Újratervezés Segesváron – együtt ünnepelt az ifjúság húsvétkor

Újratervezés témában rendeztek ifjúsági istentiszteletet húsvét első napján, április 17-én Segesváron. Az úrvacsorás istentisztelet és az azt követő programok fiatalos, örömteli találkozóvá tették a húsvét délutánt a környékbeli ifjaknak.

Az alábbiakban Veress Csenge segesvári ifis beszámolóját olvashatjuk:

„Sok előkészülettel járt a folyamat. Díszletek, szeretetvendégség, játékok, úrvacsora, zenekari próbák, kulcstartófestés, díszítőelemek beszerzése, és fel kellett készülnünk lelkileg is. Az eseményen a Serefifi ifjúsági zenekarral történt a dicsőítés. Az ige felolvasását Andrei Imelda segédlelkész prédikációja követte, amit közös imádsággal zártunk. Az úrvacsora alatt is az ifjúsági zenekar énekelt. A szeretetvendégség után lehetett képeket készíteni a fotósaroknál, illetve az ifisek által készített üzeneteket szegezni egy keresztre. Az eseményt játékokkal zártuk. Különleges alkalom volt, mindenki, aki részt vett, vitt haza magával valamit, kapott valamit, amivel újratervezhet.”

Az eseményen a Serefifi ifjúsági zenekar szolgált.

Andrei Imelda-Paula segesvári segédlelkész pedig így ír az eseménytől:

„Egy úton lenni. Haladás. Aztán megálló. Ahol megpihenhetünk, de elgondolkozhatunk, hogy merre megyünk tovább. Visszafordulunk, vagy tovább haladunk az úton. Más irányba térünk, vagy folytatjuk az elkezdett irányt.

A Segesvári Református Egyházközség ifjúsági közössége újratervezni hívta a Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinek fiatalságát. Ez az ünnep is, ahogy mindegyik, egy megálló volt. Mi erre a megállóra is közösen készültünk. Közösen haladtunk az emmausi tanítványokkal, akik mellé szegődött a feltámadott Jézus. Hisszük, hogy a díszítés előkészítésétől a gyülekezetek meghívásáig minden mozdulatunkban, imádságunkban ott volt Jézus. Aztán megérkeztünk az útelágazásig. Megérkeztünk húsvét első napjának délutánján az istentiszteletre, melynek a Gaudeamus Alapítvány díszterme adott otthont.

Jelen voltunk fiatalok és még fiatalabbak, együtt énekelni, igét hallgatni, úrvacsorában részesülni, együtt játszani és ünnepelni. Ott voltunk több mint százan az útelágazásnál. Hisszük mindannyian, hogy ott volt velünk Isten is, aki megáldotta ezt az alkalmat, hiszen az ifjúsági istentisztelet kiszélesedett, és bár csak Segesvár és környéke tudott jelen lenni, nagyon nagy létszámmal voltunk együtt az útelágazásnál. Hiszem, hogy a gyerekek énekében, az ige hallgatásában, a kereszt körüli csendben, a zenekarok dicsőítésében megláthattuk a velünk haladó útitársat, és együtt tudtuk felismerni benne Krisztust az úrvacsora által.

A szervezés folyamata is tartalmas volt.

Mi terveztünk, mi készültünk a díszítéssel, a zenekarokkal, a terem előkészítésével, a kulcstartók megfestésével, hogy a segesvári ifi a környező gyülekezetek fiataljainak ajándékozhassa, mégis a legnagyobbal nekünk készült Isten: az újratervezéssel. Meglátva, hogy fiatalosan is, örömmel hogyan lehet ünnepelni az életet, amit kúsvétban kaptunk. Ezáltal újratervezni az utat, a haladás irányát, de már nemcsak magunkban, hanem vele folytatni azt, épp ott, ahol ránk szükség van.

Övé legyen a dicsőség az újratervezésért, az istentiszteletért, minden jelenlevőért, a szolgálókért, a fiatalokért, a szervezőkért! Ahogyan a közösségünk egyik ifise jegyezte meg az alkalom tervezésekor: az ifjúsági istentiszteletünk is legyen az ünnepünk része! Hiszem, hogy az volt!”