A 90-es évek optimizmusa és a 2012 előtti biztató korszak után a jelen már nem kedvez a jogos tulajdonukat visszaigénylőknek. A román államtól már nem számítanak kedvező eljárásokra az egyházi vezetők, sok restitúcióval kapcsolatos döntés pedig érthetetlen. Többek között erről is beszéltek a meghívottak Markó Attila új, egyházi ingatlanok restitúciójáról szóló könyvének kolozsvári bemutatóján, február 25-én.

A könyvet dr. Veress Emőd mutatta be. 📸 Kiss Gábor

„Fájdalomból és bizakodásból született ez a könyv” – írja a szerző Az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás gyakorlata Romániában 1997–2016 című kötetéről. Markó Attila egykori kisebbségügyi államtitkár, parlamenti képviselő szemtanúként, közvetlen érintettként számol be az országban végbement restitúciós folyamatokról, az állam hozzáállásának megváltozásáról és az őt ért támadásokról.

A könyvet dr. Veress Emőd egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének igazgatója mutatta be, dokumentum értékű kiadványnak nevezve azt. Rámutatott, hogy nem szigorúan vett tudományos munkáról van szó, hanem a szemtanú benyomásait is rögzítő könyvről. Dokumentálása annak a folyamatnak, hogy Romániában előbb létrejött egy restitúcióbarát szabályozás, később azonban a jogszabályok bármilyen módosulása nélkül az állam, a közigazgatás és igazságszolgáltatás hozzáállása gyökeres fordulatot vett, és az egyházi ingatlanok állami tulajdonban maradtak.

Markó Attila szemtanúként ír a visszaszolgáltatásokról. 📸 Kiss Gábor

Az egyházi ingatlanok államosítása nagy érvágás volt a romániai magyar közösség életében, hiszen az 1920-as trianoni békeszerződés utáni elcsatolás sok korlátozást hozott, de a közösségnek, egyházaknak megvolt a vagyoni háttere hozzá, hogy olyan szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási feladatokat teljesítsenek, amelyeket az állam akkor nem vállalt fel. A világháborúk közötti korszakban ezek érintetlenek maradtak, de a román politikát már akkor zavarta ez az ingatlanvagyon. Ennek megszerzésére a szovjet típusú diktatúra volt az ideális eszköz, hiszen egy társadalombarátnak kikiáltott eszme nevében végre tudták hajtani az államosítást. Az egyházak így a vagyonnal, intézményeikkel együtt funkcióikat is elvesztették.

Veress Emőd rámutatott: a visszaszolgáltatási eljárás korrektnek indult, „de

amikor a Romániára nehezedő, NATO- és EU-csatlakozással járó külső elvárások megszűntek, a restitúciós jóindulat másodpercek alatt elpárolgott”.

Hozzátette: a restitúció azóta sem valós opció a román állam számára. Markó Attila könyve azokat a mesterségesen kreált érveket dokumentálja, amelyeket az állam felhasznál, hogy megtartsa a visszaigényelt vagyont. „A szerző saját bőrén is megtapasztalta, hogy a restitúcióért küzdeni nem kifizetődő feladat, hanem aki túl sokat törekszik ezen a téren, megtorlásokra is számíthat” – mondta el Veress Emőd, majd a zilahi Wesselényi-kollégium esetét is megemlítve hozzátette: a kötet aktuális, hiszen a restitúció kérdésköre még mindig bonyolult és rendezetlen ügy, az egyik legnagyobb társadalmi probléma a román közéletben, jogi életben.

Kató Béla püspök elmondta: az egyházkerület visszaigényléseinek csupán felét tárgyalták. 📸 Kiss Gábor

Az erdélyi egyházkerület több mint 700 visszaigényelt ingatlanának fele még tárgylásra sem került – osztotta meg az egybegyűltekkel Kató Béla püspök. Elmondta, a megjelent kötet eligazító az ifjabb jogásznemzedéknek az egyházi visszaszolgáltatások kérdését illetően, hogy mivel kell szembenéznie az erdélyi magyar közösségnek. A Székely Mikó Kollégium újraállamosítása után felmerült, hogy egyáltalán érdemes-e küzdenie az egyháznak az ingatlanokért, hiszen úgy tűnt, nincs értelme, mert azóta az ítéleteket szinte másolatként adták ki.

