Csapatépítő tréninget és szakmai kirándulást szerveztek a Parajd melletti Bucsin tetőn 2018. július 16-22 között a csekelaki, ludastelepi, aranyoshadrévi, gerendkeresztúri és marosbogáti fiataloknak. A program célja az volt, hogy a résztvevő 45 fiatalt bevonják a helyi közösségekbe, új kapcsolatokat és barátságokat kössenek, valamint nemzeti identitásuk is erősödjön a számukra megszervezett programok alatt. A szervezők szerint a közösen eltöltött idő, a csoportos foglalkozások, beszélgetések, közösen megoldott feladatok, találkozások és az ifjúsági istentisztelet, amelyen szintén közösen vettek részt a fiatalok, hozzájárulnak egy olyan fiatal nemzedék felneveléséhez, amely református egyháza, népe és magyarsága iránt is elkötelezett lesz. Az egy hetes alkalom után azt remélik, hogy Isten segítségével a közeljövőben is sikerül olyan ifjúsági programokat szervezni, amelyek megszólítják a fiatalokat, és amelyekkel felhívják a figyelmüket arra, hogy mekkora áldás, hogy közösséghez tartoznak, nincsenek egyedül a világban. 

Ambrus András csekelaki lelkipásztor így vall az alkalomról:

 „Különleges ajándékban részesült 2018. július 16-22 között 45 fiatal. Istennek, a Bethlen Gábor Alapnak és az új gerendkeresztúri református lelkész, Köblös Lehel bátorságának köszönhetően egy regionális ifjúsági táborban vehettünk részt közösen Parajdtól mintegy 6 kilométerre, a Marosvásárhely Alsóvárosi Református gyülekezet táborozó helyén. A spártai körülmények, a gyakori eső, a mobiltelefonok korlátozott használati lehetősége egy más világba repített bennünket, ahol a közeli erdők, a Rabsonné várának vonzásköre, a sok kilométer gyalogolás, a rendszeres napi torna, közös nagycsoportos foglalkozások, a mellettünk legelő juhok, az éjjel tőlünk nem messze kóborló medvék, az izgalmas vízhordás, a parajdi sóbánya és a sósfürdői élmények mind segítettek másképp megközelíteni a napi lelki táplálékunkat, az áhítatokat és a bibliai történeteket, valamint közelebb hoztak egymáshoz és megtapasztaltuk az együvé tartozás örömét. A mi csapatunk éjjel is külön próbáknak volt alávetve: amikor nem a sátorok körül mocorgó borzok ételkereső kaparászását vagy a közelben ugató kutyákat hallgattuk, akik a közeledő medvéket próbálták elűzni, akkor a hatalmas éjjeli jókedvet és sátori zajt megfékezendő éjjeli lenyugtató tornát is ki kellet bírni a fiúknak. 

A saját fiaimat leszámítva egyetlen csekelaki fiatal sem vett részt még ifjúsági táborban, így nemcsak élmény, de újdonság is volt mindannyiuknak a hegyek és a tábor varázslatos világa. Barátságok és jó ismerősi kapcsolatok szövődtek, az ellenérzések is felszínre jöttek. Nemcsak azt reméljük, hogy a jövőben is sikerül folytatni ezt a megkezdett hagyományt, hanem a kialakult kapcsolatokat is sikerül ápolni és fejleszteni más jellegű tevékenységek által is. Nagyon fontos, hogy a gyerekek testi-lelki-szellemi eltunyulásához vezető mai világ lejtőjén legyenk ilyen kapaszkodóik, amikor is nemcsak a testükre, de szellemi-lelki életükre és egymás lelkivilágának felkutatására és elismerésére is képesek legyenek, ha csak egy hét erejéig is. Ennél nagyobb ajándékot egy nyári szünidőben nem adhatunk nekik, mint a közösség, a közös öröm, bánat, játék és erőfeszítés erejét, amelyre az életben nagyon nagy szükségük lesz. Ezért is külön köszönjük mindazoknak, akik valamiben is hozzájárultak e közös táborozáshoz, emlékezetessé téve ezt a nyarat minden résztvevő fiatal számára. Hálásak vagyunk Istennek és embereknek, hogy ennek a nagy élménynek részesei lehettünk és a következő alkalom megérkezéséig is imádkozunk az új felnövő nemzedékért, hogy felnőttként számukra nemcsak a legjobb, de legszükségesebb dolgokat is meg tudjuk adni.”