Fennállásának tizedik évét ünnepelte a kolozsvári Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium az április 20–22. között tartott Apafi napok programsorozattal, amely a találkozásokra, régi barátságok és élmények felelevenítésére, valamint új, a kollégium jövőjét építő ötletekre, tervekre fektette a hangsúlyt. Az intézmény az évek során több száz diáknak volt második otthona a kolozsvári rengetegben. A szállás biztosítása mellett folyamatosan szervezték a tevékenységeket, eseményeket, szórványgondozó műhelyt indítottak, de a művelődésre, tudományra is mindvégig odafigyeltek, minőségi egyetemi éveket nyújtva a beköltöző hallgatóknak.

Az Apafi napokat pénteken, április 20-án az Erdélyi Református Múzeum kiállítóterében áhítattal nyitotta meg Kolumbán Vilmos József teológiai tanár, a kollégium kuratóriumi tagja. Rámutatott: az intézmény alapításakor a cél olyan keresztyén, hitét megvalló értelmiség nevelése volt, akik ragaszkodnak szülőföldjükhöz, hagyományaikhoz, és a közösségnek aktív, építő tagjai. Az eseményen Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a kollégium és az ott eltöltött évek megbecsülésére, a város, a magyar közösség, valamint a hitélet építésére buzdította a fiatalokat. Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE adjunktusa Tonk Márton dékán gondolatait osztotta meg az Apafi kuratóriuma nevében: „A kollégium jelenti azt a biztos pontot, ahol minden évben mintegy száz diák szakmai, közösségi, kulturális, társadalmi, szociális és személyes fejlődéséről, gazdagodásáról, a teljes emberi személyiség kibontakozásáról gondoskodunk.” Szurovszky Katalin, Magyarország kolozsvári konzulja köszöntőjében elmondta: az Apafi kollégium egyik bizonyítéka annak, hogy a református egyház Erdélyben összetartó és megtartó erő. Vitus-Bulbuk István, a kollégium igazgatója szerint „az Apafi egy folyamatosan változó hangulat, amely minden évben újrakezdi önmagát, be nem fejezet történet. Találkozásokról, kapcsolatokról, barátságokról, majd az élet útján való továbblépésről szól. Otthon, amely a Kolozsvári forgatag közepén lelki-szellemi és más igényre is válaszoló biztos alap.” A nyitórendezvényt jelenlegi apafis diákok zenés előadása zárta.

A második nap szórakozással, találkozásokkal telt, volt és jelenlegi bentlakók töltötték meg a kollégium udvarát és sportpályáját. A foci, kézilabda, asztalitenisz mellett kvízverseny, szabadulószoba, társasjátékok, rég látott barátokkal való találkozások töltötték ki a programot. Vitus-Bulbuk István igazgató kezdeményezésére az egykori apafis diákok egy lehetséges mentorprogram indításáról, valamint apafis ösztöndíj létrehozásáról egyeztettek. „A tízéves szülinap mérföldkő, ahonnan visszanézhetünk az eddigi megvalósításokra, egyben jó alkalom arra, hogy a jövőbeli terveket is összegezzük” – fejtette ki az igazgató. Az eseményen a jelenlegi bentlakók is aktívan részt vettek. „Mindenki ismer mindenkit, emiatt a barátságok is szorosabbak. Az Apafi összetartja az embereket, mert aki egyszer itt lakott, annak mindig lesz itt helye” – foglalta össze Székely Olivér apafis diák. „Családias a hangulat, a barátságok pedig kiköltözés után is megmaradnak. Rengeteg a közös program, ami összekovácsolja a társaságot. Szülinapokat ünneplünk, táborokat, kirándulásokat szervezünk, sok időt töltünk együtt” – tette hozzá Dobos Emőke.

Vasárnap istentisztelet zárta az eseményt: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A püspök a Lukács evangéliuma 11,5–13 alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy régen mennyire magától értetődő, természetes volt egymás segítése, felkarolása, az egymásra utaltság a túlélés záloga volt. Ma, a bőség korában praktikusabbá, de egyben zárkózottabbá is lett az ember, azonban ez a magától értetődő, természetes összetartás, kölcsönös segítségnyújtás az, ami nekünk, erdélyi magyaroknak a megmaradás kulcsa lehet. Többek közt erre a felfogásra neveli az Apafi kollégium is a diákjait – foglalta össze a püspök.

Berekméri Gabriella

Fotó: Berekméri Gabriella, Kiss Gábor