Az egyházi ingatlanok 25 éves történetét mutatja be az az angol nyelvű kiadvány, amelyet 2016. április 20-án mutattak be az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári székelyén. A White Book On Church Property Restitution in Romania című könyv a négy magyar történelmi egyház közös kiadványa, amelyet az egyes egyházak jogászai, szakelőadói állítottak össze. A könyv előzménye egy 2015-ben megszervezett konferencia volt Bukarestben, amelyen a visszaszolgáltatások helyzetét mutatták be az európai uniós országok, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Svájc nagykövetségei képviselőinek.

„A romániai egyházi tulajdonok visszaszolgáltatásáról szóló fehér könyv angolul íródott. 25 év alatt magyar közösségünk apránként kapott információt arról, hogy hogyan áll a helyzet az egyházi ingatlanok restitúciójával, mit kaptunk vissza, vagy melyik kérésünket utasították el, viszont a nagyvilág egy nagyon szűrt információt kapott, gondolok itt a világ más országaira. A Bukarestben szervezett konferencián hét püspök mondta el, hogy mit gondolnak az elmúlt 15 évről. A romániai magyar történelmi egyházak, rendhagyó és rendkívüli módon, egy közös cél érdekében együtt dolgoztak, jogászok, püspökök, egyházi szakemberek egymás mellé tették az adatokat, így állt elő ez a könyv.” – mondta a könyv bemutatóján Ballai Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsosa, a könyv szerkesztője.

A fehér könyvben a 2015. szeptember 1-ig leadott kérések, pozitív és negatív döntések száma mellett a kárpótlásokról is olvashatunk, valamint az épületeket tartalmazó adatokon kívül a visszaigényelt földterületek, erdők lajstroma is megtalálható, így állt össze annak a teljes egyházi vagyonnak a listája, amit a kommunista rendszer egy tollvonással elvett. A tanácsos hangsúlyozta, hogy mind a négy felekezet azt kéri vissza, ami az övé volt, amit az őseink építettek. Ballai Zoltán emlékeztetett arra is, hogy a Református Székely Mikó Kollégium ügyében hozott bírósági döntés óta a visszaszolgáltatási folyamat lelassult, egyre ijesztőbb eredményeket mutat.

Veress Emőd elmondta, hogy amikor a kötet megszületett, az a cél vezérelte őket, hogy angol nyelven készítsenek egy leltárt, hogy hogyan áll a restitúció, nem titkolva a restitúciós folyamat pozitív eredményeit. Vannak ingatlanok, amelyek helyzete megoldódott, viszont legalább ennyire fontos volt, hogy egy olyan problémaleltárt készítsenek, amely  jelzi azt, hogy ez egy nem lezárt folyamat, és amely jelzi, hogy, sajnos, amikor ez a kötet megszületett, a Mikó kollégium ügyének egy fajta lezárása után, ez a restitúciós folyamat egy olyan irányt vett, amely egyetlen történelmi egyház számára sem kedvező. Ennek a folyamatnak is rögzíti a képét a kiadvány, egyúttal azoknak a gondoknak a leltárját, amelyet az egyházak számára is hasznos, hiszen saját maguk számára is be tudják így azonosítani, hogy milyen akadályok vannak jelenleg – a törvényes keretek ellenére – a restitúciós folyamat megnyugtató folytatása s lezárása előtt.

„Ha a restitúciós bizottság utolsó üléseinek a statisztikáit nézzük, alig születik visszaszolgáltatási döntés. Szintén tény, hogy a Mikó-ügy fordulópont volt ebben az egész kérdéskörben, hiszen a Mikó-ügy lezárása után a bizottság visszautasítási kedve jelentősen megnőtt. A Mikó-ügyben elhangzott, bíróság által elfogadott érveket visszaköszönni látjuk azokban a határozatokban, amelyek visszautasítják különböző ingatlanok restitúcióját.” – fejtette ki Veress Emőd, megjegyezve, hogy a nagyobb publicitást kapott Batthyáneum ügyében hozott határozatban is ugyanezek az érvek lelhetőek fel. Az ügyvéd szerint az érveket megvizsgálták több ízben is, és meggyőződésük, hogy a bizottság érvelése nem helyes, hiszen a 19. század végi telekkönyveket a mai törvények szerint próbálják értelmezni, holott ezeket az akkori joggyakorlatra kellene rávetíteni. Veress Emőd Trianon előtti, és a két világháború közötti perek ítéleteit idézte, amelyek tisztázták, hogy az ilyen bejegyzések voltaképp az egyház tulajdonjogát fedik. Az egyházak ugyanis saját statútumukban is tisztázták, hogy ha valamelyik egyházi szervezet megszűnik, annak a vagyona a fölöttes egyházi szervre száll. Azt is megemlítette, hogy az 1948-as államosításkor a román állam az egyházaktól vette el az ingatlanokat, most pedig vonakodik attól, hogy az egyházaknak szolgáltassa vissza. Az iskolák és más egyházi intézmények ugyanakkor valamelyes autonómiával rendelkeztek, azonban működésükben az is szabályozva volt, hogy milyen kérdéskörben dönthetnek maguktól, és mi az, amivel már a felsőbb, egyházi hatóságokhoz kell fordulniuk.

