Nem tudom máshol milyen volt advent első vasárnapja, de nálunk Ikafalván különlegesen szép volt, még ha a délelőtti úrvacsorás, áhítatos istentiszteletet egy kissé be is árnyékolta, egy fájdalmas szomorúság, emberi botlás, gyarlóságok miatt, amit szóvá kellett tenni, hogy még inkább ráébredjünk: felelősek vagyunk egymásért!

Jórészünknek egész napos ünnep volt. Mindenki meghívást kapott a délutáni speciális istentiszteletre, mely egyben a Rád is szükség van! programsorozat idei befejező, kiértékelő alkalma is.

Délután 16 órára megérkeztek a sepsiszentgyörgyi Írisz ház lakói, a mi csapatunk tagjai: hősök, kísérőik, segítők a Művelődési otthonba. Érkeztek még Kovásznáról, Kézdivásárhelyről és Csernátonból is. Örömteli népes társaság színültig megtöltötte az imatermet. 

A házigazda, Bardócz Csaba tiszteletes úr köszöntötte az egybegyűlteket és külön üdvözölte Makkai Péter árkosi lelkipásztort, aki egyben az Íriszház megálmodója is, valamint Olcsvári Tünde pszichológust és Szilágyi Imola Íriszház projektfelelősét.

A kölcsönös üdvözlések után kezdetét vette a magával ragadó, hangulatos, vidám játékos, néhol elgondolkodtató interaktív istentisztelet, előadás, foglalkozás.

Makkai Péter tiszteletes bevezető imája, angyali üzenettel olyan légkört teremt, hogy szinte érezzük, itt van Isten köztünk és magától jön az ének. Az Írisz ház zenészeivel együtt énekeljük „Atyám, én imádlak” című éneket.

Szép, színes, minden mozzanatot kifejező kép kísér a kivetítőn, előttünk az ének szövege, együtt énekelünk szívből, szeretettel, hangosan. Ezután megszólal egy csendes, meleg hang: Farkas Éva megköszöni az alkalmat, a fogadtatást, az együttlétet, imát mond mindenkiért és hálát ad mindenért, majd igét olvas a Zsoltárok könyvéből.

Olcsvári Tünde játszani szólít: „Találd ki!” Isten ajándéka neked – ez a játék neve. Jönnek a bátor jelentkezők, kísérőikkel: Hajnalka, Attila és Csilla „Isten mérhetetlen zsákjából” ajándékot vesznek ki. Szemük be van kötve kendővel, nem látnak, de hisznek és elfogadják Isten ajándékát és meglátják, a színes festék, a nagy piros szív és a gyertya megtapasztalható képében Isten sokszínűségét, kegyelmét és mindent beragyogó fényét.  Erről szól az „Adventi hírnök” című ének, melyet együtt éneklünk a csapattal. 

Ezt követően Jézus Jerikóban jár tanítványaival (Márk 10, 46-52) és látjuk a vak Bartimeust, aki mikor meghallja, hogy Jézus közeledik, kiabálni kezd: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan rászólnak, hogy hallgasson, nem illik, de ő annál jobban kiáltotta, nem hagyta magát. Na, ez kell, nem elhagyni magunkat: akarni, hinni és tenni. Jézus figyel ránk. Bartimeust is maga elé hívja és megkérdezi „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” A vak ember pedig mondja: „Mester, hogy lássak.” Jézus pedig így felelt: „Eredj, a te hited megtartott téged.” Azonnal megjött a szeme világa és követte Jézust. Ilyen a csoda, várjuk a csodát, de ne ölbe tett kézzel. Menjünk ki a világunkba, gondolkodjunk el, várakozzunk jól, mert a vonat nem vár, s ha lekéssük, hiába futunk utána.

Isten elindította bennünk is a szeretet vonatát, biztosít számunkra helyet, beülhetünk a vagonba. Életünk egy nagy utazás, ünnepnapi megállókkal. Tudjunk időben megállni, időt szánni egymásra. Ne járjunk úgy, ahogy Zorán énekli az „Üres bölcsőt ringat a hold fénye” című dalban. Az apa arról énekel, hogy a nagy hajszában nem fordított elég időt gyermekére, felnőtt a fia s most ő fut a teendői után, nincs ideje az apjára. Meg kell húzni a vészféket. Az ének is ezt sugallja.

Imádkozunk reszponzorikusan, majd csendesen, elmélyülten, egymás kezét megfogva mondjuk el a „Mi Atyánk”-ot.

Megízleltük a csodát, elénekeltük Csendes éjt. Készítjük szívünk jászolbölcsőjét a Fény befogadására. Megvolt az előkészítés. Kivetítőn megjelenik a fehér galamb képe, fogadjuk az áldást.

Számomra az volt még a csoda, hogy ez a sokszínű társaság mindvégig milyen vidám, de csendesen fegyelmezett volt.

A nagyteremből finom töltött káposzta és kürtős kalács illatok terjengtek. Adventi vásárral összekötött szeretetvendégség következett és sok-sok beszélgetés, ajándékozás, karácsonyváró adventi hangulat. 

Sok fotó készült, nagy csoportkép, kiértékelő, sok taps, köszönet. Estébe nyúló szép élmény volt. Hála és köszönet a Sepsiszentgyörgyi Keresztyén Diakóniának, az Írisz háznak és segélyszervezeteinek, a svájci Heks-nek és a Brot für die Welt-nek. 

Nagyoláh Ilona, nyugdíjas tanítónő