Emléktáblát avatott a Sövényfalvi Református Egyházközség gyülekezete, megemlékezve az 1600-as évektől napjainkig szolgáló lelkipásztorairól. A hálaadó istentiszteletet a gyülekezet 125 éves templomában tartották május 11-én, amelyet a gyülekezet fiataljainak zenés-verses műsora tett emlékezetesebbé.

📷 Asztalos Gyöngyi

Szegedi László egyházkerületi főjegyző a Bír 10,17-18 és 11,1-8 verseit alapján hirdette az igét az ünnepi istentiszteleten. A felolvasott ige Isten hatalmát emeli ki, megmutatja, a legbűnösebb ember is szolgálhatja Őt. A világ ugyanis az Ő kezében van, és ha Neki terve van veled, azt akarata szerint végrehajtja. Jelenléte kikerülhetetlen, jöjjünk bűnből, nyomorúságból, előítéletes világból. Ha pedig Isten kikerülhetetlen, nem kell félnünk semmitől, csak hagynunk kell, hogy építse országát.

Székely Szilárd sövényfalvi lelkipásztor a templom történelmének adatait idézte fel köszöntésében. A templom elődje az 1241-42-es tatárjárás idején, a harangláb az 1635-ös évek környékén épült. Az évszázadok során az épület többször átesett javításokon, az új épület felépítését 1897-ben döntötték el, a mostani templom felépítésének munkálatait pedig 1900-ban kezdték el – sorolta a lelkipásztor. 2020-ban, a templom újjáépítésének 120 éves évfordulóján került sor az egykori tujafák cseréjére, ma kopjafákként állnak őrt a templom bejáratánál. A 12 apostol szimbólumaként magasló tujafák egyaránt az 1900 és 2020 közötti 12 évtizedet is szimbolizálták. Az idén 125 éves hajlék előtt a gyülekezet egy emléktábla leleplezésével tiszteleg. Az emléktábla azon lelkipásztorok neveit összesíti, akik az 1600-as évektől napjainkig szolgáltak a sövényfalvi református gyülekezetben. „Az, hogy ma emléktáblát avatunk, bizonyítéka annak, hogy a sövényfalviaknak fontos az emlékezés és a tanulságok levonása a történelemből, de azt is jelenti, hogy a közösség egy élni akaró gyülekezet.”

📷 Asztalos Gyöngyi

Batizán Attila, a Küküllői Református Egyházmegye esperese a 2Kor 8,9 versével szólt az ünneplőkhöz. „Gazdagok vagytok, mert gazdag múltatok van. Ez a gazdagság azonban nem elégséges. Nagyobb gazdagság a közösség, az, hogy nem vagytok egyedül, hogy van gyülekezet, ami ezt a 125 éves templomot megtöltse. Ahhoz pedig, hogy ez a gazdagság megmaradjon, kapaszkodjatok Jézus Krisztusba.”

Veress Zsombor, a Küküllői Református Egyházmegye főgondnoka szerint az elmúlt 125 év nem volt könnyű időszak, de az Istenbe vetett hit segített átlendülni a nehézségeken. „Ebbe a hitbe kell ma is kapaszkodnunk. A templom és a mai ünnepség azt mutatja meg számunkra, hogy nem csak panaszkodni, hanem örömmel a szívünkben hálát adni is tudunk.”

Szabó Zoltán, a csabdi református testvérgyülekezet lelkipásztora a Mt 24,11-12 verseit olvasta. Beszédében a korábban hallottakat idézte: Istent nem lehet kikerülni, Isten terve végbe fog menni akkor is, ha mi azt nem látjuk. „A múlt harcaiban, de a jelen problémáiban emberileg nem tudnánk megküzdeni, így azt kell szem előtt tartsuk, hogy Isten velünk van, a szeretetben pedig éltetni fogja a közösséget a továbbiakban is.”

📷 Asztalos Gyöngyi

Fazakas Csaba Árpád, a gyülekezet előző, jelenleg a Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközség lelkipásztora a gyülekezetben eltöltött hat évét idézte fel. „Hittel állítom és mondom, hogy az Úrban bizakodtatok mindig. Mint ahogy a zsoltáros is, Rá bíztátok magatokat, hiszen Benne van a jövő.”

„125 évvel a sövényfalvi gyülekezet nagyot álmodott, a mai gyülekezet pedig tovább vitte ezt az álmot” – fogalmazott ünnepi beszédében Miklós Tibor, Ádámos község polgármestere.

„Ez a nap tisztelgés a múlt előtt, figyelmeztető a jelen, és útmutató a jövő számára. Elődeink nagy nehézségek árán építették fel ezt a templomot, hogy benne nemzedékek találjanak lelki békét, megnyugvást. De az örökség kötelességgel is jár: kötelességünk vigyázni arra, amit őseink ránk hagyományoztak, szent feladatunk továbbadni a jövő nemzedéke számára.” – fogalmazott Szilágyi János, az egyházközség gondnoka.

📷 Asztalos Gyöngyi

Az emléktábla és a gyülekezet megáldását követően Ősz Sándor Előd főlevéltáros bemutatta az emléktáblát az ünneplőknek. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, legfőképpen azokról, akik hirdették Isten beszédét.” A levéltáros felhívta a figyelmet, 1692-ig a lista hiányos, nem maradtak fent folyamatos adatok, a névsor tehát nem végleges. Ezt követően a levéltáros a lelkipásztorok főbb tevékenységeit mutatta be a fennmaradt dokumentumok alapján.