Megújult a székelymosoni református templom

Rögös, poros út vezet a főutaktól távol eső Székelymosonba, ahol alig 30 református gyülekezeti tag él. Egy nagyobb egésznek a részei, a székelytompai missziós egyházközség öt gyülekezete közül ez az egyik. Október másodikán a kis közösség temploma annyira megtelt, hogy volt, aki állva hallgatta végig az istentiszteletet.

Bár a székelymosoniak tudják, hogy milyen, amikor autók hada lepi el a települést, mégis különleges alkalom volt október másodika a kicsi gyülekezet életében, hiszen hosszú idő óta nem az ortodox lelkész híre miatt érkeztek vendégek, hanem a református közösség ünnepére igyekezett a megannyi autó. A székelymosoni reformátusok 6 év alatt kívül-belül megújították templomukat, hosszú utat jártak be, hogy méltóképpen megköszönhessék Istennek és azoknak a támogatóknak, akik Isten Szent Lelke arra indított, hogy ebbe a kis közösségbe befektessenek.

A székelytompai parókia körül már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás, presbiterek, nőszövetségi tagok az utolsó simításokat végzik, hogy ne csak a közeli településen megtartott hálaadó istentisztelet legyen ünnepélyes, hanem az utána következő közös ebéd is. Kató Béla püspököt itt, az anyaegyházközség parókiáján fogadja és köszönti Biró István esperes és Gáspár István lelkipásztor, majd innen vonulnak tovább a székelymosoni templom székelykapujához. Szalagvágás után a templom udvarán állók sorban vonulnak be a templomba, amely éppenhogy be tudja fogadni az ünneplő tömeget.

Biró István esperes liturgiai szolgálata után Kató Béla püspök a 42. Zsoltár 3-4. versei alapján hirdette az igét a szószékről. Prédikációban arra hívta fel a figyelmet, hogy nem minden zsoltár a hálaadásról szól, van olyan, amelyik a várakozásról, vágyakozásról beszélt. Istennel találkozni pedig olyan, mint a szarvas szomja. A püspök szerint az epekedés fogalma a ma embere számára sokszor ismeretlen. Olyanok lettünk, mint a kisgyermekek, akik azonnal akarunk mindent. Régen tavasztól tavaszig kellett lenni, ha az ember gyümölcsöt kívánt, türelmesnek a szerelemben, az út volt a lényeges, nem az azonnali célba érés. Az Isten tiszteletére is vágyakozni kell, ha nem szomjúhozunk az élő Isten után, akkor nem fogunk betelni vele. Aki csak csipeget, az soha nem fogja megismerni az élő Istent, aki csak akkor nyilvánul meg előttünk teljességében, ha állandó részévé tesszük az életünknek. Nevelni kell önmagunkat az útra, hogy ne az úton fogyasszuk el azt a vizet, amivel az út végén telhetünk be. Ha Istenre szomjúhozunk, nem lehetünk türelmetlenek, felszínesek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Isten forrása, az élő víz soha nem apad ki, ezért az egyház sem lehet ciszternában tárolt víz, az egyháznak a tiszta forrást kell kínálni.

Igehirdetés után a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör szolgált. Biró István esperes köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy a test minden tagja ugyanolyan fontos, így a missziós egyházközségek kicsi gyülekezeti is ugyanolyan fontosak az egyház vezetése számára, mint a nagy gyülekezetek. Veress László egyházmegyei főgondnok szerint Isten segítségével a kicsi, de élni akaró gyülekezetek is csodára képesek, azt kívánta, hogy a külső megújulás váljon a belső megújulás mintájává.

Gáspár István lelkipásztor a templom rövid történetét ismertette. A székelymosoni templomot 236 éve építtette Toldalagi Krisztina és Haller Zsigmond. A templom felújítása 2008-ban kezdődött, ekkor készültek el a templom felmérésére vonatkozó tanulmányok. A javítási tervet a Maros Megyei Tanács és a nyárádszeredai önkormányzat segítségével finanszírozta a gyülekezet. A tényleges munkálatok 2011-ben kezdődtek el, a restaurálás folyamán megújult a templom külseje, belseje, tetőszerkezete és a tornya is. Mivel a gyülekezet nem tudta volna önerőből állni a templom javításának költségeit, pályázatok útján igyekeztek pótolni a hiányt, mind a román, mind a magyar kormány támogatta a munkálatokat, amelyek összesen 196 000 lejbe kerültek.

Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács volt alelnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy templomaink mindig megmaradásunk és hitünk bástyái voltak, ezért is tartották fontosnak a restaurálás támogatását. Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere szerint ennek az ünnepnek az az üzenete, hogy ennek a kis közösségnek is van jövője. Nagy Zsigmond a Magyarországi Unitárius Egyház képviselőjeként arról beszélt, hogy a templom szent hely, ahol hitet, szeretetet, megértést, igazságot találhat az ember. A templom szerinte egy lábnyom a településen, egy agora, ahol a közösség megbeszélheti sajátos gondjait, örömeit.

Keresztes Géza műépítész szerint azért kell templomokat felújítani, mert így tudjuk megmutatni, hogy van és lesz történelmünk. Ennek a barokk-klasszicista, 1790-1793 között épített templomnak vannak olyan értékei, amelyeket meg kell őrizni.

Az ünnepségen a Bocskai István Dalkör mellett a gyülekezet fiataljai is közreműködtek.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor