Mi, Barticel K. Emese, Barticel K. Krisztián, Bartos Károly, Beke Boróka, Bereczki Orbán Zsolt, Bukovinszky Cs. Tünde, Buzogány Emese, Domahidi Béla, Fekete Márton, Felházi Klára, Kabai Ferenc, Kali Tünde, Kincses Kálmán, Kozma Endre, Les Zoltán, Lőrincz János, Makkai Dénes, Márton János, Mátyás István, Nagy Gábor, Oláh Mátyás, Orbán Lajos, Pataki Levente, Péter Júlia, Ráduly Baka Zsolt, Ráduly Baka Zsuzsa, Ruszka Sándor, Sikó Piroska, Sógor Árpád, Soósné Szebeni Noémi, Sylvester Aba, Szabó László, Tatár Anna, Tordai Árpád, Varga Zoltán, Gáspár-Babos Etele Tamás, Lukács Endre, Lukács Margit és Visky Péter, az ERLESZ által összehívott önkéntes munkacsoport, a szeptember 22-23-án Szovátán tartott tanácskozáson feltérképeztük – a teljesség igénye nélkül – a lelkészi családok legégetőbb gondjait. A tanácskozás keretében első körben négy csoportban megfogalmaztuk a lelkészi családok aktuális problémáit, majd másnap hasonló módon megoldási lehetőségeken gondolkoztunk. Meglátásunk szerint a változó világ, amelyben élünk, és a hűséges szolgálatvégzésre való törekvésünk a következő nehézségekkel szembesíti a lelkészt és családját:

• lelkészcsaládok gyerekeinek iskoláztatási gondja (főként félreeső helyeken)
• az elmozdulás/gyülekezetváltás nehézsége – sokan hiába szeretnének mozdulni, évtizedekre ott ragadnak egy helyen, mire tudomást szereznek egy üresedésről, addigra eldőlt, hogy ki kerül oda
• lelkészházaspár esetén a fenti probléma még égetőbb – általában csak egyik fél számára megoldás
• a helyettesítés kérdésének rendezetlensége – néhol nehéz helyettest találni, lelkészházaspár esetén egyszerre két helyettest különösen nehéz
• felkészítés és támogatás hiánya a lelkészházasság nehézségeivel kapcsolatban
• a lelkipásztorok individualizálódása, a lelkipásztorok közötti közösség-élmény hiánya
• tanfegyelem hiánya
• munkatársak hiánya
• az időbeosztás nehézségei – különösen, ha ingázik a család
• intézményi lelkészek státusának megoldatlansága
• speciális képzések hiánya az intézményi, sajátos területen szolgáló lelkészek esetében
• az a szemlélet, hogy a lelkésznő probléma az egyházban, előítélet a lelkésznők iránt (sokkal inkább a lelkésztársak és a vezetők, mint a gyülekezetek tagjai részéről)
• egyházunk nem használja ki – szolgálatának hatékonyabbá tételében – a lelkésznők teremtettségünkből adódó adottságait /gyakorlatiasság, rugalmasság, kommunikációs készség, nyitottság, problémamegoldó képesség/
• egyházunk vezető testületeiből hiányoznak a szavazati joggal bíró lelkésznők
• fizetéssel, fizetési kategóriákkal, fizetésemeléssel kapcsolatos átláthatatlanság
• elszigetelt gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok lelki-anyagi támogatásának elmaradása (pl. egyházunkban nincs ún. izoláltsági pótlék)
• bentlakó gyermekek esetén egyházi bentlakásban a lelkészgyermek ugyanannyit fizet, mint más (lásd a pedagógus-gyermekek ingyenes bentlakásai)
• második lelkészi állás körüli – hiányos szabályozásból is eredő – feszültségek
• a fizetésről való tárgyalásban, anyagiakkal kapcsolatban a rendszer hiányosságaiból adódóan kiszolgáltatottai vagyunk a helyi prezsbitériumoknak

A problémák összesítése után két irányba fogalmaztuk meg a megoldási javaslatokat:

1) egyházkerületi – intézményi hatáskörűek

2) a lelkészértekezlet térfelén kivitelezhetőek.

