Hagyományaihoz híven, díszes kalotaszegi viseletben gyűlt össze a nemzeti összetartozás napján, pénteken, június 4-én a nyárszó–sárvásári gyülekezet a nyárszói református templomban. A közösség istentiszteleten emlékezett meg a 101 éve aláírt trianoni békeszerződésről.

A legkisebbek is hagyományos viseletben vonulnak a templomba. 📸 Kiss Gábor

Az alkalmon az igét Vincze Minya István kalotaszegi esperes hirdette a Mt 15,21–28, a kánaáni asszony kérésének esete alapján. Az esperes Jézus hazaszeretetére hívta fel a figyelmet: Krisztus minden népet és nemzetet szeret, de különösen ragaszkodik ahhoz a néphez, amelyből vér szerint származott. A hívőknek is az ő példáját kell követniük, bár fájó, hogy sokszor hazaszeretetünk miatt hátrányos megkülönböztetés ér, még ha nem is ártunk vele másoknak. Pál apostol szavait olvasva természetesnek hat az, hogy elsősorban honfitársunkat szeretjük: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Jézus is elsősorban Izráel elveszett juhaihoz jött, de segített a samáriai asszonyon, meggyógyította a vakot, bénát is.

A fiatal lányok díszes pártát hordanak. 📸 Kiss Gábor

A lelkipásztor elmondta: Isten nem véletlenül hozta a magyarokat ide, a Kárpát-medencébe, és jogunk is van arra, hogy szülőföldünkön éljünk. Isten azzal, hogy ide teremtett, felelősséget is rótt ránk: meg kell tanítanunk gyermekeinket emlékezni, el kell mondani nekik, mi volt Mohácsnál, Trianonban, 56-ban. Nem csak az iskolában kell ezt megtanulniuk, ahogyan nem a lelkésznek kell megtanítania a gyereket imádkozni – a tudás otthonról, a családból indul – hangzott el a prédikáció során.

Az eseményen Vincze Minya István kalotaszegi esperes hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy „az elmúlt száz évben sokszor nekünk is a morzsákból kellett megélnünk”, mint a felolvasott bibliai történetben emlegetett kutyáknak, mégis megmaradtunk. „De miért ne ülhetnénk újra az asztalhoz, és szelhetnénk a kenyérből?” – tette fel a kérdést Vincze Minya István, majd hozzátette: sírni és gyászolni is reménységgel kell. Az imádság során azt kérte: „tudjunk imádkozni, és ha nehezen is, de megbocsátani, személyválogatás nélkül mindenkit szeretni.”

Az alkalmat a magyar kormány támogatásával rendezte meg az 500 lelkes Nyárszó-Sárvásári Református Egyházközség. A közösségben már hagyománnyá vált, hogy minden évben megemlékezést tart június 4-én.