500 é(r)v, amiért jó reformátusnak lenni címmel szervezte meg idei találkozóját az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség október 10–11-én Szovátán. Az ünnepi értekezleten több mint 250 igehirdető gyűlt össze minden korosztályból, hogy a bibliai gyökerekhez visszanyúlva választ keressenek az egyház, a lelkipásztori munka, közösségszervezés jelenlegi gondjaira. Az értekezlet második napján Kató Béla püspökkel tartottak fórumbeszélgetést egyházi életünk időszerű kérdéseiről. A találkozó istentisztelettel, úrvacsoraosztással zárult.

Áhítattal indult a lelkészértekezleti szövetség idei alkalmának második napja, az igét Hajdó Timea hirdette. Ezt követően Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke számolt be az elmúlt időszak történéseiről, megvalósításairól, a következő lépésekről, és válaszolt a jelenlevő lelkipásztorok kérdéseire. A püspök rámutatott a szeptember 30-i központi, kolozsvári rendezvény nagy sikerére, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez. Az egyház aktuális gondjai közül elsőként a lelkipásztorok hiánya került terítékre. Kató Béla elmondta, jelenleg 50 gyülekezet üres, ebből 27 azonnal fogadna lelkipásztort. Mivel a következő néhány évben egy egészen nagy évfolyam, kb. ötvenen készülnek nyugdíjba vonulni, még inkább gond lesz a lelkészhiánnyal. A püspök bejelentette: a hirtelen keletkező űr minimalizálása érdekében a soron következő zsinaton javaslatot tesznek, hogy a szolgálati időt három évvel hosszabbíthassák a lelkipásztorok, azaz 65-ről 68 évre emelkedne a korhatár. Ez azonban csupán egy lehetőség, amivel élhetnek az igehirdetők, hiszen jogilag a 65 éves nyugdíjkorhatár megmarad, élhetnek vele. „Ezzel nem oldódik meg az alapkérdés csak a pillanatnyi probléma. A kis gyülekezetek elnéptelenedésének tendenciája nem fog megállni, mindig van olyan gyülekezet, amely képes lenne fogadni, és kéri a lelkipásztort, de nincs ember, aki betöltheti a posztot” – mutatott rá a püspök.

A fórumon szó esett arról, hogy több fiatalt kellene bátorítani a teológiára való jelentkezésre. A püspök arra kérte az egybegyűlt lelkipásztorokat, figyeljenek gyülekezeteikben azokra a fiatalokra, akiket érdekel a teológiai továbbtanulás és a szolgálattevés. Kató Béla megemlítette a templomtól távol maradó egyháztagok gyülekezeti életbe való bevonásának kérdését, emellett szóba került a kétfajta nyilvántartás vezetése – az egyházfenntartást fizetők és az egyházközség területén lakók, de nem fizetők listájának különválasztása. „A nem aktív gyülekezeti tagokra való figyelés módja az intézményépítés. Ezzel meg tudjuk szólítani és be tudjuk kapcsolni azokat, akik eltávolodtak. Erre most megvan az esély és lehetőség, hiszen a jelenlegi helyzetben az anyaországi támogatásoknak köszönhetően olyan dolgokat lehet elvégezni, amikre eddig nem volt kilátás” – jelentette ki a püspök. Elmondta: Erdély-szerte folyamatban van a 27 református óvoda és bölcsőde felépítése, a következő szakasz pedig a kollégiumok hátterének óvodákkal és napközikkel való megalapozása lesz, így teljes struktúra épülhet ki, könyvtárakkal, múzeummal, tanári és diáklakásokkal, öregotthonokkal kiegészülve. Hozzáfűzte: ezek az intézmények támogatásokból épülnek, de saját erőtartalékokból kell majd fenntartani őket.

A továbbiakban előkerült a külföldre költözöttek okozta hiány és az elvándoroltakkal, az idegen országokban élőkkel való foglalkozás lehetőségei, szó esett a marosvásárhelyi intézmények felújításának hátráltatásáról, a helyi vezetés ellenséges hozzáállásáról, valamint az esküvői szertartások helyszínéről. A püspök elmondta, határozatot fogadtak a nyár végén, miszerint az esküvőt a templomban kell megejteni. „Az alapelv az, hogy az esküvő nyilvános legyen, a gyülekezetet nem foszthatom meg attól, hogy ő ne vehessen részt rajta. Ha házon kívülre kerül, megszűnik nyilvánosnak lenni” – foglalta össze.

