Maros megye területén négy református egyházmegye van, amelyek szorosan együttélnek, ezért gyakran rendezvényeik is közösek. Az egyik ilyen rendezvény a minden év elején megszervezett Égjen a láng fesztivál. A fesztivál főleg a Marosvásárhely és környékén élőket szólítja meg, de mind a négy egyházmegye támogatja mind anyagilag, mind imában a rendezvényt, amely több ezer embert szólít meg évente. Interjú Sütő Alpár főszervezővel.

Évről évre bővül, színesedik az Égjen a láng fesztivál programja, és talán már odáig is eljutott, hogy kicsit túllát Marosvásárhelyen. Melyek azok az elvek, szabályok, amelyek mentén az Égjen a láng fesztivált megszervezitek?

Számunkra a minőség a legfontosabb. Fontos az, hogy amit a közönség lát, hall, az minőségi legyen. Ezért nem spórolunk sosem a hang-, és fénytechnikán. Igyekszünk olyan zenekarokat meghívni akik a lelkes éneklés mellett odafigyelnek a zenei részletekre. Továbbá igyekszünk szigorúak lenni magunkkal és meghívottainkkal szemben is, annak érdekében, hogy minden gördülékenyen működjön. Nagyon sokan ezt nem értik és dühösek emiatt, de talán itt van a kulcs …

 

Hogyan áll össze a munkatársi csapat?

A munkatársi csapatot én állítom össze. Vannak olyanok, akik kezdettől benne voltak a szervezési csapatban. Amennyiben szükségünk van emberre, akkor a feladatra keresünk embert és nem az embernek adunk feladatot. Úgy gondolom, hogy ez szintén fontos, hisz ezáltal sokkal jobban tudunk haladni, és olyan megoldások jönnek elő, amelyek jelentősen előre lendítik a munkát, ezáltal növelve a színvonalat.

 

Az Égjen a láng fesztivál támogatókból él, mivel lehet meggyőzni a vállalkozókat, hogy anyagilag is támogassák a rendezvényt?

Ez egy elég nehéz kérdés. Nagy segítség az, hogy már nem előszőr szervezzük. Tudják azt, hogy a hibák minimálisak voltak eddig. Igyekszünk kellőképpen odafigyelni arra, hogy megköszönjük a támogatásukat. Idén egy arculatra tervezett mappában adtuk át a támogatási kérelmet néhány fotóval és egyéb apróságokkal. Amivel motiválhatóak a támogatóink, az a teltház és az a tudat, hogy a rendezvény által ők is segítenek a gyerekeken.

 

Idén már a közönséget is bevontátok a szervezésbe, az együttesek kiválasztásába, sőt, a véleményükre is kíváncsiak voltatok, hogy hogyan tudnál elképzelni az Égjen a lángot, ha emberi formát öltene. Hogyan tovább, várhatunk jövőre is ilyen interaktív ötleteket a szervezők részéről? 

Ezzel a szervezői csapat kreatív osztálya foglalkozik. Én bízom abban, hogy vagyunk még elég fiatalosak és kreatívak újabb interaktív ötletek kitalálására.

 

Mi egy főszervezőnek a feladata?

A  főszervező feladata ideális esetben a munka leosztása, koordinálása és adott esetben ha megkeresik akkor nyilatkozik a szervezés helyzetéről.

 

Mi az, ami neked főszervezőként a legnagyobb nehézséget, és mi az, ami a legnagyobb örömöt jelentette idén?

Több akadály is adódott. A legangyobb nehezséget az új szervező csapat okozta. Idén valahogy úgy alakult, hogy a megszokottnál több új társ került be a csapatba. Ugyanakkor velük kapcsolatban volt egy nagyon pozitív élményem: Nagyon jó imaközösség alakult ki egy zenész barátunkért. Ez mindenképp vitt előre és erősített. Továbbá örömet jelentett a teltház, a jó hangulat és a közönség éneklése. Emellett az idei legnagyobb örömet egy hajléktalan pár jelentette számomra. A szeretetvendégségen megkérdezték, hogy kinek gyűjtjük az adományokat. Amikor elmondtam, hogy beteg gyerekeknek lesz átadva az összeg, akkor az egyikük a zacskójából elővett egy dobozt és az összes pénzét beletette a perselybe, azt mondván, hogy: “nekik nagyobb szükségük van a pénzre”. Azt hiszem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni.

 

Te hogyan tudnád az Égjen a lángot elképzelni, ha tényleg ember lenne?

Én egy középkorú, picit pocakos öltönyös embernek képzelem el. A haja őszülő, enyhén borostás, de szemében még ott a tenni akarásnak a tüze. Keresi a mindennapokban a csodákat, igyekszik észrevenni embertársai nehézségeit. Legjobb belátása szerint segít az embertársain. Nem tökéletes, néha megfárad és feladná az egészet. De olyankor eszébe jutnak a hétköznapi csodák, amelyek kizökkentik a mélységből. Legnagyobb fegyvere az alázat és a békülésre való hajlam.

 

Szöveg: Kiss Gábor