Megrepedt a paniti református templom harangja 2015 júniusában. A gyülekezet azonban a lehető legrövidebb időn belül új harangot készíttetett, így újból mind a négy harang hívja a panitiakat istentiszteleti alkalmakra. A gyülekezet advent harmadik vasárnapján hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek, hogy ilyen rövid időn belül sikerült a harangot cserélni. Az istentiszteleten Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese végzett liturgiai szolgálatot, igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Nagy ünnep volt a panitiak számára advent harmadik vasárnapja. A közösség az új harangot ünnepelte, erre az alkalomra hívták meg Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét, akit a paniti huszárok vezettek be a faluba. A falu elején Jakab István esperes és Bartha Mihály polgármester köszöntötték a püspököt, majd együtt vonultak tovább a templomig, ahol a gyülekezet jelentős része várta az érkező vendégeket. A gyülekezet nevében Pitó Antal lelkipásztor köszöntötte a püspököt. A zsúfolásig telt templomban Kató Béla püspök a Lk 14,15-24 alapján hirdette az igét. Igehirdetésében arról beszélt, hogy a harang más és másféleképpen szólít meg bennünket, de legfontosabb szerepe, hogy Isten házába hívogasson bennünket. Az igében felolvasott példázat pedig arról beszél, hogy pontosan hova is hív bennünket Isten. A példázat vendégséghez hasonlítja Isten országát, és arról győz meg, hogy jó dolog ott lenni. Isten országa egy csodálatos vendégség, ahol bármit megkaphatunk. Az úrvacsora és az istentiszteleteink is ennek az előképe.

A példázat alapján a püspök rámutatott, hogy a missziót nem lehet erőszakkal végezni. Az örömhírt tovább kell adni, az örömünket meg kell osztani másokkal. Isten országa nem egy üzleti lakoma. A példázatban sorra mondják le a meghívottak a meghívást. A felsorolt okok fontos részei az életünknek, azonban nagy baj, ha ezek kerülnek első helyre az életünkben. Akinek az életében az Isten országába szóló meghívás a különböző teendők után kerül, az nem tudja, hogy mi az igazi öröm és boldogság. Bár a gazdának rosszul esik, hogy lemondták a meghívottak a vacsorát, nem zárja be az ajtóját, hanem még szélesebbre tárja azt, így megtelik a ház örvendezőkkel. A gazda olyanok előtt nyitja meg házát, akiket mi valószínű nem tartanánk oda valónak. A gazda kényszerítő szeretete az, amelyik megtölti a házat. Ha ez a szeretet vezet bennünket, akkor tudunk másokat is bevonzani a templomba. Isten Fia által pedig bárki részt vehet ezen a vendégségen. Isten egyenként hív bennünket a lakomára, ad nekünk. A kérdés csak az, hogy mi tudunk-e másokat is hívni, tudunk-e másokban étvágyat gerjeszteni?

Áldás után a gyülekezet ünnepségére került sor. Adorjáni Béla gondnok köszöntője után Jakab István esperes beszélt arról, hogy a harang a legősibb kommunikációs eszköz, amely sok mindent üzent az idők folyamán. A harangot minden közösség megbecsüli, mivel az összetartozás érzését erősíti bennünk. Az esperes szerint a harang nekünk és értünk szól. Nagy Péter, a budafoki testvérgyülekezet lelkipásztora szintén a harangok jelentőségéről beszélt, szerinte ugyanis a harang a gonoszt űzi el. Tóth Bernadett Eszter csíkszeredai konzul köszöntőjében arról beszélt, hogy a harang a jövő hangja.

Bartha Mihály polgármester szerinte a régi harang átadja a stafétát az újnak. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a harangot vészjelzésre is használták. Utalt arra, hogy a mezőség egyre inkább szórványosodik, ami nagy veszély a magyarság számára, de egyben örömét fejezte ki, hogy Mezőpanitban még vannak fiatalok, és lesz, aki a következő 100 év krónikáját megírja majd. Deák János, a Kádár Márton Általános Iskola igazgatója igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az iskolások az örökösei ennek a harangnak. Az igazgató köszöntője után az iskolások ünnepi műsora következett, akik verses-zenés összeállítással örvendeztették meg a gyülekezetet. Az ünnepségen felolvasták a várpalotai testvérgyülekezet, valamint Huszár Pálnak, a Magyarországi Református Egyház Zsinata világi elnökének köszöntőjét. Ezt követően Nagy Györgyné Erzsi néni és Bodó Bella tettek bizonyságot szavalatukkal, valamint a gyülekezet ifjai szolgáltak ifjúsági énekekkel. Pitó Antal lelkipásztor elmondta, hogy 1824-ben öntötték azt a harangot, amely júniusban megrepedt. A gyülekezetből mindenki 30 lejjel járult hozzá az új harang öntéséhez, amelyet Székelyudvarhelyen készítettek el. A harang összesen 41 000 lejbe került, érdekessége pedig, hogy a régi harang felirata átkerület az újra is. A gyülekezet csengő formájában nyújtotta át vendégeinek a harang mását emlékként.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor