Nyilvánosan is bocsánatot kért a Belvárosi Református Egyházközség elnöksége a gyülekezet presbitériumától a Farkas utcai templomban tartott divatbemutató kapcsán. A november 23-i presbiteri gyűlésen Fazekas Zsolt lelkipásztor bejelentette, elismeri, hogy hibát követtek el, amikor nem kérték ki a presbitérium véleményét, valamint, amikor úgy döntöttek, hogy van helye a templomban egy ilyen rendezvénynek. A kialakult helyzetre való tekintettel a presbiteri gyűlésre meghívták Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét. A püspök a presbitérium előtt az egyházkerület elnöksége nevében elmarasztalta, illetve szóbeli intésben részesítette az egyházközség elnökségét, amiatt, hogy nem voltak eléggé körültekintőek, és beengedték a rendezvényt a templomba. Ezzel megbotránkozást keltettek a hívek és az egész magyar közösség körében. A püspök elmondta, hogy eddig azért nem tudott megszólalni ebben a kérdésben, mert kórházban volt, és műtéten esett át, és most is csak az eset súlyossága miatt jelent meg a presbitérium előtt.

A püspök továbbá elmondta a presbitérium előtt, hogy a templom használatáról minden gyülekezetben elsősorban a presbitérium dönt. Két presbiteri gyűlés között azonban az elnökség joga és kötelessége az ügyek intézése. Ha azonban az elnökség úgy érzi, hogy valami meghaladja az ő képességeit, akkor minden esetben konzultálnia kell a presbitériummal, vagy akár a gyülekezettel. Ha két gyűlés között azonban rosszul dönt, akkor a felelősséget is ők hordozzák. Az elnökség beismerte, hogy ebben az esetben rosszul döntött, mivel nem mérte fel, hogy mit jelent, ha ezt a rendezvényt a templomban tartatják meg. 

Már maga az a szó, hogy divat, a mi keresztyén életvitelünkben nem az első helyen áll. Igaz ugyan, hogy az elmúlt 500 évben a Farkas utcai templomban sok minden megtörtént, és az események tükrében csoda, hogy ezek a falak még állnak. Ettől függetlenül ennek a rendezvénynek nem volt helye a templomban. Az is igaz, hogy egyházunk nem szabályozta le szó szerint hogy mit lehet, és mit nem lehet a templomba beengedni, hanem rábízta a presbitériumokra, akik a Második Helvét Hitvallás szellemében, a Szentlélek vezetése által meg tudják állapítani, hogy kit és mikor engednek be a templomba.

A templomainkat első sorban Isten igéjének a hallgatására különítettük el és szenteltük meg. Minden, ami ezt sérti, és megbotránkozást kelt, annak nincs helye a templomban. Kató Béla elmondta, hogy ez esetben a legfontosabb az, hogy mit gondol erről a kérdésről maga a presbitérium. Ha a presbitérium elfogadja az elnökség bocsánatkérését, és őszinte beismerését, akkor ezt egységesen fel kell vállalja és képviselnie kell a gyülekezet előtt. Ha azonban valaki ezt nem tartaná elégségesnek, akkor feljelentést tehet az egyházmegye fegyelmi bizottságához. Ettől kezdve minden, az egyházi bíráskodásunk, rendünk, szabályai szerint fog történni. A presbiteri gyűlés folytatásában az egyházközség elnöksége kivonult a teremből, hogy a presbitereket ne feszélyezze az ő jelenlétük, az elnöklést Kató Béla püspök vette át, aki végül szavazásra bocsátotta az ügyet. A presbiterek közül senki nem szavazott a fegyelmi eljárás beindítása mellet, a presbitérium egyhangúan elfogadta az elnökség bocsánatkérését, valamint azt, hogy amennyiben nem istentiszteleti alkalomra kérik a templomot helyszínként, abban az esetben az elnökség ki kell hogy kérje a presbitérium véleményét az adott eseményről.

Továbbá arról is döntöttek, hogy ezt a határozatot a következő istentiszteleten a gyülekezet előtt fel kell olvasni, valamint kérik a Romániai Református Egyház Zsinatát, hogy amennyiben lehetséges, a templom használatáról alkosson szabályrendeletet, hogy a jövőben ehhez hasonló események ne fordulhassanak elő. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor