Történetek a karantén minden területéről

Karantörténetek néven indítottak előadássorozatot a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karán működő alkalmazott teológia és mediáció mesterképző szakának tanárai és hallgatói. A beszélgetések online, élő adásban zajlanak április 25. óta minden hétfő, szerda és szombat este. Kivesézik a mindnyájunkat érintő, általánosabb problémákat, felvonultatnak különlegesebb eseteket, közvetlenül is érintett személyeket szólaltatva meg.

Történetek a karantén minden területéről

A Karantörténetek tematikus beszélgetések a koronavírus miatti szükségállapot okozta krízisekről, azok érzelmi, kognitív, mentális implikációiról és lehetséges megoldási stratégiákról szólnak – áll a kezdeményezés Facebook-oldalán. A beszélgetések egyben interakcióra is ösztönzik a nézőket, hozzászólásra, kérdezésre, saját történetek megosztására, ötletelésre buzdítva mindazokat, akik bekapcsolódnak.

A kezdeményezés túl van a 14. előadásán is, de a szervezők nem fogynak ki a témákból. Lukács Olga dékán elmondta, szeretnének hagyományt építeni ebből: június végéig megmarad a heti három online alkalom, majd – amint a körülmények megengedik – hetente szerveznének beszélgetős estéket a tanárképző karon további aktuális kérdésekről. „A beszélgetéseket igyekszünk úgy összeállítani, hogy hozzáértő, érintett emberek szólaljanak meg. Amikor például dogmatikai kérdésekkel foglalkozunk, szakembereket is felkérünk a csatlakozásra” – mutatott rá Lukács Olga. Hozzátette: a kezdeményezés ötletgazdája Bakk-Miklósi Kinga pszichológus, koordinátora dr. Nagy Alpár egyetemi adjunktus, szakmai tanácsadója dr. Hézser Gábor pasztorálpszichológus. A pasztorálpszichológia és mediáció szakos mesterisek sokszínű hallgatói csapata nagyban hozzájárul az alkalmak érdekessé tételéhez, de diákoknak ez egyben szakmai gyakorlat is, hiszen az idei tanév második félévében a krízisintervenció és konfliktusmegoldás tantárgyuk anyagát így jóformán első kézből élhetik át. „Nem is gondoltuk volna, hogy mennyire aktuális, és mély vízbe fognak kerülni a hallgatók” – mondta el Lukács Olga.

Történetek a karantén minden területéről

A Karantörténetek első adásában, április 25-én Pavelka Attila kórházlelkész, az alkalmazott teológia mesteri szak hallgatója, Lukács Olga dékán és Nagy Alpár egyetemi adjunktus beszélgettek a karantén idején halmozódó krízisekről. Felmerült az otthonragadás első sokkjának feldolgozása, a beteg családtagok kezelésének nehézségei, a fogyatékkal élők segítésének életmentő jelentősége. Pavelka Attila elmondta, a fogyatékkal élők a legsérülékenyebbek közé tartoznak a járvány idején, hiszen sok esetben inkább a mindennapi támogatás elmaradása jelenti a nagyobb veszélyt, emellett a veszélyeztetettek, idősek, krónikus betegek családtagjai számára is kihívás az új körülményekhez való alkalmazkodás, az aggodalmak, félelmek kezelése. Ez a bizonytalanság, félelem időszaka, de a reményé, csendességé is lehet – hangzott el a beszélgetésen.

Az április 27-i beszélgetésen a féltésről és félelemről osztotta meg gondolatait dr. Hézser Gábor professzor és Hajdó Timea lelkipásztor, mesteris hallgató Szabó Éva moderálásával. A professzor először is rámutatott: a féltés és félelem alapérzések, nem állíthatók meg. Azért nehéz ezekkel bánni, mert nagyon sokrétűek, de meg kell találni a határt szeretteink segítő és túlzott féltése között. Hajdó Timea saját tapasztalatként megosztotta, hogy a közeli hozzátartozói mellett az idős gyülekezeti tagokat is félti, ez az érzés azonban a ragaszkodásunk, kötődésünk része, együtt jár a szeretettel, a törődéssel. A veszély miatt ezt intenzívebben éljük meg, de féltésünkkel nem vehetjük el sem magunk, sem szerettünk szabadságát.

Történetek a karantén minden területéről

A következő élő adás április 29-én volt. Finta Emese torockószentgyörgyi unitárius lelkész és Balla Barna málnási lelkész, mesteris hallgatók beszélgettek a pozitívumokról, amelyek erőt adnak a járvány idején, segítenek elviselni a nehézségeket. A „reménységben járván(y)” szójátékkal írták le az aktuális helyzetet, felhívva a figyelmet arra, hogy van egy egész életünket betöltő, örök reménységünk, amelyben a járvány csak egy sötét felhő. Elhangzott: a járvánnyal együtt virálisan terjed a félelem, bizonytalanság, ezért a reménységünket tudatosan, odafigyeléssel kell megőrizni, ahogyan a vírus okozta kellemetlenségekkel is tudatosan kell felvennünk a harcot.

