Amikor átnéztem a tavalyi újságcikket, átfutott rajtam: mintha tegnap írtam volna. Valóban olyan volt az ismerős fiatal arcokkal találkozni, mintha az időn felülkerekedtünk volna, mintha semmit sem pergett volna előre. Aztán szembesültem azzal, hogy ez nem így van. A gyermekekből fiatalok lettek, életerősek, vidámak, akik örvendeztek egymásnak, a találkozásnak, elkészítették az ilyenkor szokásos fényképeiket, feltettek néhányat a közösségi oldalukra, és beírták a nevük mellé: itt, Mezőbánd, keresztyén ifjúsági sporttalálkozó. Megosztották az élményt az ismerősökkel, hadd lássa mindenki, hogy foci van. Nagyon természetesnek tűnt ez a találkozó azoknak a gyermekeknek is, akik először jöhettek el. A tavalyig őket még a kisiskolásoknak szervezett szórványtáborból ismertem. Rögtön bejöttek azok a képek, amikor a tábor zárásaként a Somostetőn fagyiztak, csúszdáztak, vonatoztak, az állatkertben az állatokat simogatták. Most pedig a csapat mezében nem csúszdáznak, hanem a labdára csúsznak oda.

A találkozó, mint mindig, igével kezdődött. Lukácsy Szilamér házigazda lelkész a harmadik zsoltárból olvasta fel a 2., 3., 4. verseket, és kiemelte, hogy bár a zsoltárban ellenségről van szó, itt most a csapatok olyan mértékben ellenfelei egymásnak, amilyen mértékben testvérei is. Ennek a találkozónak az a szellemisége, hogy nem csalással, rosszindulattal, agresszivitással kerekedünk felül ellenfelünkön, hanem ügyességünkkel, rátermettségünkkel nyerjük el a legjobbnak járó díjat. A lelkipásztor, aki maga is aktív sportoló volt, a saját tapasztalatából adta át a fiataloknak, hogy a csúnya viselkedéssel saját magát és csapatát bünteti a játékos, hisz ilyenkor látszik meg, hogy mennyire tehetetlen. Átvitte ezt a hasonlatot az életbe is, hogy a küzdelmeinkben jobb zsoltárt énekelni, mert azzal Istenhez csatlakozunk, a káromkodásunkkal viszont tehetetlenek és hitetlenek maradunk.

Jakab István esperes úr is nagy örömmel köszöntötte a megjelent fiatalokat, köszöntőjében kiemelte, hogy a találkozásoknak, az együttlétnek mekkora ereje van, hisz látszik, hogy egy erős közösséget alkotunk, és ez a játékban, vidámságban is megmutatkozik. Imádság és áldás után kezdődött a játék. A 16 résztvevő csapat négy csoportban, a sportteremben és a műfüves pályán kergette a labdát. Öröm volt nézni a parádés megoldásokat, a nagyszerű védéseket vagy az okos emeléseket.

Végül a győztesnek járó kupát a marosvásárhelyi Szabadi úti fiatalok nyerték, a második helyen Galambod csapata végzett, míg harmadikként Mezőmadaras ünnepelhetett. Csittszentiván megérdemelten lett negyedik helyezett. Jó volt látni, hogy a szórványból, Mezőzáhról, Madarasifeketéről, valamint a kis gyülekezetekből, Mezőkölpényből, Galambodról is érkeztek csapatok.

Egyénileg is díjaztuk a játékosokat: gólkirály a mezőmadarasi Balázs Szabolcs lett 19 találattal, míg a legjobb játékos az udvarfalvi László Hunor, aki akkor is vállalta a játékot, amikor csapata kevesebb játékossal kellett kiálljon, és ezt nem is akárhogy tette. A legígéretesebb játékost a 14 éves mezőkölpényi Szabó Zsoltban láttuk. A legjobban a csittszentiváni Rétesi Szilárd védett.

Köszönöm a lelkes támogatóknak – a Mezőbándi Polgármesteri Hivatal, a mezőbándi Pig Band húsipari vállalat, a mezőpaniti Therézia sajtfeldolgozó üzem, a marosvásárhelyi TimKo pékség, valamint a marosvásárhelyi Pacovis fűszer-lerakat – akik évről évre anyagilag támogatnak, hogy a találkozó létrejöhessen. A marosvásárhelyi MSE sportegyesület szakmailag támogatta a rendezvényt. Köszönöm a még lelkesebb nőszövetségi tagoknak, akik elkészítették a finom gulyást, az ifis lányoknak, fiúknak, hogy a lebonyolításban részt vettek és mindazoknak, akik bármivel hozzájárultak, hogy a találkozó ilyen sikeres lehessen.

Olyan jó, hogy mi is a nagy közösségi oldalunkra beírhatjuk: III. Ifjúsági Sporttalálkozó, Mezőbánd, 150 résztvevő, 2015. június 13.

Károly Károly lelkipásztor, szervező