Javaslatok az Egyházkerület felé:

• A házasságot kötő lelkészek prevenciós felkészítése (már a Teológián) a lelkészi szerepkörből fakadó problémákra, nehézségekre. Ennek kötelezővé tétele jegyes beszélgetés formájában, szakemberekkel.
• Családsegítő, hiteles közösségi programok, közösségi események szervezése, főként egyházmegyei szinten közösségépítő céllal.
• Az elszigeteltségben élő lelkészcsaládok kapjanak kiegészítő támogatást ún. izoláltsági pótlék formájában.
• Vezessék be a Kánonba a lelkészcsalád fogalmát
• Ahogy az Anyaországban van tanári, orvosi, vagy egyéb foglalkozáshoz kötődő életpálya-modell: egyházi szakemberek dolgozzanak ki egy mai, aktuális életpálya-modellt az erdélyi lelkészek számára.
• Az intézményi lelkészi szolgálat felértékelődésének vagyunk a tanúi (pl. a nyugati egyházakban), ezért az egyházi köztudatban szükséges erősíteni, hogy ő is „rendes” lelkész. Erre lehetőség a státusának pontos tisztázása, illetve a hátrányos megkülönböztetések megszüntetése (pl. szavazati jog visszaadása).
• Legyen speciális képzés a teológián az érdeklődők számára (a kompetenciák felmérése már ott el kell kezdődjék), illetve a lelkész- továbbképzésben kapjanak helyet olyan ajánlatok, amelyek kimondottan az intézményi lelkészek speciális területeit érintik.
• Hasznos lenne, ha a Teológián az utolsó tanulmányi évben – kötelező jelleggel – sor kerülne a 80 órás önismereti tanfolyamra, magyarországi egyházkerületek szakembereinek bevonásával.
• Reális igény van arra, hogy egyházmegyei tehetséggondozó műhelyekben feltérképezzük a lelkészek és lelkésznők sajátos karizmáit, hogy a megfelelő adottsággal rendelkező emberek kerüljenek a megfelelő helyekre.
• Ha egy lelkipásztor/lelkészi család szabadságra készül, akkor az egyházmegye vezetősége hivatalosan biztosítson helyettest a lelkipásztornak. Ha intézményi lelkipásztorok helyettesítenek, kapjanak igazolást a szolgálataikról, és ez számítson akkor, amikor a szolgálati éveiket határozzák meg. Szeretnénk, ha komolyabban/szigorúbban vennék a teológiai hallgatók nyári gyakorlatát – eddig úgy tűnik, hogy nem nagyon lehet számítani helyettesítő szolgálatukra.
• A „szombatos lelkész” (a 3-4 évenként több hónapi tanulmányi szabadságot kapó lelkész) intézményének bevezetése – lásd magyarországi modell.
• Esperesi segédlelkészek alkalmazása, továbbá alkalmazni olyan lelkipásztorokat (mondjuk 5 éves szerződéssel), akik helyettesítést vállalnak olyan gyülekezetekben, ahol a lelkipásztor tanulmányi szabadságon van. A tanulmányi szabadsággal szorgalmaznánk azt a törekvést, hogy minden lelkipásztor 3 év szolgálat után 2 hónap sabbátban részesülhessen, amikor elmélyülhet valamilyen általa kedvelt teológiai szakban. Erről a két hónapos tanulmányról beszámoló és egy publikálható munka kell megjelenjen. (Szépen összehangolható a továbbképzési rendszerrel.)
• Az arányos képviselet miatt is: a vezető testületekbe kerüljenek be lelkésznők, szükség van itt is a női szemléletmódra.
• Ha egy gyülekezetnek igénye van arra, hogy több lelkipásztort hívjon meg szolgálatra – másodlelkész, ifjúsági-, intézményi lelkész, stb. – és kész biztosítani a fizetés saját alapját, akkor biztosítson az Egyházkerület kongruát mindenik lelkésznek. Második lelkipásztor alkalmazása esetén élvezzen előnyt a lelkipásztor házastársa.
• A gyermeknevelési szabadság számítson bele a szolgálati évekbe, ill. a korpótlékba, semmilyen hátránya ne származzon annak, aki akár többször is gyes-re megy.
• Kérjük, hogy a lelkipásztor-házaspárokat ne kezeljék problémaként, hanem inkább próbálják meglátni bennük az áldásos munka lehetőségét.
• Pozitív diszkrimináció alkalmazása abban az esetben, ha lelkészházaspár egyik tagja pályázat során próbál közelebb kerülni a házastársához.
• A kisgyülekezeti támogatás igénylésekor vegyék figyelembe, ha egy lelkipásztor a miatt nem lakik a gyülekezetében, mert egy közeli településen él lelkész jellegű házastársa gyülekezetének parókiáján. Nem tartjuk méltányosnak, hogy ilyen esetben megvonják a gyülekezettől a támogatást.
• Nagycsaládosok és fogyatékkal elő gyermeket nevelők számára javasoljuk havi támogatás nyújtását
• A fizetések kérdésében szükséges a nagyobb átláthatóság, a fizetési kategóriák, besorolások, előrelépési feltételek világos rendszerbe foglalása, illetve egyházi testületek részéről nagyobb szerepvállalás, hogy az egyházmegye alkalmazottjaként ne a lp. személyes küzdelme legyen (presbitériummal, testületekkel) az őt jogosan megillető fizetés megállapítása, biztosítása. Ugyancsak szükség van a kategóriák megemelésére (2008 óta nem változtak, azóta kb. 30 %-os volt az infláció). A fizetést a minimálbérhez kellene igazítani. A lp-i fizetéseket akkor is dinamikusan szinten kell tartani, ha bizonyos gyülekezetekben ez nem vállalható. Ott más megoldásokat kell találni.
• Központi alapból kellene egységes fizetést kapjon minden lelkész.
• A lelkészi javadalmak kiegészítésére javasoljuk mindenütt az ételjegyek bevezetését (helyenként működik ez a rendszer), és a lelkipásztorcsalád felmentését a közköltségek alól (helyenként szintén így működik). Kérjük, hogy az Igazgatótanács tegyen erre ajánlást.
• Alap létrehozását javasoljuk, amiből finanszírozni lehet rossz állapotban levő parókiák felújítását.
• Lelkészcsaládok gyermekei számára nagy segítség lenne ingyenes bentlakást biztosítani – lásd a pedagógusok példáját
• Azokban a városokban, ahová sokan ingáznak, biztosítani olyan helyiséget, ahol biztonságban várni, melegedni tud akár a gyermek, akár az ingázást lebonyolító szülő. Talán a közös vagyont kezelő Kuratóriumoknak erre lenne lehetősége.
• Szükségét látjuk olyan alapnak, amiből azok kapjanak úgymond megélhetési hitelt, akik fizetésüket csak év végén tudják felvenni, azzal a feltétellel, hogy akkor hitelüket törlesztik.
• Sürgős volna a második lelkészi állás státusának részletesebb, pontosabb, egyértelműbb szabályozása (Be kell-e iktatni a második lelkészt? Van, ahol beiktatták, van, ahol nem. Alá kell-e írja mindkét lelkész a meghívókat, jegyzőkönyveket, vagy nem? Van főlelkész és melléklelkész?) Esetleg többféle modell kidolgozása (pl. egy bizonyos feladatkörre meghívott lelkész, feladatközpontú lelkészi munkacsoport, vagy a parókusi jog váltakozása ciklusonként stb.), hogy elejét lehessen venni a nagyon feszült, az egyház szolgálatát lejárató helyzeteknek.
• Szeretnénk, hogy a vizitáció ne csak a papírok, jegyzőkönyvek, pénzügyek ellenőrzéséről, illetve a hivatalos megbeszélésekről szóljon. A vizitáció napirendi pontjai között szerepeljen a személyes beszélgetés a lelkipásztor családjával. Vizitációk alkalmával amellett, hogy rámutatnak a hiányosságokra, álljanak is ki a lelkipásztor mellett, és erősítsék meg, hogy jog szerint jár neki fizetés, szabadság, stb.(a lp. érezze, hogy védik szolgálati, személyi integritását).
• Közalap létrehozását tartjuk szükségesnek lelkészcsaládok, lelkipásztor-házaspárok anyagi problémáinak megoldásához.
• Szükség lenne pályázatíró szakember alkalmazására, aki segít nemcsak a pályázat megírásában, hanem az elszámolásban is.