Május 2-án Kondor Enikő bacai református lelkésznő, mesteris hallgató és férje, Kondor Ádám, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet végzős hallgatója meséltek a várandósság megéléséről a karantén idején. Augusztusra várják kislányuk születését, és úgy érzik, a vesztegzár miatt sokkal többet tudnak egymásra, lelki felkészülésükre, feltöltődésükre figyelni, elcsendesedni. Az előnyök mellett azonban sokszor gondot is okoz a karantén: az összezártság előhozza a súrlódásokat is a kapcsolatban, emellett az orvosi vizsgálatok elvégzése is nehezebbé vált, és a családtagok, barátok jelenléte, személyes támogatása is hiányzik. A pár elmondta, a várandósság egyszerre áldott és terhes ebben az időszakban, de hihetetlen, nagy csodaként élik meg.

Történetek a karantén minden területéről

Május 4-én Bakk-Miklósi Kinga egyetemi tanár beszélgetett a hirtelen, egy csapásra megváltozott iskolai évről különböző végzős évfolyamok oktatóival, diákjaival. Az oktatási rendszerben teljesen új kihívásokkal kellett szembenézniük az érintetteknek. Bakk-Miklósi Kinga pszichológus szerint értelmezés kérdése, hogy pozitívan vagy negatívan dolgozzák fel a helyzetet, amely fontos rítusoktól fosztja meg, komoly személyiségfejlődési és érzelmi próbatétel elé állítja őket. A beszélgetésen egy negyedik osztályt vezető tanítónő, egy nyolcadikos, egy tizenkettedikes diák és egy végzős, alapképzéses egyetemista osztotta meg tapasztalatait.

A járvány miatti szükséghelyzet a nagycsaládosokat is komoly kihívások elé állította. Május 6-án dr. Gorbai Gabriella Szélyes Évával beszélgetett, aki hat lány édesanyja – a legnagyobb 16, a legkisebb 3 éves. A szükségállapot idején lecsendesedett az életük, hiszen mindenki otthon van, nem kell iskolába, óvodába, programokra rohanni. Szélyes Éva elmondta, vannak csibészségek, vitatkozások, de az együtt töltött idő, a közös ebédek, játszás sok pozitívumot ad. Gorbai Gabriella szintén az együtt töltött családi időt emelte ki az időszak pozitív hozadékaként, és hozzátette, szakmai szemmel is elemezni tudja a történéseket, világosan megfigyelheti a csoportfejlődés tipikus szakaszait öttagú családjában.

Május 9-én Szabó Éva vezetésével Nagy Alpár beszélgetett Demény Péter költővel válásról, az általa okozott változásokról, családtól való elszigetelődésről, gyerekekkel való kapcsolattartásról. Elhangzott, a karantén erős plusz teher lehet, súlyosbítja az éppen válófélben levők feszültségét. A beszélgetők mindhárman elvált emberek, ezért tapasztalatból tudják, milyen volt válófélben lenni. Egyetértettek abban, hogy mindennap kicsit könnyebb lesz, a fájó állapot egyszer megszűnik, de mindenkinek dolgoznia kell azon, hogy ez bekövetkezzen.

A vírus miatt a házasságkötések is megváltoztak. Május 11-én Szabó Éva Lukács Hortenziával és Zsolttal utolsó percben megtartott, Biró Istvánnal és Noémivel pedig elmaradt esküvőjükről beszélgetett. István és Noémi bevallotta, nehéz volt átélni az elmaradt esküvő napját, de egymás támogatása, a család biztonsága, egészsége többet jelentett számukra. Hortenzia és Zsolt szűk családi körben, a kijárási tilalom bevezetése előtt ejtették meg az esküvőt. A szabályok gyakori változása miatt folyton módosítaniuk kellett a szervezést, de végül sikerült megtartaniuk egy meghitt, családias összejövetelt.

Történetek a karantén minden területéről

A szükségállapot idején csak nyolc személy vehet részt a temetéseken, sok családtag, rokon, ismerős nem búcsúzhat el az elhunyttól, a gyász is falak közé záródik. Május 13-án Kondor Enikő és Hajdó Timea lelkészek, mesteris hallgatók osztották meg tapasztalataikat Nagy Alpár oktatóval, gyásztanácsadóval. Mindkét lelkésznő falun szolgál. Elmondták, a gyülekezeti tagok megértették, hogy a szabályokat be kell tartani, de nehéz volt alkalmazkodni, távolságot tartani, kihagyni a kézfogásokat, öleléseket, látni a falubelieket, amint a tiltás ellenére messziről mégis figyelik a szertartást. Sok gyülekezetben azt tervezik, hogy a vész lejártával tartanak majd egy megemlékező istentiszteletet.

Május 16-án az álhírek kerültek terítékre. Dr. Hézser Gábor és Szabó Éva beszélgetésén elhangzott, az emberek hajlamosak felfigyelni az álhírekre, akár akaratlanul is terjeszteni, hiszen fogékonyak vagyunk a rossz hírekre, de azt is szívesebben elhisszük, amit hallani akarunk. Hézser Gábor szerint azt is figyelembe kell venni, hogy az álhírek, a pletykák kapcsolatot is teremtenek az emberek között, és a modern technológia, óriási híráramlat között nagyon könnyen burjánzanak.

A vesztegzár az óvodákat is érintette. Május 18-án Éles Krisztina kisbácsi óvónő, mesteris hallgató és Tamás Éva, a Kolozsvári Unitárius Óvoda óvónője osztották meg gondolataikat az átalakult helyzetről. A pedagógusok elmondták, megrázó volt hirtelen elszakadni a munkahelytől, a kicsiktől, a mindennapi feladatoktól, de saját kisgyerekeikkel is nehéz volt megértetni, hogy otthon kell maradni, nem találkozhatnak a barátaikkal, társaikkal. Az óvónőknek segített, hogy otthon is kreatívnak kellett lenni, és online tarthatták a kapcsolatot a szülőkkel, gyerekekkel, az egyetemi csoporttársakkal.

Május 21-én a sportesemények hiányáról, elmaradásáról Sánta Imre református lelkésszel, sportújságíróval és Nagy Lázár Józseffel, a Sepsi OSK szurkolójával beszélgetett dr. Nagy Alpár. A szükségállapot idején a szurkoló egyedül maradt, hiányzik a közösségi élmény, a mérkőzések izgalma, nincsenek sportesemények, így a sportújságírók pörgő munkája is megszűnt. A sportkedvelők most régi mérkőzéseket néznek, a szurkolói közösségek online tartják a kapcsolatot.

Május 23-án Covid-19 – a 11. csapás címmel Szabó Éva beszélgetett Lengyelné dr. Püsök Sarolta egyetemi docenssel. Elhangzott: az Ószövetségben Isten csapásaként, büntetéseként élték meg az emberek a járványokat, pusztító betegségeket. Püsök Sarolta az 5Móz 28-beli szövetségkötést emelte ki: az Isten útján járók áldásokat, a tőle eltávolodók pedig átkokat kapnak. „Ez a szövetség örök érvényű, így ma sem hagyhatjuk figyelmen kívül, csak vigyáznunk kell, hogy nehogy ennek kapcsán Isten mellé mennyei kommandót rendeljünk, amelyet belelátunk minden szörnyűségbe. Nem szabad elhamarkodottan rásütni a bélyeget, hogy valami Isten büntetése” – hangsúlyozta Püsök Sarolta. A gyógyulás jelenségét is kifejtette bibliai szemszögből: a leírtak szerint minden esetben Isten a gyógyító, legyen szó csodákról vagy emberi közbenjárásról, hiszen az orvosok is Isten ajándékai.

Történetek a karantén minden területéről

A legutóbbi beszélgetésen, 25-én az úrvacsoravétel átalakulásáról beszélgetett Szabó Éva dr. Fazakas Sándorral, a Debreceni Hittudományi Egyetem oktatójával és Balla Barna végzős pasztorálpszichológia hallgatóval, málnási lelkésszel. Fazakas Sándor rámutatott: az úrvacsora a keresztyén, hívő élet megélésének a csúcspontja, ugyanakkor a Krisztushoz és egymáshoz való tartozásunk kifejeződése, de a személyes és egyházi hitélet megújulásának forrása is. A koronavírus miatt heves viták alakultak ki az úrvacsora rendjét illetően. A feszültségnek az a tétje, hogy az úrvacsorai gyakorlat megmaradjon ünnepnek, és kifejezze az együvé és Krisztushoz való tartozásunkat.

A következő beszélgetéseken a családok karanténbeli összezártságáról, több generáció együtt éléséről, a művészek helyzetéről, a pünkösd átalakulásáról, a gazdasági élet kihívásairól, a pszichiátriai betegek életéről lesz szó.

 

A Karantörténetek csapata pasztorális lelkisegély vonalat is indított. „A szolgálat támasznyújtás azok felé, akik a karantén idején megélt kritikus állapotukról, személyes érintettségükről, a spontán kialakult szorongásukról, veszteségükről, aggodalomról, kétségekről és kételyekről akarnak beszélni” – írják. A hívásokra lelkészekből, vallástanárokból, keresztyén életszemléletű pszichológusokból, szociális munkásokból álló képzett csoport válaszol naponta 18-22 óra között a 0373 783 400 telefonszámon.

 

Berekméri Gabriella