Reforma(k)ció címmel tartott konfirmandus találkozót a Brassói és a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye október 20–22. között a brassói Reménység Házában. A Bágyi Református Egyházközség és a brassói református ifi szervezésében Székelyudvarhely és Brassó melletti kis településekről érkező 60 konfirmandus találkozott. A bágyi, patakfalvi, telekfalvi, bögözi, kányádi, kőhalmi, alsórákosi, bodolai és brassói fiatalok a reformáció témakörét boncolgatták az érdekfeszítő és szórakoztató hétvégi program során.

Jári Zsolt, a Bágyi Református Egyházközség lelkipásztora, a rendezvény főszervezője a konfirmandus találkozó létjogosultságáról elmondta: „Mivel ezek kis települések kis gyülekezetei, mindenhol csak egy maréknyi konfirmandus van, így született meg az ötlet, hogy gyűljünk össze, ismerkedjünk, és indítsuk el a fiatalokat a közösségépítés és a hitmélyítés útján. Ez a negyedik alkalom, hogy megszervezzük ezt a konfirmandus hétvégét, mindig más-más helyszínen. A reformáció jubileumi 500. évében nem volt kérdés, hogy a reformáció erdélyi szülővárosa, Brassó lesz a legmegfelelőbb helyszín, ahol Honterus nyomába eredhetünk.”

Az ifisek ismerkedő játékokkal oldották a konfirmandusok gátlásait, az első programpont után már barátságok szövődtek, nemcsak a közösségi oldalon, hanem a valóságban is. Miután már néven tudták szólítani egymást a résztvevők, egy szívvel énekelték az első áhítat előtt azt, amit az Úristen üzen nekünk, hogy „ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak, enyém vagy”. Ménessy Miklós, a Reménység Háza lelkésze, a rendezvény házigazdája köszöntötte a fiatalokat és hangsúlyozta: „Hiszem azt, hogy a jövő ti vagytok. Remélem, jó alkalom lesz ez a hétvége arra, hogy barátkozzatok, és miért ne, találjátok meg életetek párját. Bízom benne, hogy az ilyen alkalmak formálják a jövő presbitereit, hűséges egyháztagjait, és mindenekelőtt a krisztuskövetőket. A konfirmáció ne a számonkérésről szóljon számotokra, hanem az istenismeret örömeiről. Ehhez kérem Isten áldását!”

Reformál(l)andó vagyok címmel Ambrus Mózes másodéves teológus tartott áhítatot, amelyben kifejtette, hogy mi az, amiben állandónak kell maradnunk, illetve mi az, amiben folyamatosan meg kell újulnunk. Igemagyarázatában azt is kiemelte, hogy mi az, amit el kell hagynunk és mi az, amit be kell emelnünk az életünkbe: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalóak, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már azelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Galata 5,19–22)

A délutáni program színfoltja Bustya János sepsiszentkirályi lelkész, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium tanárának Ha Luthernek lett volna fészbukja… című előadása volt. A humorral fűszerezett, érdekfeszítő, ismeretterjesztő és gondolatébresztő bemutató illúziórombolással indult, hiszen a lelkész Erwin Iserloh történelmi adataira hivatkozva tájékoztatta a fiatalokat arról, hogy 1517. október 31-én Luther Márton nem tartózkodott Wittenbergben, így nem szögezhette ki a vártemplom kapujára a 95 tételt hangos kalapácsütések közepette. A meglepődött konfirmandusokat Bustya János megnyugtatta: ezek a tények semmit sem vonnak el a reformáció, mint szellemi és kulturális forradalom értékéből. Az előadásból az is kiderült, hogy a 95 tételt – amely inkább 95 mondatrész, 95 sorba szedett gondolat, amely főleg a bűnbocsánatról, a búcsúról és az egyházi vagyonról szól – Luther Márton vitairatnak szánta, jó értelemben akart provokálni vele, püspökeinek és barátainak akarta elküldeni; ma azt mondanánk, posztolta a véleményét, és várta a lájkokat/diszlájkokat. A posztolását viszont sokan megosztották, így terjedt a reformáció. Az előadó továbbgördítve ezt a gondolatmenetet, Barabási Albert László hálózatelmélet-kutató véleményét is ismertette az érdeklődő fiatalokkal, amely szerint a fizikus az első modern médiaeseményként tartja számon a reformációt. Bustya János előadását összegezve elmondta: „Ha Luthernek lett volna Facebookja, használta volna. A ma feladata rendszerbe szervezni minden eszközt, amellyel az evangéliumot korunk emberéhez közel hozhatjuk.”

Este a konfirmandusokat a tőzsde hozta lázba, a különböző ügyességi, műveltségi és memóriajátékokban azért küzdöttek, hogy csapatuk legyen az első, aki összeállítja a nagy reformátorok arcképcsarnokát.

