

A főgondnok saját életével szeretne példát mutatni. 📷: Kiss Gábor

Udvarfalván és a környéken a virágtermesztés népszerű foglalkozás. Páll István 17 éve vezeti vállalkozását, az egyházi szolgálatvállalást pedig nem érzi tehernek a sok teendő mellett, hiszen családja is mellette áll mindenben: „Szeretem ezt végezni. A vállalkozásban is mellettem van a feleségem és a lányaim, a munkát elosztjuk, kimondjuk a véleményünket, de nem irányítjuk egymást, így mindez kölcsönös bizalmon jól működik. Általában pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz. Minek panaszkodjunk? Kinek? Nekünk kell megoldanunk a problémáinkat. Ha negatívan állunk hozzá bármihez, nem is fog sikerülni” – vallja, majd hozzáteszi: a lelkesedés, pozitív hozzáállás otthon, a vállalkozásban és az egyházban is szükséges, az Úr pedig mindig megsegíti a hozzá fordulókat, így megoldják a legnehezebb gondokat is. A család a kerületi és zsinati tisztségnek is örült, büszkén fogadták. „Jólesett az egyházmegye jelölése. Számomra ez nem teher a munkában. Lelkiismeretileg felelősség, hiszen meg kell állnom a helyem, de mások döntsék majd el, ha életemmel, döntéseimmel kiérdemlem ezt a feladatot” – fejtette ki az új kihívásokkal kapcsolatban. Az igazgatótanácsban a gazdasági bizottság tagja lett, és egyévnyi szolgálat után úgy gondolja, sokat lehet tanulni a több tapasztalattal rendelkező kollégáktól, lelkészektől, kompetens emberek hozzák meg a kerületet érintő döntéseket.

Páll István büszke rá, hogy fejlődik, halad a gyülekezete. 📷 Kiss Gábor

Tavalyelőtt, közvetlenül megválasztása után is beszélgettünk vele. Ekkor elmondta, folyamatosan pörögnek a gondolatai, ötletei a munkát, megvalósításokat illetően. Rámutatott, hogy elsősorban meg kell teremteni a megfelelő hátteret ahhoz, hogy a lelkipásztorok nyugodtan végezhessék munkájukat, ne az anyagi források előteremtésére fordítsák energiájukat. „Ha megvan az infrastruktúra, több ideje marad odafigyelni a gyülekezetre, a lelkiekre” – fejtette ki. A lelkipásztor és presbitérium jó együttműködésének példájaként újra saját gyülekezetét említette, ahol a tagok szakterülete szerint osztják le a teendőket, és közösen hisznek abban, hogy meg tudják valósítani terveiket, még ha az anyagiak nincsenek is rögtön kéznél.