Szombaton, 2016.május 7-én Kőhalomban szervezték meg a Brassói Református Egyházmegyei Nőszövetségi Konferenciáját. Erre az alkalomra az egyházmegye tizennyolc egyházközségéből (Alsórákos, Brassó I. , Brassó II. , Nagymoha, Feketehalom, Olthévíz, Homoród, Küküllőalmás, Somogyom Balázstelke, Nagyszeben, Bukarest II. , Plojesti, Románújfalu, Bürkös, Szentágota, Kőhalom-Állomás  és Kőhalom) érkeztek képviselők. A tizenkilencedik gyülekezet delegációja Medgyesről útközben balesetet szenvedett, ezért tagjai nem vehettek részt a konferencián, de imádságos lelkülettel követte aznap mindenki helyzetük alakulását.

A programsorozat a meghívottak regisztrálásával indult. A távolról érkezők számára reggeli falatoznivalóval kedveskedtek a szervezők, illetve tombolajegyek vásárlására is lehetőség adódott. A nap folyamán, a helyszínen felállított könyvstand olvasmányaiból választhattak a résztvevők, alkalom volt kézzel festett porcelánedények vásárlására is, és nem utolsó sorban arra, hogy közvetlen beszélgetés formájában ismerkedjenek, tapasztalataikban, értékeikben és hitükben osztozzanak az asszonyok.

A napi programot a nőszövetség elnöke, Kassay Judith Katalin tiszteletes asszony ismertette.

Az áhítattal kezdődő találkozón az igét a Zernyesti Református Egyházközség lelkésze, Nagy Veress Hajnal hirdette Lukács 10: 38-42 alapján. A tartalmas prédikációnak köszönhetően, Márta képében igencsak önmagunkra ismerhettünk a túlzsúfolt, leterhelt hétköznapokban, amit sokszor a panaszkodás, zúgolódás vezérel. De „ne az aggódás irányítsa a mi életünket, hanem szakítsunk időt igehallgatásra, igeolvasásra is, úgy, ahogyan Mária tette. Az igehallgatásnak viszont csak akkor van értelme, ha tettre buzdít, ha cselekszünk utána.” – hangzott a szószékről. Mindezek mellett azt is nyomatékosította az igemondó: „A keresztyén ember életében nemcsak az szükséges, hogy Isten meghallgasson minket, hanem az is, hogy mi is meghallgassuk őt, halljuk meg az Ő Igéjét, hiszen a bölcs ember meghallgatja az Igét, s csak azután cselekszik.”

Szegedi László, az egyházmegye esperese, valamint a befogadó gyülekezet lelkipásztora Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levelének 8. fejezetéből, a 16-18. igeversekkel, az asszonyok mellett a kisebbségben lévő férfi társakat is köszöntötte, majd a nők pótolhatatlan munkáját és szerepét emelte ki.

Továbbá, a rendezvényt befogadó egyházközség asszonykórusa kedveskedett, ezt követően pedig a kőhalmi egyházközség által működtetett szórványdiákotthon lakói, illetve a helyi iskolák más tanulói rövid verses-zenés összeállítással örvendeztették meg a jelenlévőket.

Az istentiszteleti alkalmat zászlós díszfelvonulás zárta. Az öt nőszövetségi zászló mellett minden egyházközség nőszövetségének képviselője egy-egy szalagot kapott emlékbe, melyet a saját közösségükbe vihettek.

Rövid szünet után a konferencia dr. Somfalvi Edit teológiai tanár és lelkipásztor előadásával folytatódott, melynek címe Értékeink meghatározása – újratervezés! volt. A bemutató első felében az érték- és normarendszerünk felismeréséhez és meghatározásához szükséges gyakorlati ötletekkel gazdagodhattunk, olyan tanácsokat kaphattunk, amelyeket érdemes továbbgondolni, mindannyian a magunk kis környezetében. Az egyik ilyen gyakorlat abból állott, hogy a közösség minden tagja vesse papírra mindazokat a tárgyakat, az ajándékokat, amit szüleiktől, nagyszüleiktől vagy közeli rokonaiktól örökségbe kapott, majd a tőlük tanult a mondatokat, élményeket, tapasztalatokat fogalmazzák meg. Végül azokat az értékeket is írják le, amelyeket ők maguk adtak át gyerekeiknek, fiatalabb rokonaiknak.

