Boldogság és béke, friss kávéillat és zengő muzsika fogadta azokat, akik december 10-én délután beléptek az Auditorium Maximum terembe. A Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál idén is meghittséget, apró csodákat és nagy találkozásokat varázsolt a karácsony előtti nyüzsgésbe. A nap folyamán több mint ezer fiatal, és nemcsak fordult meg a rendezvényen, akik Erdély különböző pontjairól látogattak el Kolozsvárra.

Az idei rendezvény igyekezett több szempontból is valami újat hozzáadni az elmúlt évekhez, így bővült a vásártéri kínálat, helyet kaptak a karitatív akciók és színesedett a zenei paletta is.

Az idei elképzelés az volt, hogy a rendezvényt két kórus előadása közé helyezze, ezért először a BBTE Vallástanárképző Kamarakórusa lépett színpadra, majd a rendezvényt a kolozsvári Melodeus zárta. Közben, a dicsőítő zenekarok mellett helyet kapott a komolyzenét játszó Espíritu is, aki a megszokottól eltérő módon, más hangzásvilágba illő előadással bizonyította a zene egyetemességét, azt, hogy mennyiféle módon lehet dicsérni és várni az Urat.

A Várom az Urat varázsát sokak számára a közös éneklés adja, ezért a régeni Pici Sófár, a zilahi Ében és a kolozsvári FIKE Band fellépése alatt nemcsak a színpad, hanem a nézőtér is csengett a dicsőítő dallamoktól. A lelki elcsendesedést pedig Bántó – Tamás Csilla és Szilveszter alternatív áhítata biztosította.

Bőven akadt tennivalója annak is, aki két koncert között felfrissült volna. Az Auditorium előterében vásártér, kávézó és egy csíkos hűtő adott remek lehetőséget a karácsonyi ajándékok beszerzésére, az ismerősökkel való beszélgetésre és a jótékonykodásra. Az idei vásártér különlegessége, hogy nemcsak kereskedőket, hanem olyan egyesületeket és alapítványokat is befogadott, akik karitatív tevékenységeket folytatnak. Így kapott helyet pl. az AKSZA Ház, a Tálentum Református Iskola, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája, a Gondviselés Egyesület, a Kolozsvári Kőszikla Gyülekezet, a TÉKA Alapítvány és a Diakónia Keresztyén Alapítvány is. Boldogság volt a gyerekkel kereskedni, saját készítésű termékeiket megvásárolni.

És arról, hogyan került a történetbe a csíkos hűtő, csak annyit, hogy a Várom az Urat csatlakozott a Protestáns Teológiai Intézet Fogadj örökbe egy hajléktalant című kezdeményezéséhez, és arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a hűtőbe nem romlandó eledelt helyezhetnek el, amelyet majd a rászorulók kaphatnak meg. Szeretettel és hálával töltött el az, amikor nap végén azt láttuk, a hűtő nem bírta meg a sok adományt!

A rendezvényt az önkéntesek közös éneklése zárta. Igazán meghitt pillanat volt állva látni a nézőteret, és együtt énekelni, hogy lelkünk jobban várja az Urat, mint őrök a reggelt. Öröm volt minden akkord.

Öröm volt több száz másik emberrel együtt énekelve várni az Urat. Öröm volt látni, ahogyan özönlik a tömeg és telik meg, székről székre az Auditorium díszterme. Öröm volt ezért dolgozni. Öröm volt ezért izgulni. Öröm volt ott lenni. Öröm volt együtt lenni! 

Szöveg: Nagy Kinga

Fotó: Csíki Réka Orsolya, Ienei Róbert és Mátyás Eduárd