A püspök a nagyenyedi visszaszolgáltatásokkal szemléltette, hogy érthetetlenek a hatóságok döntései, hiszen Bethlen-kastélyt visszaadták, néhány hónappal később viszont a Természettudományi Múzeum értékes gyűjteményét nem.

„Nem számíthatunk biztos jogkövetésre. Tesszük a kötelességünket, perelünk, de az eredmény kétséges”

– mondta el, hozzáfűzve, hogy a könyv nemcsak a történelmet írja le, hanem a mai helyzetet is szemlélteti. Úgy véli, ha Markó Attiláékat a Mikó kapcsán elítélhették, ezt ma is megtehetik akár püspökökkel is. Az egyház azonban értékeli a meglévő ingatlanjait, és igyekszik a lehető legjobban a közösség szolgálatába állítani. „Az egyház nem felekezeti célokat tűz ki, hanem a teljes erdélyi magyarságot szolgálja” – hangzott el.

Az esemény meghívottjaként Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke szintén azt idézte fel, hogy a 90-es években, 2000-es évek elején jól haladtak a visszaszolgáltatások, optimistán álltak hozzá, az uniós csatlakozás után azonban lefékezték a folyamatot. Bár a törvény nem változott meg, közigazgatási eszközökkel és az igazságszolgáltatáson át olyan nyomást helyeznek a tisztviselőkre, hogy nem mernek döntéseket hozni – tette hozzá a szövetségi elnök. Úgy véli, Markó Attila könyvét hosszú ideig forgathatják azok, akik közösségünk történetével foglalkoznak, hiszen a visszaszolgáltatásokkal az út felénél tartunk. Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, tavaly óta reménytelibbé vált a helyzet, hiszen ha lassan is, de elkezdődött a restitúciós bizottságban a dossziék újraértékelése.

A kötet szerzője, Markó Attila és Kelemen Hunor szövetségi elnök online vettek részt az eseményen. 📸 Kiss Gábor

A bemutatott könyv szerzője, Markó Attila online jelentkezett az eseményen. Elmondta, a könyv emlékezetből született, nem állt rendelkezésére szakmai dokumentációs eszköztár, célja pedig közérthető módon, de jogszabályi ismereteket is közölve bemutatni a címben szereplő korszak történéseit. A 90-es évek végét a botladozás időszakának nevezte, a 2000-es évek elejét a folyamatok bővítésével jellemezte, a 2005–2012 közötti éveket pedig aranykorként látja, amikor számos visszaszolgáltatás történt. A Mikó-per leállította ezt a folyamatot, és miután a restitúciós bizottság tagjaként hozzájárult, hogy visszaszolgáltassák a sepsiszentgyörgyi kollégiumot a református egyháznak, 2014-ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Hat perből kettő van még fellebbezési fázisban ellene, ezek azonban hamarosan lejárnak, és kedvező döntésekre számít.

Markó Attila szerint 2600-2700 magyar visszaigénylés történt összesen, ebből 1400-1500 esetben született eddig döntés. Viszont olyan esetek is vannak, ahol a visszaadási döntést kimondták, de adminisztratív okokból nem került a tulajdonos birtokába az ingatlan. Pozitívumként megemlítette, hogy

a visszakapott ingatlanok esetén valamennyi egyház be tudta bizonyítani, hogy jó gazda, és a közösség javára fordítja a tulajdonát.

A kötet szerzője úgy véli, ahhoz, hogy a jövőben pozitív változás következzen be, meg kell változnia a gondolkodásmódnak, sőt módosítani kellene a jogszabályokat, hogy az igazságszolgáltatás elfogadja a régi telekkönyvek jogtörténeti kutatások által megfejtett jelentéseit. (Például hogy a papilak, tanoda és egyéb régies megnevezések mind az egyházat jelentik, és bizonyítják annak tulajdonjogát.)

A könyvet a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézete által működetetett Forum Iuris Könyvkiadó adta ki Kelemen Hunor és Kató Béla előszavával. A borítón a Székely Mikó Kollégium és a gyulafehérvári Batthyáneum épülete szerepel.