A 70. évüket betöltött gyülekezeti tagokat köszöntötték november 21-én Kézdimartonfalván. „Az arra járó azt tapasztalhatta, hogy a szokásosnál jóval többen tartanak az főút ölelésében található templomba, s azt, hogy templom előtt és mögött található tér és parkoló zsúfolásig megtelt autókkal” – számolt be az eseményről Lőrincz Ágoston lelkipásztor.

Sürgés-forgás, alapos készülődés előzte meg az eseményt. A nőszövetség tagjai személyesen átadták a meghívókat az illetékeseknek, majd a régi parókia épületének kitakarítása, valamint az asztalok és padok behordása következett. Az asztalok megterítésére és a székely töltött káposzta főzésére még egy receptkönyv-író is megjelent, aki gondosan lejegyezte, lefényképezte az étel elkészítésének különböző szakaszait.

Az asszonyok örömmel készítették elő az ebédet a rendezvényre.

A szépkorúak köszöntése istentisztelettel kezdődött a református templomban. Az igemagyarázat az 1Móz 25,7–8 alapján szólt, ahogyan Ábrahám idős korára betelt az élettel. Ez azt jelenti, hogy nem azért kapjuk az életet, hogy megöregedjünk, hanem azért, hogy megnövekedjünk. A hosszú évtizedeket azért kapjuk, hogy ez idő alatt megérlelődjünk lelkileg, miközben a testünk felett lassan elszáll az idő.

Az ember egy rádiókészülékhez hasonlítható. Ahogyan az embernek van teste és lelke, a rádiónak is van doboza és adása, amelyet a „lelkeként” is elképzelhetünk. Nem az számít, hogy a rádió régi vagy új, hanem az, hogy van-e adás. Mert a rádiónak nem a külsejére, a dobozára figyelünk leginkább, hanem arra, ami belőle kijön. Ugyanígy van a mi életünk is: az minősít minket, amit teszünk, vagy épp nem teszünk. Isten tehát nem azt szeretné, ha idős korunkra egy nyikorgó, mindenki számára elviselhetetlen hangot árasztó emberek lennénk, hanem azt, hogy valóban beteljünk az élettel.

13 idős személyt köszöntöttek az istentiszteleten.

A kézdimartonfalvi gyülekezet azért a 13 férfiért és nőért adott hálát Istennek, akik betöltötték a 70 évet. Hálát adtak, mert az elmúlt 70 esztendő minden napján Isten az idősekkel volt, gondviselésével körülvette őket. Megköszönték, hogy erőt kaptak a mindennapok harcaihoz, a munkához, a családalapításhoz és a családfenntartáshoz. Megköszönték a hitet is, azt, hogy Istenben erősen bízva tudtak családjukért, nemzetünkért, egyházunkért, hitükért és szülőhelyükért harcolni.

Az ünnepelteket külön köszöntötte a gyülekezet nőszövetsége és a gyerekek egy csoportja is. Megható volt látni, amint az unoka, a dédunoka meglepetésszerűen köszöntötte énekkel, verssel a könnybe lábadt nagyszülőt, dédszülőt. Emlékül az idősek egy kézzel készített képeslapot és egy illatos levendulazsákocskát kaptak. Az ajándékok kiosztását a nőszövetség éneke és szavalata előzte meg.

Az idősek emlékül kézzel készített képeslapot és levendulazsákocskát kaptak.

A szépkorúak köszöntése közös ebéddel zárult a régi parókia épületében. Az asztali beszélgetéseket a tejfölös töltött káposzta és a kürtőskalács elfogyasztása tette kellemesebbé. Ezt követte a szépkorúak bemutatkozása. Röviden meséltek családjainkról, fiatalkorukról, bánataikról és örömeikről.   Kiderült, hogy a legidősebb Butyka Imre úr, aki betöltötte a 79 évet, és hét gyermek édesapja.

Minden lefolyó könnycsepp ezen az alkalmon a jelenlévők igazi örömét fejezte ki, hiszen együtt örülhetett mindenki: a régi és az új, az idős és a fiatal, a nő és a férfi, a katolikus és a református egyaránt.