Szombaton a finom reggeli és a friss-ülj-fel játékok után Benedek Csongor, a Reménység Háza beosztott lelkésze áhítatában Zákeus történetével ébresztgette a fiatalok szívét és elméjét. Nyomatékosította a konfirmandusokban, hogy mindannyian találkozhatnak Jézus Krisztussal, bármilyen parányinak is érzik magukat. Ezt követően Raff Róbert, a Berecki Református Missziói Egyházközség lelkésze tartott interaktív előadást a fiataloknak arról, hogy hogyan újít meg Isten életünk különböző területein, mint például a család, barátok, hit, test, vagyon, munka, iskola, szórakozás. Az előadó a délelőtt folyamán eljuttatta a konfirmandusokat arra a felismerése, hogy életük trónjára Krisztust kell ültetniük, és akkor lesz igazán áldásos az életük. A fiatalok a kiscsoportos beszélgetések során saját tapasztalataikat osztották meg társaikkal és a megújulás mibenlétéről beszélgettek. A mértékletesség szinte minden kiscsoport bemutatójában visszaköszönt, hiszen Isten nem azt várja el az emberektől, hogy aszkétikus életmódot folytassanak, de nem szabad a hobbiból szenvedély váljon, mert akkor az letaszítja Jézust életünk trónjáról.

A kiadós ebéd után a fiatalok Az erdélyi reformáció nyomában címmel Honterus nyomába eredtek a fotóvetélkedős városnézés során. A csapatok lelkesen énekeltették el idegenekkel a 90. zsoltárt és szemfülesen keresték a város reformációhoz köthető nevezetességeit. Az elkészült fotókon és videókon még sokáig jókat fogunk derülni.

A délutáni elcsendesedésről áhítatával Bacsó István kőhalmi beosztott lelkész gondoskodott. A Zsolt. 139,13-16. verseinek fényében azt vizsgálták meg a konfirmandusok, hogy de- vagy reformálnak. Bacsó István arra biztatta a fiatalokat, hogy engedjék magukat Isten által formálni, hogy így majd példájukkal másokat is formálhassanak. Az est egyik fénypontja a szászrégeni Sófár zenekar dicsőítő koncertje volt. Banga Gáspár Attila zenekarvezető, a Szászrégeni Református Egyházközség kántora arra hívta a fiatalokat, hogy együtt dicsérjék az Urat. Nem kellett sok biztatás a konfirmandusoknak, az ismerős dallamokat szívvel-lélekkel énekelték, közönségkedvencnek a Mélyből hozzád száll szavam című dal bizonyult, és meghitt pillanat volt kézenfogva énekelni A szeretet nem fogy el sosem kezdetűt is. Az esti program A viskó című film megnézése és párhuzamosan láthatatlan színház volt. A másnapi élménybeszámolók alapján megindította a résztvevőket a Bethesda tó partján meggyógyuló béna története, amelybe egészen élethűen helyezkedhettek bele az igazán bevállalós fiatalok. A hétvége záró mozzanata a Jári Zsolt főszervező által vezetett ifjúsági istentisztelet volt. A lelkész a Jn 3,16–18-ra alapozott prédikációjában érzékletes hasonlattal élt: „Ami a reformációban történik, olyan, mint ami a műholdakkal történik. Megvan a műholdnak a meghatározott pályája, de a fizika törvényei szerint arról folyamatosan letér, mert vannak olyan zavaró körülmények, amelyek a műhold keringési pályáját megváltoztatják. Annyiféle vonzás hat rá, hogy letér az eredeti pályáról, és ezért a földi irányítóközpontból mindig pályaigazítást végeznek a műholdon. A mi életünket egy mennyei irányítóközpontból kész a mi szerető mennyei Atyánk mindig újraigazítani. Nagy kegyelme az Istennek a reformáció, amit napról napra megcselekedhetünk, ha Isten reformál meg.” Az istentisztelet október 23-i megemlékezéssel és szeretetvendégséggel ért véget.

A fiatalok visszajelzései azt mutatták, szinte az egyetlen nemtetszésre okod adó tényező a hétvége rövidsége volt. Ez a szervezőknek visszaigazolás arra nézve, hogy a Reforma(k)ció rendezvényen az ifjak megtapasztalták, hogy az 500 éves egyház nem ósdi, hanem igenis tud hitben megújító és megerősítő, ugyanakkor szórakoztató, tartalmas együttlétet kínálni a fiataloknak, akik így már egészen más fényben néznek az előttük álló konfirmációra.

A rendezvényt az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő Reformáció 500 Emlékbizottsága, valamint a Brassói és a Székelyudvarhelyi Egyházmegyék támogatták.

Ambrus Melinda