Javaslatok a Lelkészértekezlet felé:

• Felkérjük az ERLESZ-t, hogy mérje fel az erdélyi lelkészcsaládok helyzetét, és készítsen kimutatást elszigeteltségben élő lelkipásztorok számáról, illetve azoknak az arányáról, akiknek komolyabb megterhelést jelent gyerekeik iskoláztatása. A felmérés után pedig szorgalmazzuk egy szolidaritási alap létrehozását, amelyből segíteni lehetne a nagyon hátrányos helyzetben lévő lelkészcsaládokat gyerekeik iskoláztatásában (pl. magas ingázási költségek kifizetése). A lelkészértekezlet munkatársi közössége kész áldozni erre a célra havonta 5 lej összeget fejenként.
• Az intézményi lelkészi szolgálat felértékelődésének vagyunk a tanúi (pl. a nyugati egyházakban), ezért az egyházi köztudatban szükséges erősíteni, hogy ő is „rendes” lelkész.
• Lelki alkalmak szervezése lelkészcsaládoknak, vagy lelkészeknek. Csendes napok, lelki napok, lelki vezetés stb., melyek hivatásmegerősítő jellegűek. Akár a kreditrendszerbe való felvétele ezen alkalmaknak.
• Válságban élő lelkész családok irányába nyújtott lelkigondozói segítség biztosítása.
• A lelkészértekezlet hozzon létre egy bizottságot, amelyik megszervezi a lelkipásztorok lelki felüdülését, szupervízióját, lelkigondozását – csendes hetek keretében. Kezdetben mindez történhet külföldi előadókkal is, hazaiak hiányában, de a végső cél az volna, ha itthoni szakembereket sikerülne képezni erre a célra. A bizottság feladata az anyagi források felkutatása lenne. A lelkészértekezlet munkatársi közössége kész áldozni erre a célra havonta 5 lej összeget fejenként.
• Ahogy az erdélyi IKE illetve az Egyházkerület Nőszövetsége rendelkezik központtal, a Lelkészértekezlet munkáját is megkönnyítené, ha egy tulajdonában lévő ingatlanban/nyaralóban lebonyolíthatók lennének a fentebb felsorolt rendezvények.
•  a Lelkészértekezlet készítsen adatbázist az Egyházkerület területén működő összes vendégházról, ahol lelkészcsaládok számára kedvezményt biztosítanak. Nagy segítség és támogatás lenne nyaralni készülő lelkipásztori családok számára.
• A szemléletváltás eszközének tartjuk az önismeret, szupervízió, bibliodráma, lelki vezetés adta lehetőségeket.
• Szorgalmazzuk a meghirdetett alkalmakon a lelkipásztorok rendszeres részvételét a közösség erősítése, a szolgálati, személyi problémák megelőzése érdekében. (Ha valaki huzamosabb ideig nem vesz részt ezeken, a lelkigondozói csoport – egyeztetés alapján – kezdeményezzen találkozást az illető szolgatárssal.)
• Reális igény van arra, hogy egyházmegyei tehetséggondozó műhelyekben feltérképezzük a lelkészek és lelkésznők sajátos karizmáit. Támogassuk, hogy mindenki megtalálja azt a szolgálati területet, amire a legalkalmasabb.
• Családsegítő, közösségi programok, közösségi események szervezése, főként egyházmegyei szinten közösségépítő céllal.
• Kérjük, hogy ne problémaként, hanem lehetőségként tekintsenek és számítsanak a lelkésznőkre; a vélemények kialakításában – előítéletek helyett – párbeszédet kérünk.
• Felmérést készíteni arról, kik lennének azok a lelkészek, akik egyházmegyénként vállalnák a sabbát hónapokon levő lelkészek helyettesítését, vagy akár egyszeri helyettesítésre felkérhetők.
• Sürgetni a Kerület válaszát a működési szabályzattal kapcsolatosan.

Reméljük, hogy a tanácskozás egy olyan folyamatnak a kezdetét jelenti, amely segíteni fogja a lelkészcsaládok gondjainak a megoldását, hozzá fog járulni lelkészi szolgálatunk hatékonyságához, illetve a bizalom erősödéséhez mind egymás között, mind a lelkészértekezlet és a hivatalos egyházi testületek között, Isten dicsőségére.

Elfogadta az Erdélyi Református Egyházkerület Lelkészértekezletének kezdeményezésére létrejött munkacsoport Szovátán,  2015 szeptember 23-án.