Az előadás második felében a szeretet öt alapértékét ismerhették meg az érdeklődők. „A teremtett világ és benne minden Isten akaratából való, és mindezt azért tette, hogy mi ebben jól érezzük magunkat. A keresztyény ember a normát és az értéket újra kell gondolja, hogy ne legyen zavar és diszkrepancia a kettő között. Tisztáznunk kell, hogy a normáink értékesek-e és az, amit értékesnek vélünk, normális-e.” – hangzott el az első, az életünkről szóló alapértékünk meghatározásában segítségünkre szolgáló utasítás, mindezek élő példákkal szemléltetve. A többi szeretetértékről, – úgymint a saját döntésként értelmezett szeretetről, a kapcsolatainkban élő szeretetről (Isten és ember, ember és ember között), a szenvedélyként megélt szeretetről, illetve a felelősségvállaló szeretetről – igazán hasznos dolgokat tudhattak meg a résztvevők. Az előadás folyamán örömmel tudatosítottuk, nem igaz, hogy nincsenek értékeink, hogy nincsenek normáink, hogy ezeknek nincs alapjuk, az sem igaz, hogy értéktelenül bolyongunk a világban. „Kell az újratervezés, mert van jövőnk. Mi ugyanazokra az értékekre építünk, melyekre őseink és építettek, és ha mi is ugyanazokra építünk, akkor van jövőnk.” – zárta mondandóját az előadónő.

A második előadást Tűvel írott anyanyelvünk címet kapta, melyben Bodolai Gyöngyi újságíró az erdélyi varrottasok meghatározó szerepéről, mint alapvető ősi értékünkről beszélt, idézve Magyari Lajost: „Csak ami tanít, csak azt érdemes őrizni, védni, mint az érdemet. Nem regék habja, nem szép mesék: asszonyok szőtték az idő köntösét”. Mindezek után, Siposné Szász Márta életét és munkáit ismertette az újságírónő. „A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” hangzottak el Nemeskürty István buzdító szavai, illetve mindnyájan meghívást kaptunk a Kőhalmi Művelődési Ház előcsarnokába, ahol megtekinthettük ezt a csodás örökséget.

A zsúfolásig telt helyiségen első körben az egyházmegye esperese magyar és román nyelven üdvözölte az egybegyűlteket, majd Siposné Szász Márta köszöntött, és bemutatta a saját keze által készített munkákat. „Azt kívánom, hogy mindenki azt érezze, amit én éreztem, mikor beléptem és megláttam a kiállítást” – mondta könnybe lábadt szemekkel, a meghatódottságtól elcsukló hangon. Csodálatos drapériák, párnahuzatok, falvédők, terítők díszítették a termet. A háziszőttes alapú, kézzel varrott csipkés szegéllyel ékesített kincsek a múltból féltve őrzött szimbólumainkat keltettek életre. A kalotaszegi, torockói és udvarhelyszéki hímzéssel készült darabok piros, kék, fehér és fekete pompában, gyönyörű, eredeti mintákkal varázsolták el az érdeklődőket.

A közös ebéd után tombolaosztással zárult a rendezvénysorozat, majd mindenki jó élményekkel és Isten által megerősödve térhetett haza a saját közösségébe, hogy tovább őrizze és éltesse értékeinket, hogy tovább szolgálja Őt, akinek nevében öröm volt együtt lenni. Legyen Isten áldása a nőszövetség munkáján!

Line Ibolya magyar szakos tanárnő