2016. január 29-31-én Református Nőszövetségi Munkatársképzőn vettünk részt 22-en a Kézdi-Orbai Egyházmegye nőszövetségeiből, és 2 személy a Sepsi egyházmegyéből, akiket Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkezett előadók ösztönöztek, készítettek, tanítottak a hatékony nőszövetségi munkára, közösségépítésre.

A kurzus, tanfolyam első, háromnapos szakaszának helyszíne a kézdivásárhelyi Református Esperesi hivatal volt, ahol meghitt, családias környezet, hangulat fogadott. Szívbéli hála és köszönet érte egyházmegyénk nt. esperesének, Balogh Zoltánnak.

Közel aktív 30 órát töltöttünk együtt, igazi értékes, minőségi időt, ami mindannyiunkban jó nyomokat hagyott. Minden nap áhítattal kezdődött és változatos előadásokkal, tevékenységekkel, játékkal, kézműves foglalkozásokkal folytatódott. Miután megismerkedtünk, mindenkinek feltették a kérdést, hogy: Mit várok ettől a munkatársképzőtől? A válaszokat írásban adtuk meg, s ezzel felkerültek a programfalra. Egyiket idézem: „Azért vagyok itt, hogy megpihenjek, lelkileg feltöltődjek, tanuljak, találkozzak, ismerkedjek, beszélgessek, tapasztalatokat szerezzek, és ha tudok adni magamból, ami hasznos lehet mások számára, akkor adjak. Kikapcsolódást is remélek a hétköznapokból és a kinti világ sivárságából. szeretnék sok mindent megjegyezni, ami hasznomra és közösségem hasznára válhat.”

Most úgy érzem mindezt megkaptuk mindannyian, hisz ez derült ki a sok-sok pozitív visszajelzésből. Mindenki nagyon jónak minősítette a programot. Nagyon hosszadalmas lenne leírni a három napot, mégis kiragadnék néhány tevékenységet, mozzanatot, ami különösen megérintett.

A Szőllősi Etelka, kolozsvári vallástanár által irányított, első ismerkedési, önismereti, csapatépítő témakör tanulsága számunkra az volt, hogy akkor tudunk segíteni másokon, ha önmagunk is rendben vagyunk. A házrajzos játékon keresztül megtapasztaltuk milyen jó megbízni és rábízni magunkat másokra, elfogadni és adni segítséget. A bizalom és önbizalom leckéjén dolgozni kell szüntelenül.

Dr. Buzogány Emese, kolozsvári kórházlelkész a második témakörben Isten-képünket magyarázta és magyaráztatta az életben felvállalt szerepek mentén különös tekintettel a krízis helyzetekre: elengedés, özvegység, válás, kudarcok, gyász stb.

Mindenki személyes élményeit, traumáit elmondhatta, szó szerint kiönthette a lelkét. Megrázó történetek hangzottal el és az egymás közti beszélgetések is arra szolgáltak, hogy lelki sebek gyógyuljanak, és soha ne feledjük, hogy minden, ami velünk történik, a javunkra szolgál. Nekem személyesen egy lelkésznő tanítványom (Takáts Erdéfi Tünde) szavai jutnak eszembe mindig, ha szenvedek: „Ami nem öl meg, az megerősít.”

Nagyon érdekes és tanulságos volt az időutazás a gyermek-, ifjú- és felnőtt életszakaszokban. Mindenki megfogalmazhatta ars poeticáját, credóját, kedvenc igéjét. Ezekből idézek: „Velem az Úr nem félek.” „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.” „Figyelj és tanulj, hogy teljesítsd Isten szavát.” „Gyújts fényt az értlemben és tölts szeretetet a szívekbe.” „Imádom a tiszta friss levegőt, szomjazom az éltető forrásvizet és vágyom a fényre, a világosságra” – ez az én szentháromságom: az Atya, Fiú és Szentlélek.

Borsos Melinda kerületi elnök, okleveles képző Marosvásárhelyről, a harmadik témakörben a szervezeti életről, a Nőszövetség múltbeli és jelenlegi helyzetéről tartott képes-vetített előadást, magyarázatokat. Az Én és a Szervezet témakörben sok szó esett a nőszövetségről. Mindenki mesélhetett magáról, szerepeiről, talentumairól, vágyairól. Egy tanulság: „Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd küzdeni sem.” A közösségépítés, kommunikáció témakörét Lengyelné dr. Püsök Sarolta (a Babes-Bolyai Tudomány egyetem Református Tanárképző karának tanára) teológia témát fejtette ki, dolgozta fel, magyarázta nagyon érdekesen sokszínűen. A megértés és megértetés művészetét ecsetelte. Néhány vázlatpont az előadásból:

– Vajon igaza van a költőnek? Ó jaj, barátság és jaj szerelem / Ó jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”(Tóth Árpád: Lélektől lélekig)

Gondolkozzunk el! Az igazi közösség hiánya ha –az emberek nem akarnak, vagy nem tudnak kommunikálni. Legtökéletesebb kommunikációs híd a „Szeretet.” A szavak mellett „beszélnek”: mozdulataink, arckifejezésünk, testtartásunk, hanglejtésünk, öltözetünk. Esopus meséjéből példát kaptunk a szelídségre. Példázatokat az igazság, békesség és öröm érdekében.

Vasárnap közös istentiszteleten vettünk részt. Igét hirdetett nt. Beder Imre kézdivásárhelyi lelkész. Mindenkinek mindent köszönünk, megköszönjük Bardócz Tímea ikafalvi tiszteletes asszonynak, a Kézdi-Orbai Egyházmegye Nőszövetség elnökének az önfeláldozó munkát, szervezést.

Nagyoláh Ilona ikafalvi nyugdíjas tanítónő