Újraíródik a sztánai református templom története: az eredetileg 1400-as évekre datált épületről kiderült, hogy sokkal régebbi kövek bújtak el a vakolat és a padló alatt. A templom felújítási munkálatainak tavaly márciusban fogtak neki, ez pedig régészeti kutatással is járt, amely ezen a héten ér véget.

A sztánai templom felújításához már évekkel ezelőtt elkészültek az előtanulmányok a Rómer Flóris Terv keretében, tavaly pedig a magyar kormány erdélyi egyházkerületen át nyújtott támogatásának köszönhetően nekifoghattak a munkálatoknak – mondta el Papp Hunor sztánai lelkipásztor. A felújításra eredetileg egymillió lejes összeget szántak, de a munkálatok előrehaladtával kiderült, hogy többe fog kerülni. A régészeti feltárásokat például nem számolták bele eredetileg a pályázatba, és a kazettás mennyezet restaurálására is meg kell teremteni az anyagi fedezetet. A lelkipásztor szerint még minimum 300 ezer lejre lenne szükség a munkálatok befejezéséhez.

A felújítás alatt álló sztánai református templom. 📸 Kiss Gábor

Az épületen teljes külső-belső felújítást végeznek. A tornyot már újravakolták, új templomsüveg került az épületre, amelyben egy időkapszulát is elhelyeztek, és a tetőt is teljesen ki kellett cserélni a rossz állapotban levő faszerkezet miatt. A továbbiakban következik a belső vakolás, amely követni fogja a régi kövek vonalát, a mennyezeten szükségessé vált egy betonkoszorú öntése, amely stabilizálja az egész épületet, és térköves padlót helyeznek el az épületben, amely a mostani feltárások alapján megmutatja majd, hol húzódtak a templom előző körvonalai, régi alapjai. A megtalált római oszloptartót kiemelik, új úrasztalát alakítanak ki belőle, és fontolgatják egy régi, befalazott ajtó újranyitását is. Kívül nem kerül új vakolat a falakra, csak fugázás, hogy láthatóak legyenek a most feltárt, 800 éves falak.

„Olyan értékek kerültek elő, amelyekre nem is gondoltunk volna”

– hangsúlyozta Papp Hunor, hozzátéve, hogy a templomon rég hajtottak végre nagyobb felújítást. Az elmúlt 22 évben, amióta itt szolgál, kisebb állagmegőrzési munkálatokat végeztek.

Bepecsételt díszítésű római tál töredékei a sztánrai református templomból. 📸 Kiss Gábor

Az elmúlt két hétben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezésében egy magyarországi régészcsapat is részt vett az ásatáson, az ELTE-BTK és a kolozsvári székhelyű Erdélyi Történeti Múzeum közreműködése révén, a régészeti feltárásokat dr. Csók Zsolt, a kolozsvári múzeum régésze vezette. Hárman az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetének Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékéről, egy résztvevő pedig az egri Dobó István Vármúzeumtól érkezett.

Mordovin Maxim régész szerint a félköríves záródású, Árpád-kori szentély arról tanúskodik, hogy a 12. században már állt az épület. Megtalálták a korai templom nyugati falát is: sikerült kimutatni, hogy a mostani templom déli fala és az északi fal egy-egy szakasza szintén 800 éves.

A sztánai református templom visszabontott Árpád-kori félköríves szentélye, benne átlósan egy római épület maradványai. 📸 Kiss Gábor

A temetkezések a templomon belül a 16. században értek véget. Az ásás nyomán szépen látszanak a különböző padlórétegek, amelyek alatt a templom hajójában 1500 körüli koporsós sírokat fedeztek fel, a sírföldből 15. századi pénzérmék és 16-17. századi edények darabjai kerültek elő. A most is álló nyugati fal a 15. században épült, a különböző bontások, az épület bővítéseinek helyei is tisztán kivehetők a kövek formája és színe alapján. Az eredeti falak azonban még korábbiak, az Árpád-kor közepére keltezhetők.

„Erdélyben, főleg Kolozsvár környékén minden álló, középkori eredetű templomban elvárhatjuk, hogy vannak korai maradványok. De hiába várjuk el, mégis meglepődünk, amikor ilyen falat találunk. Főleg az meglepő, amikor kiderül, hogy a templomok egy része még korábbi, mint amire számítottunk – ahogyan ebben az esetben is” – mondta el Mordovin Maxim.

Kívül nem kerül új vakolat a falakra, csak fugázás, hogy láthatóak legyenek a most feltárt, 800 éves falak. 📸 Kiss Gábor

Az időutazás ugyanis nem állt meg az Árpád-korban.

A szentélyben római falmaradványok, faragott kövek is előkerültek, amelyre ráépült a templom.

A fekvése alapján villa lehetett, amely feltételezhetően egy őskori településre épült rá, tehát még a római korszak előtt is lakott terület lehetett – mutatott rá a régész. A templom befalazott, gótikus nyugati bejárata előtt egy régi lépcsőt is találtak, amelyet a 15. században alakíthattak ki, alsó fokához pedig egy római faragott követ használtak fel.

A sztánai református templom gótikus nyugati bejárata előtt egykoron kialakított lépcső (15. század), amelynek alsó fokához egy római faragott követ használtak fel. 📸 Kiss Gábor

„Amikor először belenéztem az iratokba, nem gondoltam, hogy újat mondhatunk majd a templom történetéről. Azt feltételezték, hogy 1470-ben állt az első templom, néhány gótikus elemet is észleltünk. Ez most megdőlt, sokkal távolabb visszamegyünk az időben” – magyarázta Papp Hunor lelkipásztor.

A templom történetéhez továbbá hozzátartozik, hogy az 1400-as években bővítették nyugat fele, nagyobb átalakítás pedig 1836-37-ben történt, amikor a szentélyt is lebontották. Az 1800-as évek végéig csak haranglábja volt, ekkor készült el a torony, amelyet kétszer építettek fel, mivel az első elkezdett dőlni. A végső formáját tehát 1890 környékén kapta a templom a toronnyal együtt.

Kós Károly mellszobra a felújítás alatt álló sztánai református templom előtt. 📸 Kiss Gábor

A kazettás mennyezetet 1743-ra datálják, de az is feltételezhető, hogy volt egy régebbi réteg alatta. Freskók is voltak valamikor a falakon, ezek azonban nem maradtak meg, csak kisebb darabokat találtak a földben az ásatások során. Az újabb kazetták az 1836-37-es bővítéskor kerültek a templomba, a szentély kazettáit pedig a legénykarzat aljára költöztették. A templom bizonyos részeiben találtak még régi kazettadarabokat, egyes helyeken látszik, hogy olajfestékkel festettek rá. A felújítás kezdetén, a padok kihordásakor a konfirmandusok padja aljáról is szép kazettadarabok kerültek elő. Az 1777-es szószékkorona is sérült egy régebbi újításkor. Figyelemre méltó továbbá az 1766-ból való Mózes-szék.

„A sztánai templom soha nem volt fűthető, a kazettákat is veszélyeztette volna a heti rendszerességű fűtés. Az elmúlt években visszakerültek az egyházközség tulajdonába az elkobzott ingatlanok, a régi és új iskola, amelyet ma Hagyományok Házának nevezünk – ennek a nagytermében tartjuk az istentiszteleteket. Több éve itt gyűl össze a közösség az őszi-téli időszakban” – mondja el Papp Hunor, aki időnként beviszi a gyülekezetet a templomba, hogy megnézhessék, milyen munkálatok folynak. A közösség abban reménykedik, hogy idén augusztusra sikerül olyan állapotba hozni a templomot, hogy ott konfirmálhassanak a fiatalok.