Július 23─26. között ünnepi hosszú hétvége keretében zajlott a második alkalommal megrendezett Galambfalvi falunapok. A Galambfalva község Önkormányzata által szervezett rendezvény nagy népszerűségnek örvendett: a községhez tartozó két falu, Nagygalambfalva és Kisgalambfalva csütörtöktől vasárnapig megtelt élettel.

Az első napok bevezetésként külföldi vendégek fogadásával, körbevezetésével, kiállítás megnyitóval indultak, pénteken a fő programpont a község híres költő szülöttje tiszteletére szervezett Kányádi-est volt. A meghívott Kányádi Sándor nem tudott jelen lenni az eseményen, de a résztvevők délután útra keltek és meglátogatták őt hargitafürdői otthonában. Este a vállalkozó szellemű fiatalok a költő verseinek szavalásával alapozták meg a hangulatot, aki videóüzenetben üdvözölte a résztvevőket. 

Hétvégén napindítóként zenés ébresztőt hallhatott, az is, aki 9-kor még nem volt talpon, 11 órától pedig ünnepi keretekben történő istentisztelet előzte meg a kulturális eseményeket. A programleosztással egyeztetve szombaton a nagygalambfalvi Református templomban Kányádi György lelkipásztor hirdette Isten igéjét, míg a vasárnapi istentiszteleten Kisgalambfalván, Rátoni Botond lelkipásztor igehirdetésére került sor. 

Kányádi György hálaadó istentiszteletként nevezte meg a szombati alkalmat: hálát kell adnunk a községben végbement számottevő fejlődésért és azért, hogy mindezt együtt ünnepelhetjük meg. Ebben a fejlődésben minden személynek megvan az önrésze, bármekkora mértékű legyen is az. Sok kis gyertyalángnak, ha összetesszük a fényét, abból lesz az igazi fényesség – példálózott a lelkipásztor. 

Útravaló üzenetként a Kádár Dénes által szerkesztett falu monográfiájából idézett egy részletet, amit közösségünk testamentumaként tartanak számon: “Megragadó tanulságként emelkedik ki az a tény, hogy az eklézsia mindig saját erejére támaszkodott; a segítő kart ugyan elfogadta, de nem kérte. Emellett kiegészítésül: méltán foglal helyet az az erős, komoly szellem, amely a belső életet rendezte. (…) minden alakjában, megnyilvánulásában egyért: Isten országáért lángol. E szellemhez való ragaszkodás lesz a mi erőnk jövőre is.”

Vasárnap a születése óta vak ember meggyógyításának történetét tárta elénk Rátoni Botond, kisgalambfalvi lelkipásztor, amelyet az ünneplés gondolatával fűzött össze. Van okunk ünnepelni, még akkor is ha a hangulatunk, vagy személyes életkörülményeink nem erre „vágynak”, hiszen Isten ahol megjelenik, ott van ok az ünneplésre. Az alapigében Jézus egyik csodatettét láthattuk lelki szemeink előtt. A történetnek egyik legfontosabb üzenetét a tanítványok kérdésére („Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?”) érkező Jézusi felelet köré építette fel a lelkipásztor („Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”). A lelkipásztor kiemelte Istennek a legnagyobb „dolga” a mi megváltásunk volt, amely Jézus szenvedése, halála és feltámadása által történt meg, nekünk ezt csak hit által el kell fogadnunk, és nyilvánvalóvá kell váljon bennünk is Istennek a tette.

“Amíg a világban vagytok a világ világossága vagytok.” (Jn. 9:5) A lelkipásztor tolmácsolása szerint fontos az, hogy ezt a világosságot továbbvigyük a falunapokra, de a hétköznapokra is, életünk minden napjára. Ha így teszünk, akkor ünnepünk nem néhány napból fog állni, hanem egy örök életből.

A sokszínű kulturális, gasztronómiai és szórakoztató műsorok mellett tehát a jelenlévőknek, a falu lakóinak, a távolról hazaérkezőknek és az érdeklődőknek a lelki feltöltődésre is nyílt lehetőségük. Az eddig érkező pozitív visszajelzések megerősítették azt a tényt, hogy jó volt együtt Galambfalva községben, a találkozások és a közös ünneplés napjain.

Szöveg: Szabó Adél, Kisgalambfalva

Fotó: Mihálydeák Antal

Cikkünk a Facebook közösségi portálon