A Sógor család hatodik esztendeje lakik Kányádban. 2009-ben hívta meg a tiszteletest a Kányád-Jásfalvi gyülekezet, azt megelőzően pedig kilenc évig helyettes lelkészként szolgált Kolozsváron. Felesége, Gyöngyvér vallás- és angoltanárnő volt a kincses városban.

Sógor Géza lelkészi pályája Moldvában, Bákóban és Jászvásáron a szórványegyházközségben kezdődött, majd Európa másik végében, Hollandiában folytatta tanulmányi útját, ezt követően pedig a Ludas melletti Gerendkeresztúron szolgált, majd három éven keresztül főkönyvtárosi állást töltött be a kolozsvári teológián.

„Már ideje volt valamilyen véglegesebb állást keresni és éppen időben jött a meghívás. Vettünk egy jó nagy lélegzetet, és belevágtunk. Nem volt ismeretlen a falusi élet, laktam már falun, és én is egy kisvárosban, Aranyosgyéresen nőttem fel, bár Aradon születtem, ahol édesapám lelkipásztor volt. Tehát idejében hozzászoktunk a vándorélethez. Inkább a feleségemnek volt új a falusi környezet” – mondja a tiszteletes, akinek édasanyja a szomszédos Petken született, ahol nagyapja 1958-ig volt lelkipásztor. „Sokan azt gondolják, hogy ennek is lehet köze ahhoz, hogy idekerültünk. Petken még vannak, akik emlékeznek édesanyámra, aki leányként ment el a faluból a nagyenyedi kollégiumba tanulni” – mondja Géza, majd Gyöngyvér veszi át a szót.

„Amikor összeházasodtunk, tudtam, hogy mivel jár. Azelőtt is többször jártunk Udvarhelyen, vagy Sógor Csabáéknál (Géza testvére – szerk. megj.) Csíkszeredában. Nagyszebeni vagyok és nekem mindig is tetszett ez a vidék, sok székely osztálytársam volt.”

A cikk folytatása a Mihír portálon olvasható.