Új orgona szól a bukaresti Calvineum gyülekezetben
Új elektromos orgonát vásárolt a Bukarest I. Calvineum egyházközség a magyar kormány támogatásával. A hangszerért szerdán, május 19-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a gyülekezet.
Az egyházközség tavaly nyújtott be pályázatot Bethlen Gábor Alaphoz, a világjárvány miatt azonban a hangszergyártó cégek leálltak, így idén sikerül beszerezni az orgonát, amely böjtfő vasárnapján szólalt meg először – számolt be a beszerzés menetéről Zsold Béla lelkipásztor, aki a 98. zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket.
A hálaadó istentiszteletem Kató Béla az 1Sám 18,10–11 alapján hirdette az igét. Felelevenítette a történetet, hogy Dávid hárfával, Istent dicsőítő zenével nyugtatta meg Sault, a bűn azonban felülkerekedett benne, és egy idő után nem hatott rá a zene sem. Mindig szem előtt kell tartanunk a bűn hatalmát, amelyet csak Isten szava, parancsa győzhet le. A püspök rövid áttekintésben felidézte, hogy a reformátorok kidobatták az orgonákat a templomokból, a 18. században azonban az erdélyi gyülekezetek elkezdtek orgonákat állítani – az 1761-es zsinat még megszidja a háromszéki gyülekezeteket ezért. A következő évszázadban megteltek a templomok orgonákkal, 300 hangszert szereztek be. A 20. században alábbhagyott ez az igyekezet, a rendszerváltás után azonban újra nagyobb hangsúlyt fektettek a gyülekezetek orgonáik felújítására, újak beszerzésére. Kató Béla szerint a zene Isten ajándéka, hiszen az ő szavát foglalhatjuk énekbe.
Az igehirdetést követően Erich Türk orgonaművész szólaltatta meg az új hangszert, úgy válogatva össze az előadott zeneműveket, hogy bemutathassa az elektromos orgona különböző beállításait, adottságait
Az istentisztelet után Regáti reformátusok címmel nyílt kiállítás a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. A tárlatra a bukaresti és dél-romániai református szórvány kegytárgyait, fényképeit gyűjtötték össze, történelmi áttekintést is nyújtva a látogatóknak.
A kiállítás megnyitóján Kató Béla püspök elmondta: egyházaink több száz éves történetet őriznek, és ezt meg is szeretnék mutatni. Ezért hálás is, hogy a bukaresti reformátusok őrzik örökségüket, hiszen a tömbből elszakadva csak közösségben, egyházi környezetben, kulturális intézményeket látogatva maradhatunk meg magyarnak.