Nehezebb körülmények között, de folytatódik a Diakónia Keresztyén Alapítvány munkája. A házi beteggondozás az, amire a társadalom részéről nagy igény van, de más foglalkozások sem szünetelnek, a fogyatékosokkal történő foglalkozások – bár átalakultak – is folytatódnak. Bár a házi beteggondozás során néha negatív tapasztalatok is vannak, valamint az ellátottak távolságtartóbbak lettek, a találkozások során csak a legszükségesebbekre korlátozódik az interakció, az asszisztensek töretlenül járják a településeket, ellátva azokat, akikkel szerződése van a diakóniának.

Dr. Hegedűs Lajos, a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinátora elmondta, a munka folytatódik, a terepen dolgozókra viszont hangsúlyosan oda kell figyelni, hiszen évi tizenötezer ellátottal érintkeznek. Minden alkalmazottnak van kesztyűje, maszkja, védőruhája, fertőtlenítőszere, nemrég egy svájci szakemberek által tartott kézmosási és -fertőtlenítési kurzuson is részt vettek. „Tudják, hogyan kell eredményesen, helyesen végezni a feladatokat. Az ellátottaktól először telefonon érdeklődnek az állapotuk felől, és hogy érintkeztek-e fertőzésgyanús személlyel” – fejtette ki Hegedűs Lajos. Általános jótanácsként hozzátette: kerülni kell a tömeget, minden közvetlen érintkezést más emberekkel, és a gyakori kézmosás mellett is fontos odafigyelni arra, hogy az arcot, szemet, szájat, fület ne érintsék. Ajánlott különösen nagy hangsúlyt fektetni az immunrendszer erősítésére: kerülni kell az alkohol fogyasztását, dohányzást, stresszt (hiszen ez akár 25 százalékkal csökkentheti a védekezőképességünket), sok folyadékot kell fogyasztani, gyümölcsöt és zöldséget enni (például cikóriát, spárgát, brokkolit), lehetőség szerint sportolni. Az immunrendszert serkentő szereket ajánlott a családorvostól kérni.

A diakónia szolgáltatásai egyelőre annyiban változnak, hogy az alkalmazottak kizárólag emailben és telefonon közlik heti és havi beszámolóikat, hogy ha valamelyik munkapont karanténba kerülne, ne álljon le az összes többi is. „Mindez addig tart, amíg az állam valamilyen formában szigorítani fog. Nem kizárt, hogy betiltják majd ezt a mozgást, hogy falura, városokba kimenjenek az alkalmazottjaink a betegekhez” – mutatott rá az orvos, majd hozzáfűzte, hogy amennyiben ez megtörténik, az állami sürgősségi intézmények vállalják majd át valamilyen mennyiségben a diakónia munkáját.

A terepen dolgozók visszajelzései szerint nagyon körülményesen, időigényesen, feszült légkörben folyik a munka, minden megterhelőbb, hiszen a félelem is jelen van, hogy a betegséget elkaphatják. A szervezet azonban továbbra is ellát minden szolgáltatást, ami az otthoni beteggondozást illeti, kivéve az idősekkel való sétát, a hivatalos intézménybe, ügyintézésre való elkísérésüket.

A vírus terjedésének lassítása, fékezése nemcsak a lakosság viselkedésén múlik, hanem az állam járványügyi politikáján is – mutatott rá Hegedűs Lajos. Elmagyarázta, hogy rendkívül fontos a fertőzés terjedési sebességét minimálisra csökkenteni: a járványügyi statisztikák szerint egy koronavírussal fertőzött személy harminc nap alatt 244 embert fertőzhet meg. Ha sikeresen lassítják a terjedést, nem nő meg hirtelen, ugrásszerűen a betegek, karanténban levők, elszigeteltek száma, az egészségügyi rendszer csődje, egy általános társadalmi pánik is elkerülhető. „A cél, hogy lassan terjedjen, miközben a lakosság nagy része átesik a betegségen, kialakul az immunitása. Tudjuk, hogy 80 százalékban teljesen banális, nem veszélyes a betegség, ellenanyaga is lesz, de a nyájimmunitásra, a lakossági védettségre szükség lesz a következő télen, amikor visszatér majd a vírus, hiszen a második és harmadik hullám sokkal súlyosabb is lehet” – fejtette ki az orvos.