Veress Emőd a könyvbemutatón jelentette be, hogy a restitúciós bizottság újra tárgyalni fogja az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatására vonatkozó kérését. A ploiesti-i ítélőtábla, ugyan megsemmisítette a visszaszolgáltatási határozatot, azt is leszögezte, hogy egy büntetőbíróság nem jogosult arra, hogy tulajdonjogi kérdéseket tisztázzon. A határozatban szerepel, hogy szerintük nem volt törvényes a visszaszolgáltatás, viszont a tulajdonjogi kérdést nem oldották meg. A visszaszolgáltatási folyamatban így a Mikó-ügy visszakerült a bizottsági döntés előtti állapotba, azaz az érvényes kérésről a bizottságnak újra döntenie kell.

„ A Református Székely Mikó Kollégiumnak a restitúciós eljárása újra folyamatban van. A bizottság érdemben fog erről dönteni. Ha úgy gondolják, hogy nem jár az egyháznak, akkor is eredmény, hiszen megnyílik a bizottsági döntésnek a polgári ügyben való bírósági kontrolljának a lehetősége. Ha ennek a közigazgatási testületnek nem lesz meg a bátorsága, hogy az érveinket meghallgassa, akkor még mindig nyitott az a bírósági kontroll lehetőség, amikor nem egy tulajdonjogi kérdésekkel nem foglalkozó büntetőjogi bíróság, hanem egy polgári ítélőtábla még mindig felülvizsgálhatja ezt a kérdést.”

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Mikó-ügyben hozott ítéletet a New York-i ikertornyok elleni terrortámadáshoz hasonlította, mind a kettő fordulópontot jelentett egy-egy közösség életében. Emlékeztetett, hogy a visszaszolgáltatást szabályozó törvényeket Romániai szabadon megválasztott parlamentje hozta meg. Ezeket a törvényeket az ország most kiforgatja, bűnügyi perekben ítéli el az egyházat, mint egy csalót, aki nem a sajátját kéri vissza. A püspök megemlítette, hogy a strasbourgi-i Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak jogorvoslatért, ahol azonban a pert nem indították el arra hivatkozva, hogy még nem jártak végig minden jogi lehetőséget az országban. A bukaresti bizottság április 21-ére behívta az egyházkerület képviselőit a Mikó-ügy újrafelvételére és tisztázására.

„Némi reménnyel tölt el bennünket ez a fejlemény. A hatalom rá kell jöjjön arra, hogy nem teheti meg velünk azt, hogy ezt a kérdést ilyen egyszerűen elintézze, és erre a kaptafára más ügyeket is felhúzzon, hiszen ezzel súlyos veszteség érheti a román jogállamiságot. Mi sokszor elmondtuk, hogy lojális állampolgárai akarunk lenni ennek az országnak. Ilyen döntések miatt azonban úgy érezzük, hogy bennünket ezáltal diszkriminálnak, és olyan helyzetbe hoznak, amikor úgy érezzük, hogy a létünket kérdőjelezik meg. Mindaz, ami az egyház évszázadok alatt kialakított keretét jelenti, az a lételemekhez tartozik. Az iskoláink, intézményeink tulajdonunkban való tudása mind abban segített, hogy megvallhassuk a hitünket.” – mondta a püspök, kiemelve, hogy ezek a gondok nem egy egyháznak a sérelmei, ezért is léptek fel együtt. A kiadványról szólva Kató Béla elmondta, hogy azért adták ki angol nyelven, hogy nemzetközi nyilvánosságot is kaphasson a romániai egyházak restitúciójának állása.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök kijelentette, hogy talán elkéstek ezzel a könyvvel, de sokáig bíztak abban, hogy törvényes úton lehet rendezni ezeket a kérdéseket. Az elmúlt 25 év azonban bebizonyította, hogy rengeteg akadályt tud a törvényesség útjába görgetni. Kiemelte, hogy ugyanazokkal a gondokkal küszködnek ők is, mint a többi egyház, a jogutódlás kérdése ma már nem csak szőrszálhasogatás, hanem egy rossz alapállásból elindult akadályoztatás is. Az unitárius püspök hangsúlyozta, hogy az egyházi vagyon nem öncélú, mindig a közösség létét biztosította, óvodákat, iskolákat, kórházakat, kulturális intézeteket működtetett az egyház, ma pedig a visszakapott épületek képezik az alapját a szociális tevékenységeknek. A közösségeinket forgatták ki és a közösségért kell ma harcolni.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök konkrét példákkal mutatta be, hogy az egyház jobb gazdája az épületeknek, mint az állam, hiszen rengeteg épületet lerombolt állapotban kaptak vissza, amelyeket nagy erőfeszítések árán tudtak csak helyrehozni, és amelyek ma iskolák, kulturális intézmények központjai, azaz visszaadták az épületet a közösségnek. A püspök szerint az sem normális, hogy az állam bizonyos szinten partnerként szeretné oldalán látni az egyházakat, más területeken viszont ellenségnek tekinti. Ha partnert akar látni az egyházban, akkor partnerként is kell viszonyulnia hozzánk.

A könyvbemutató alkalmával Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök azt is sérelmezte, hogy az elkobzott könyvtárak, irattárak sorsáról nem tudnak semmit, holott ez is az egyházak hagyatéka, és ezek kutatására sincs lehetőség, semmilyen törvény nem szabályozza a visszaszolgáltatásukat, egyelőre pedig azt sem tudják, hogy ezek az iratok, anyakönyvek, levéltári anyagok hol vannak.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor