Dicsőszentmárton és Erzsébetváros között rengeteg kis település van, amiről ritkán hallunk. A ma már elnéptelenedett szász falvak csak akkor kerülnek be a hírekbe, ha középkori eredetű templomaik összeomlanak. Míg ezeken a településeken általában nem áll meg a romlás, addig Kundon új református közösség kelt életre.

Ki gondolná, hogy egy eldugott zsákfaluban, amit már szinte mindenki otthagyott, új élet kezdődhet? Statisztikailag biztos kevés esély van rá, de az Isten szeretete tud ilyen csodákat művelni. Kundot valamikor szászok lakták, templomuk ma romos, omlik róla a vakolat, csak idő kérdése, amíg teljesen leomlik. Ezzel szemben a református gyülekezet viszont gyarapszik. Abban a faluban, ahol sose volt református templom, ma imaház és harangláb hirdeti, hogy új élet kezdődött.

Gógán református parókiája előtt népviseletbe, ünneplőbe öltözött emberek várakoznak. Autók sokasága mellett egy kisebb autóbusz is keresi a helyét, ezzel a járművel szállítják később a gógániakat át Kundra, miután az anyaegyházközségben köszöntötték az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét. Kató Béla köszöntésére gyűltek össze a környékbeli lelkipásztorok is, akik palástban várják a püspök érkezését. „Az esküvőmön nem izgultam így, ott legalább tudtam, hogy mit csinálok” – hadarja izgatottan a gyülekezet gondnoka, Nagy Márton.

A püspököt a Küküllői Református Egyházmegye esperese és Nyíri Hunor lelkipásztor igével köszöntik, majd együtt vonulnak át az alig néhány kilométerre lévő Kundra. A felújított imaház előtt kenyérrel és kaláccsal fogadják a főpásztort, az igazi meglepetés azonban az imaházban várja a püspököt, mindhárom terem tele van ünneplőkkel. Kató Béla a II. Móz 25,1-8 és a II. Sám 7,2-3 alapján hirdeti az igét. Prédikációjában arról beszél, hogy mi a különbség a sátor és a vár között. A sátor ideiglenes lakhely, amely átmenetileg nyújt oltalmat, a vár azonban nagy falaival biztonságot ad. Bár ennek a gyülekezetnek nem volt őseitől örökölt vára, sátorszerűen adott otthont Isten igéjének, úgy döntött, hogy nem akar közösségként ideiglenességben élni, olyan hajlékot épített, ahova bármikor be lehet húzódni. Dávid király maga is palotában lakott, de ugyanúgy bántotta, hogy Isten ládája eközben sátorban van. Minden ember elsődleges célja az, hogy saját magának biztonságot teremtsen, ugyanezt kell kívánnunk nemzetünknek, közösségünknek, vallásunknak is. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy vándorok vagyunk ebben a világban, Isten előtt meztelenek, előtte nem számít, hogy vártemplomban, imaházban vagy sátorban imádtuk. Az Isten nélküli élet nem élet, ezért építünk magunknak menedékvárakat, ahol meghúzhatjuk magunkat vándorlásunk során. A kundiak által felújított imaház menedéke lesz a nyelvnek, kultúrának, hitnek. Az itteniek feladata, hogy a templom nélküli szeretetközösséget áthozzák az imaházba. Ez a közösség a sátor korszakát zárja le, gyökeret tudott verni, mert helyet adott szívében Istennek.

A hálaadó istentisztelet keretében az úrvacsora sákramentumát is kiosztották, ágendai beszédet Biró István esperes mondott. Nyíri Hunor gógáni lelkipásztor elmondta, hogy a 40 lelkes közösség 10 éves álma teljesült ma be azzal, hogy felavatják az imaházat és a hozzá tartozó haranglábat, amely a 10 évvel ezelőtt megöntött harangnak ma helyet ad. Kundon 30 éve van református gyülekezet, a beköltözöttek miatt azonban a református közösség egyre gyarapodott. 2003-ban, Császár Béla lelkipásztor szolgálata idején a gyülekezet úgy döntött, hogy megvásárolja azt a házat, amelyben ma az imaház működik, majd önerőből kezdték el a felújítását. Elsőként a férfidalárda kántálásából összegyűjtött pénz állt a gyülekezet rendelkezésére, de a gógáni anyaegyházközség jelentős hozzájárulásával, a Maros Megyei Tanács és más adakozók támogatásával sikerült az épület kijavítása, otthonossá tétele. Nyíri Hunor megemlítette azt is, hogy a gyülekezet tagjai is kivették a részüket a munkából, több alkalommal közmunkával segítettek, hogy az imaház időben elkészüljön.

Márton Ilus néni szavalata után Biró István esperes arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy ha megtöltik lélekkel, akkor lesz ez az imaház Isten háza. Köszöntőt mondott Császár Béla, a gyülekezet volt lelkipásztora, a környékbeli lelkipásztorok nevében Fehérvári Bálint bonyhai lelkész, majd Varga Edömér alpolgármester, Nagy Márton gondnok és Veress László egyházmegyei gondnok is köszöntötték a gyülekezetet. A hálaadó istentisztelet után leplezték le azt a táblát is, amely hirdeti, hogy Kundon a reformátusok imaházban dicsérik Istent.

Szöveg és fotó: Kiss Gábor