A Kisborosnyói Református Egyházközség adott otthont a Kálvin-hét presbitereknek szóló napjának 2025. június 26-án, amelyen egyházmegyénk számos gyülekezetéből érkeztek lelkipásztorok, presbiterek és gyülekezeti tagok.

A nap lelki középpontját az istentisztelet jelentette, amelyen Váncza Lajos református lelkipásztor szolgált. A Jn 12,1–8 és a 2Kor 2,15–16 versei alapján elmondott igehirdetésében a lelkipásztor kiemelte, hogy a Szentírás gyakran él képekkel, szimbólumokkal – ezúttal a „jó illat” motívumát állította a középpontba. Gyermekkorunk emlékei közül kiemelkedik az édesanyánk illata, amelyet akár száz másik közül is felismernénk. Ilyen módon kell Krisztus evangéliumának „jó illatát” is magunkra venni, megőrizni és továbbadni.

A prédikáció hangsúlyos gondolata volt, hogy az ember hasonlít egy olyan szelencére, mint amilyenben Mária a drága nárdus olajat tartotta. Ám ahhoz, hogy a benne rejlő érték – a lelkünk – Istené lehessen, össze kell törnünk önzésünk, hiúságunk, sértődöttségünk zárját. Ugyanakkor Mária nemcsak megnyitotta ezt a szelencét, hanem le is borult Jézus előtt – példát adva az odaszánt, alázatos szolgálatról.

Az istentisztelet után Balogh Zoltán esperes köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy a Kálvin-hét a lelki épülésen túl az egymásra találás ideje is, ahol régi ismerősök újra találkozhatnak, megerősödhetnek közösségükben. Hozzátette, hogy öröm számára látni: az egyházmegyében ma már nemcsak a Kálvin-hét során, hanem a presbiterképzések alkalmával is rendszeres találkozások valósulnak meg.

Gerendi Antal egyházmegyei főgondnok köszöntőjében hangsúlyozta: a presbiterség nem csupán döntéshozatal, hanem imádságos háttérszolgálat, egy olyan közösség, amely csendben, de hűséggel hordozza a gyülekezet életét.

A délelőtt folytatásaként Mike Pál lelkipásztor tartott előadást az ifjúsági munkáról. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi változott az elmúlt közel 30 évben a fiatalabb és idősebb generációk kapcsolatában. Kiemelte: a mai fiatalok számára nem az információ, hanem a tapasztalat átadása a kulcs, a hitelesség, a személyes jelenlét, és az, hogy valóban érdeklődünk irántuk. Nem szabad „túllihegni” a dolgokat, viszont nem is lehet játékot űzni az idejükből – fontos, hogy érezzék: itt és most jelen vagyunk számukra.

Az esemény különleges színfoltja volt Tánczos András versszolgálata, aki az alkalom végéhez közeledve egy rövid, de tartalmas látogatást is vezetett a Történelmi Emlékparkban, amely méltón idézi fel a református és magyar múlt fontos helyszíneit és alakjait.

Az együttlétet egy testvéri légkörű közös ebéd zárta, amelyet a kisborosnyói gyülekezet tagjai készítettek szeretettel és gondoskodással.

Ezúton is köszönetet mondunk az igehirdetőnek, az előadóknak, a szolgálattevőknek, valamint a Kisborosnyói Református Egyházközségnek, hogy helyet és hátteret biztosítottak ennek az áldott napnak.

A Kálvin-hét folytatódik – és tovább formál bennünket közösséggé, amely Isten igéjéből merít erőt és reményt.