Sátor, lovak, tábortűz – ezzel a három fogalommal körül lehet írni a Hun tábort, annak körülményeit és hangulatát is. Ám nem csak ennyiről van szó. A Hun tábor ennél sokkal több, nekem a gyerekkorom. Az idei táborozóknak jóllehet egy életre szóló élmény. Noha a résztvevők telefonjaik, elektromos kütyüjeik és óráik nélkül az időérzéküket elveszítették, receptoraikkal még inkább figyelni tudtak arra a rengeteg ingerre, amely ebben a pár napban érte őket.

Természetközelben tölthették a napokat a résztvevő gyerekek. 📷 Dombi Anita-Etelka

„Ha kihívással találod szembe magad, érdemes belevágnod, mert két lehetőséged van: vagy sikerül, vagy tanulsz belőle” – szólt az idei tábor jelmondata. Augusztus 8–13. között Lókodban gyűltek Üstengri szabad ege alá a hunok. Már az első napon kihívások soraival kerültek szembe a táborozók. A hat napig tartó ébrenlét a kagánok kiválasztásával indult. A közel 50 hun harcos közül először előálltak a középiskolás fiúk, majd hozzájuk csatlakoztak azok, akik magukat kellően rátermettnek érezték a feladatra. A hét jelölt: Ákos, Áron, Bence, Gerzson, Imre, Máté és Róbert közül hárman nyerték el a kagáni címet. Az összecsapás után minden hun eldönthette, hogy melyik törzshöz szeretne tartozni. Így megalakult Áron, Imre és Róbert népe. A következő lépés a területek kiválasztása volt, ez már az újonnan megválasztott vezetők feladatai közé tartozott.

A „honfoglalás” sem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen a sátrak felállítása alatt eleredt az eső, ezért az ügyesség mellett gyorsaságra is szükség volt. De az időjárás ellenére valamennyien könnyedén vették az akadályokat, és estére már mindenki saját sátrában hajthatta álomra fejét, kivéve azt a hat embert, akik vállalták az éjszakai őrséget. Az őrök minden mozdulatukkal és mozdulatlanságukkal, álmukban, ébren és félálomban, egyedül vagy ketten a törzs lovait védték. A sátrak felhúzását követően különleges megpróbáltatások gördültek a táborozók elé, ilyen volt például a saját területük bekerítése, amelyhez először is fára volt szükség, ezért a csomagok rejtekéből hamar előkerültek a balták. Amíg a legények az erdőbe indultak fáért az esti tábortűzhöz és a kerítés megépítéséhez, addig a lányok az induló kitalálásával, a krónika megírásával és a lovak kötözésével foglalkoztak.

Közös sportolás, tanulás, főzés is szerepelt a programok között. 📷 Dombi Anita-Etelka

Amint felkelt a tábor, minden reggel sátorszemlével indult a nap, amelyen a volt táborozók, jelenlegi felügyelők vették szemügyre a sátrakat, és ahol rendetlenség uralkodott, ott a mindenki egyért, egy mindenkiért elv alapján együtt guggolt a társaság. Ugyanígy a csúnya beszéd, a tiszteletlenség és a tábori szabályok megszegése miatt is kijárt a guggolás, bár az idei táborban erre igen kevés alkalommal volt példa. A délelőttök énekléssel és rovásírással teltek, a hét végére minden táborozó megismerkedett az ősi írással, és kívülről fújta a dalos könyvben szereplő nótákat. A délutánokat a különböző stratégiai és csapatjátékok tették színesebbé. Volt méta, íjászat, hunfoci és számháború is.

Az esőzés miatt szerdán elmaradtak a szabadtéri vetélkedők, helyettük az ifjúsági ház falai között bizonyíthatták a különböző ügyességi játékokon elszántságukat, tehetségüket és leleményességüket az ifjak. Minden feladatban más és más csapatok győzedelmeskedtek, összességében mindhárom törzs egyformán talpraesettnek mutatkozott. A hét folyamán vendégek is érkeztek a táborba, az első látogató Sashalmi-Fekete Tamás volt, aki az Arany Griff Rend tagja, és egy rövid, tartalmas történelmi áttekintéssel fűszerezett bemutatót tartott, amelyen különböző harcászati eszközökkel és viseletekkel ismerkedhettek meg a táborlakók, és a bátrabbak magukra is ölthették, illetve ki is próbálhatták azokat.

Az egyik nap Homoródszentmárton felfedezésével és a helyi lakosok megismerésével telt. 📷 Bardócz Csaba

Csütörtökön az Erdélyi Godako Ökölvívó Sportklub tagjai látogattak el a táborba, Huszár Árpád és Huszár Dávid irányításával egy rendkívül izgalmas edzésen vehettek részt hunjaink. A tartalmas együttlét végén útravalóul azt a bátorítást kapták a gyerekek, hogy „merjenek szembenézni a medvével”, és ne szaladjanak el a nehéz feladatok elől, hanem küzdjenek a vésőkig. A kiadós tréning után a csapatok gasztronómiai jártasságukat bizonyíthatták, ugyanis valamennyien maguknak készítették el a vacsorát. Mindhárom törzs könnyedén vette az akadályt, egytől egyig jóllakottan tértek nyugovóra a csapatösszerázó közös főzés és az elkészült estebéd elfogyasztását követően.

Pénteken, az utolsó teljes napon egy gyurgyalagtelep-nézéssel egybekötött kirándulásra került sor. A szomszédos községbe, Homoródszentmártonba látogattak el, ahol a falu felkutatása, megismerése és feltérképezése volt a cél. A nap végére rengeteg információt sikerült összegyűjteniük mind a falubeliekről, mind pedig magáról a községről. A beszámolók alapján érdekes élettörténetekkel, emlékekkel és sok új, kedves és nyitott emberrel találkoztak. Az isteni gondviselés ezen a rövid túrán is megmutatkozott, ugyanis amíg a csapat a hazafelé útra készülve várakozott, egyszeriben egy aprócska fehér autó parkolt le mellettük, és hirtelen két doboz csipsszel ajándékozta meg a Hun tábor résztvevőit. Az oda- és visszavezető úton is a Leveles a május című nótával vonult a sereg, ugyanis a hunok nótaszó nélkül nem hagyják el a tábor területét. Utolsó este a falukutatás során szerzett tapasztalatokról tettek bizonyságot az ifjoncok, végül záróakkordként mindenki egy oklevelet vehetett át, amely azt bizonyítja, hogy aki idén részese volt a Hun tábornak, az életre való ember. A tábor szervezését a magyar kormány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és Hargita Megye Tanácsa támogatta.