150 éves a galaci református templom

Nemhiába nevezik végeknek a román tengerpart közelében élő szórványgyülekezeteket. Ha az ember az erdélyi püspökség központjából indul el, szinte egy egész napot felvesz, hogy elérjen a tengerpartra. Innen pedig már nincs, ahova indulni, magyar közösség csak vissza, Erdély irányába van. A regáti közösségek kényszerhelyzet miatt alakultak, azok alkotják, akik a megélhetés miatt költöztek ide. Nincs lehetőségük a gyerekeiket magyar iskolába íratni, az egyetlen hely, ahol magyar szót hallanak és magyarul beszélgethetnek, az a templom. Ezért is volt jelentős ünnep a galaci templom fennállásának 150-ik évfordulója, amelyet szeptember 8-án tartottak.

Előző nap a Generális vizitáció Konstancán és Brailán járt, találkoztak az itt élő gyülekezeti tagokkal, akik lelkipásztorukat, Nagy Endrét, elkísérték az út további részén.

A galaci gyülekezetet 1863-ban alapította Czelder Márton, a regáti misszió létrehozója. 1869. november 1-ig az akkori gondnok házában tartották Galacon az istentiszteleteket. Czelder 1866-tól alapította meg a brailai gyülekezetet. Három nagy hullámban érkeztek a magyar reformátusok a Regátba, az 1848-49-es szabadságharc leverése után a bujdosó székelyek töltötték fel a régiót, abban az időben több mint ezer-ezer család volt Galacon és Brailán. A második hullám a két világháború között érkezett, az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság alatt. A harmadik hullám a 60-70-es években érkezett, a szocializmusban itt lehetett munkát kapni, amit a magyarok is igyekeztek kihasználni.

A galaci gyülekezet 1868-ban vásárolta meg azt a telket, amelyen temploma ma is áll. A templom mellé iskolát is építettek, amely 1869-ben be is indult 40 gyermekkel, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1940-ig működött.

A 150 éves évforduló alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök a Zsolt 102, 1-13 versei alapján arról beszélt, hogy egy közösségben meg kell teremteni azokat a helyeket, ahol együtt tudnak lenni az emberek, és nem válnak magányos madárrá. Ha mégis egyedül maradnánk, az egyedüllétben is vigasztalhat, hogy Isten velünk van, hiszen az ő szövetségéhez tartozunk, vagy, ahogy ezt a Heidelbergi Kátéban valljuk, az ő tulajdona vagyunk.

Miklósi Mátyás Csaba brassói esperes a 95. Zsoltárral köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Az esperes külön megköszönte a Generális Vizitációnak, hogy ellátogattak a kicsi gyülekezetekbe, így ők is érezhetik, hogy fontosak az egyházi vezetés számára. Kiemelte, hogy Isten kezében tartja a végekre szakadt reformátusokat is.

Nagy Endre galaci lelkipásztor köszöntőjében arról beszélt, hogy gyakran megtapasztalták Isten szeretetét, amely a legcsodálatosabb a földön. Ez a szeretet pedig, amely Istentől érkezik, soha nem fogy el belőlünk. A szeretet irracionális, minél többet adunk, annál több marad belőle. A lelkipásztor röviden ismertette a galaci gyülekezet történetét. Ő maga a 150 évből 35 évet szolgált a tengerparti gyülekezetekben. Beszédében Toró Miklós brailai lelkipásztort idézte, aki azt mondta, hogy neki szerződése van Istennel, ő Istent szolgálja, Istennek kötelessége őt eltartani. Nagy Endre szerint ő is azt tapasztalta szolgálata során, hogy neki is szerződése van Istennel. A jövőre nézve azt mondta, hogy – bár nincs nagy perspektíva – Isten kezében van, csak így lehet nyugodt életet élni.

Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző a vizitáció jegyzőkönyvét ismertette, ezt egészítette ki Szegedi László generális direktor, majd pedig Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok köszöntötte a gyülekezetet.

Kiss Gábor