A vírus miatt a diakónia esetében az a paradox helyzet alakult ki, hogy tíz év óta most jutott a legtöbb állami szubvenció a szervezetnek, viszont, ha a körülmények miatt betiltják a tevékenységet, a pénzt nem tudják majd lehívni. „Fennáll az, hogy végre sokat juttat az állam, viszont nem költhetjük el azt a pénzt az emberek javára” – vetette fel a lehetőséget Hegedűs Lajos.

Kovács István, az egyházkerület missziói-diakóniai ügyosztályának vezetője elmondta, a jelenlegi helyzetben különös figyelmet fordítanak a diakónia fiókszervezeteinek munkájára: „Bizonyos szervezetek közel húszéves tapasztalattal rendelkeznek, tudják, hogyan kell eljárni, védekezni, így a központi iroda teljes bizalommal van a munkatársaink tevékenyégét illetően. Arra kérjük őket, hogy a felsőbb hatóságok által előírt intézkedéseket tartsák be, aszerint végezzék a munkát. Bízom benne, hogy a szakembereinkbe, munkatársainkba vetett bizalom, hozzáállásuk, felkészültségük folytán, csak erősödni fog a megpróbáltatások idején.”

Dr. Sárosi Arthur a kolozsvári fiókszervezet helyzetét vázolta: az idősotthonokban változatlan a munka, az otthoni betegápolásra és palliációs ellátásra nem vesznek fel új beteget, aki lázas, köhög, a gyerekprogramuk pedig leállt. „Mivel a gondozottak nagyrészt otthon ülő, beteg emberek, inkább az alkalmazottaink vannak kitéve a fertőzésveszélynek. Istennek hála, eddig ilyen esettel nem találkoztunk. A gyerekprogramos alkalmazottak helyzete viszont aggasztó, hiszen ha nincs tevékenységünk, az önkormányzat nem fizeti ki őket” – fejtette ki Sárosi Arthur. A terepen dolgozó alkalmazottak megkapják a megfelelő védőfelszerelést, fertőtlenítőszert, saját szolgálati autóval járnak, hogy ne használják a tömegközlekedést.

A szakellátást választották Sepsiszentgyörgyön

A házi beteg- és idősgondozó szolgálat olyan terület, ahol a leginkább izoláltságban lévőkhöz, részlegesen vagy teljesen ágyban fekvőkhöz, idősekhez – akik most különösen veszélyeztetettek – hazamennek. A heti-napi kezelések, ápolások kihagyhatatlanok – mondta Tóth Anna, a DKA sepsiszentgyörgyi fiókszervezetének vezetője. Sok esetben alapápolásról van szó, sebek, drének, szondák kötözéséről, cseréjéről. A munkatársakat arra bátorították, hogy ők az a csapat, akiknek az utolsókig ki kell tartani, küzdeniük kell azért, hogy elsősorban magukat védjék meg, valamint hogy minél tovább tudják ellátni azokat, akik szakápolásra szorulnak. A szükséghelyzet azt kívánja, hogy egymás között is minimálisra csökkentsék a fizikai kontaktust – a különböző térségekben, kisrégiókban dolgozók sem találkoznak. Az intézkedés azért is szükséges, hogy ha egy község vagy régió érintve lesz, a szolgálatnak esetleg le kell ott állnia, ne vigye magával az egész Kovászna megyei rendszert.

Az új szabályokat közölték a polgármesteri hivatalokkal, a szervezeten belül pedig azt kell kitalálniuk, hogy hogyan jut el az egyes munkapontokra, a kisebb térségekbe a fogyóanyag. A munkatársakkal eddig nem használt internetes platformokat használnak, és telefonon is értekeznek, hogy tudják segíteni őket.

„Nagyon sok kérdés és összevisszaság van, mivel a munkatársak hazakerülnek családjaikba. Miközben gyanútlanul kötöznek, a néni lelkendezve meséli el, hogy a hétvégén éppen meglátogatták az unokái, akik külföldön élnek, és milyen boldog volt. Ilyenkor először a sepsiszentgyörgyi központba telefonálnak, én a Kovászna megyei válságstáb epidemiológus főorvosát hívom egyéni esetekben, kialakítottunk vele egy közvetlen viszonyt. Az egyedi helyzetekben szakember utasítja tehát a munkatársakat, ha a fertőzés gyanúja fennáll. Megerősít engem is abban, hogy mit mondjak a munkatársamnak. Ma volt egy nagyon szomorú eset. Külföldről hazaözönlött polgártársak egy községben az út szélén álltak, beszélgettek, nagyon csúnyán, agresszívan fordultak kiabálva az abban a községben dolgozó szakembereinkhez, hogy maguk hordozzák a betegséget házról házra, menjenek el innen. Nyilván ez nagyon rosszul esik a diakóniás nővérnek akkor, amikor ő maga is vállalja a kitettséget, bemegy olyanokhoz, akik nem tudnak kijárni a hajlékukból, és őt bántja az, aki most jött haza a hétvégén külföldről, és itthon van, kint, a köztereken” – idézte fel az esetet Tóth Anna. Az irodában dolgozók az adminisztratív ügyvitel mellett próbálják telefonon bátorítani, erősíteni a terepen dolgozó munkatársakat, akik távolabbi régiókban vannak.

Március 16-tól az ambuláns, alkalmilag ellátott betegekhez nem járnak ki. Ezek azok az idős, kevésbé beteg személyek, akiknek csupán egy vérnyomásmérésre van szükségük kéthetente. Ezt egy hivatalos átiratban kiközölték a polgármesteri hivatalokkal, megerősítve azt a szándékukat, hogy kitartanak a rendszeresen ápolt, ápolási szerződéssel és tervvel rendelkezdő ágyhoz kötött, otthonlakásra kényszerült betegek mellett, akik súlyosabb állapotban vannak. Eddig a DKA sepsiszentgyörgyi idősgondozó ága egyhónapos tartalékkal rendelkezett, a járvány miatt most óriási áron szereztek be maszkokat és kézfertőtlenítőt. Mindenféle forrásból próbálták ezeket beszerezni, hogy ne legyen hiány. Sokkal jobban odafigyelnek arra, hogy saját magukat, illetve azokat is védjék, akikhez napirenden bejárnak.

Sepsiszentgyörgyön növekedett az igény a diakónia szolgálatára. Mivel a kórházat átalakítják, több osztályt kiüresítenek a megbetegedők ellátására, ezért nagyon sok műtött beteget hamarabb hazaengednek, a sebkötözésre nagyobb igényt tartanak. Naponta két-három igénylő is akad, ami eddig nem volt tapasztalható. Ott, ahol eddig csak kötöztek, borotváltak, ágyneműt cseréltek, felajánlják, hogy hetente kétszer-háromszor a bevásárolnak nekik.

A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal megkereste a diakóniát azzal is, hogy vállalják el, hogy ételt és bevásárolt élelmet visznek ki időseknek. Ők azonban úgy döntöttek, hogy megmaradnak a szakápolás mellett, az ételkihordást pedig az önkénteseket mozgósító szervezetekre bízzák, mint a Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt.

A munkatársak azt jelzik vissza, hogy távolságtartást észlelnek a gondozottak körében. Amíg eddig sok mindent meg tudtak beszélni velük búcsúzóul, most rövidül a látogatási idő. A gondozottak is tudják, hogy a legszükségesebbet kell most elvégezni. Vannak olyan esetek is, ahol a beteg idős azt mondta, hogy amíg ez a kiszámíthatatlan helyzet van, addig nem kéri a látogatást, mert a hozzátartozók, a család segíti. Megriadtak attól, hogy a diakóniás nővér idegenként megy be hozzájuk. Olyan eset is volt tehát, ahol átmenetileg nem kérték a segítségnyújtást. Ehhez az időseknek joguk van. „Furcsa ezt megélni, mert eddig te voltál a mentőangyal, most a legaranyosabb néni mondja azt, hogy inkább ne jöjjön, amíg ez a bizonytalanság van. A munkatársaknak is mondtuk, hogy el kell fogadnunk, a félelem miatt van ez.

Sepsiszentgyörgyön az Írisz Ház is alkalmazkodott az előírásokhoz, új szabályokhoz – mondta el Makkai Péter lelkipásztor, az intézmény vezetője. A közösségben, zárt térben zajló tevékenységeket szüneteltetik, szabadtéri programjaikat viszont – mint például a kertészkedés –, ahol a csoport létszáma nem haladja meg az öt főt, folytatják. A ruhaválogató csoport is működik még, az üzletet azonban be kell zárni. „Sokat imádkoztunk és gondolkodtunk, hogy hogyan oldjuk meg a helyzetet, hiszen olyan testvérekkel foglalkozunk, akik amúgy is az izoláltság veszélyével küzdenek. Úgy éreztük, hogy ez most amennyire nagy veszély és nehézség, annyira nagy lehetőség is rejlik benne. Isten amikor lezár lehetőségeket, megnyit más kapukat – így mi is próbáljuk digitális útra terelni a kommunikációt. Igyekszünk minden fiatallal napi szinten tartani a kapcsolatot, erősíteni őket és hozzátartozóikat, lelki segítséget, támogatást nyújtani” – vázolta tevékenységeik alakulását Makkai Péter. A felsoroltak mellett igyekszenek a fogyatékkal élők élelmiszerellátásában is segíteni, a munkatársak vállalják a beszerzést vagy a szülők helyett az ideiglenes felügyeletet.

Tartózkodóbb ellátottak Maros megyében

A kiszolgáltatott, beteg, többnyire egyedül élő idős gondozottak számára szükség van a további szolgálatra – mondta Székely György radnótfájai lelkipásztor, a szászrégeni fiókszervezet vezetője. Az állami hatóságok rendelkezéseinek és óvintézkedéseinek maradéktalanul eleget tesznek, részletekig lebontva beszélték át azt, hogy mi az, amire különösen oda kell figyelni. 419 ellátott van, akikhez folyamatosan el kell menni Maros megye 50 településén. Velük szerződéses viszonyban vannak: amit felvállaltak az ellátásukra nézve, azt továbbra is megteszik nap mint nap, amennyiben nem változik az ellátó személyzet helyzete. Annyi szorítás van, hogy új otthoni ápolásra vonatkozó szerződést kizárólag nagyon megalapozott esetben vállalnak föl. Ami azt jelenti, hogy nagyon körültekintően nézik meg azt is, aki igényli, azt is, aki a családjához tartozik, hogy milyen körülményei vannak, hogyan kerülték el eddig a vírussal való találkozást. Eleve mindennap úgy mennek ki a munkatársak, hogy az aznapra kijelölt gondozottat, ápoltat felhívják, megkérdik hogy van, mi van vele, hogy ha olyan tünetekről beszél, amelyek a vírust jelzik, nem mennek ki, arra kérik, hogy a sürgősségi számokat hívják, ott kérjenek segítséget.

A munkatársak eddig is steril módon dolgoztak, de most még inkább odafigyelnek arra, hogy az egyszer használatos kesztyűiket, a védőmaszkokat, fertőtlenítőszereket minden munka elkezdése előtt és befejezése után használják. Azokat a tárgyakat, kilincseket, amelyeket az illető családnál megfognak, saját autóiknak a kormányát, kapcsolókarját, a különböző kapcsolókat fertőtlenítik, hogy a lehető legfigyelmesebben és szakszerűbben tudjanak védekezni elsősorban saját magukra nézve. A munkaközösségben is kerülik a találkozásokat, nem szerveznek heti gyűléseket, ezeket telefonon és online tartják meg. A főnővér mindennap mindenkit felhív, ha pedig gond adódik, akkor a munkatársak is jeleznek, kérdéseket tesznek fel. A fogyóeszközökből mindig egy egész hónapra valót szereztek be, most azonban sokkal többre van szükségük. Amikor csak lehetőség adódik, utánarendelnek, és hellyel-közzel meg is kapják. Sajnos nem mindig azt, amit kérnek.

A DKA szászrégeni fiókszervezete egy ideig segédeszközöket kölcsönzött, ezt a tevékenységet most felfüggesztették, hiszen nagyon sok energiabefektetést igényelne ágyaknak a teljes fertőtlenítése. Az ellátottak között vannak olyanok, akik nehezen engednek be az életterükbe bárkit – főleg nagyon idősek és krónikus betegségben szenvedőkről van szó. Volt olyan ellátott, aki azt mondta, csak akkor menjen ki a munkatárs, ha majd hívják, nem a szerződés szerinti időpontokban.

A szászrégeni fiók fogyatékkal élőkkel is foglalkozik, a nappali foglalkoztatót szintén felfüggesztették. Ez amúgy is iskolaidőben működött, néhány felnőtt sérült szüleinek a tehermentesítésére szolgált. Van még egy műhely, ahol szintén felnőtt sérültekkel foglalkoznak, ott is felmerült részükről az igény, hogy ebben a szükségállapotban maradjanak otthon. Az ő helyzetükről – mivel alkalmazásban vannak – a napokban születik döntés.

 

Kiss Gábor, Berekméri Gabriella