A fórumbeszélgetést követően öt egyházmegye mutatkozott be. A hallgatóság megismerhette területi sajátosságaikat, az aktuális demográfiai adatokat, a régiókat meghatározó jelenségeket, a magyar oktatás, valamint térségenként a magyar-román kapcsolatok helyzetét. Közös pont volt mindegyik egyházmegyénél a műemlék épületekkel való foglalkozás, a lelkipásztorok szerteágazó feladatkörei – az egyházi munka mellett sokszor idegenvezetők, szervezők, iskolai és nemzeti ünnepeken szószólók, és sok esetben egyedüli értelmiségiként egyengetik a közösségek útját.

A bemutatókból kiderült, hogy Háromszéken nagy az iskolázatlanság aránya, a munkahelyhiány miatt sokan vállalnak külföldön munkát, nehézséget okoz a központtól való nagy távolság. A Dési Református Egyházmegyében gyakran előfordul, hogy románul is kell prédikálni, így nagy előnyt jelent a román nyelvtudás, az egyházmegye településeinek sajátosságai közé tartozik a széki Birtalan nap, a fiatalon elhunytak muzsikaszóval való temetése, a décsei cseresznyemajális, illetve pünkösd negyednapjának ünneplése. A brassói egyházmegye területileg a legnagyobb, lélekszám szempontjából azonban a kisebbek közé tartozik, folyamatosan és óvatosan csökken. Nagymértékű elrománosodás, beolvadás, asszimiláció jellemző a térségben, sokan nyelvet és vallást is váltanak. Az ortodox vallás dominál, a házasságok kétharmada pedig vegyes. Ezeken a vidékeken az egyház a magyar kultúra egyetlen ápolója és őrzője, a műemlék templomok fenntartása pedig nagy nehézségeket okoz. Az előadó elmondta: nagy a távolság a gyülekezetek között és a lelkipásztorok között is, ez pedig elszigetelődéshez vezethet. A kalotaszegi egyházmegyében 17 településen van 90 százalék fölött a magyar lakosok száma, viszonylag magas a templomlátogatás aránya, a térségre a fiatornyos műemlék templomok jellemzők, nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományőrzésre, a hívek pedig elvárják, hogy az egyház is részt vegyen a kultúra ápolásában. Kuriózum, hogy egyes gyülekezetekben még mindig követtetnek eklézsiát a hívekkel. A küküllői egyházmegyében a vallási határvonalak gyakran összemosódnak. Hármas tagoltságát a történelmi Marosszék, a Felső-Küküllőmente és a történelmi küküllői egyházmegye adja. Pozitívum, hogy minden városban van magyar nyelvű oktatás.

Az ünnepi értekezletet istentisztelettel és úrvacsoraosztással zárták. Az alkalmon Kállay M. Csaba, a kolozsmonostori gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét a Lk 18,18–27 alapján. „Hogy nyerhetek üdvösséget?” – tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte: a mindenható Isten örök, így az üdvösség annyit jelent: örökre együtt lenni Vele. Az igehirdető rámutatott: ma az embereknek a legkülönfélébb elképzelései vannak az örök életről. A történetben szereplő gazdag ifjú is üdvösséget akar, de a maga módján. Valójában igazoltatni akarja a maga üdvösségkeresésének az útját Jézussal. Ugyanígy a mai református is meg van győződve az üdvössége felől, mert vasárnaponként a templomban van, bekapcsolódik a gyülekezetbe, közmunkát vállal. Azonban „Lukács a történetben rámutat Jézus Krisztusra, hogy csakis Ő jelenti az üdvösséget. Luther is ugyanezt tanította, és ezt hangoztatjuk mi is az reformáció 500. évének minden vasárnapján” – taglalta a lelkipásztor, majd hozzátette: Jézus is elmondta, hogy számunkra lehetetlen elérni az üdvösséget, de Istenben az is lehetséges. Nála mindenki számára is van üdvösség.

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella