Egy alig 80 lelkes gyülekezet tett erős hitéről bizonyságot azáltal, hogy akarata és ereje volt arra, hogy kívül-belül megújítsa templomát. A szeptember 9-én tartott hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök szolgálata után felavatták a templomkertben a reformáció ötszázadik évfordulójának emléket állító követ, valamint két kőrisfát is elültettek a templom kapuja elé, jelezve, hogy van még jövő Görgényszentimrén.

Kató Béla püspök a Haggeus 2,1-5 alapján hirdette az igét a zsúfolásig telt templomban. Igehirdetésében hangsúlyozta, a templom felújítása azt üzeni, hogy van remény. Egy számában megfogyatkozott gyülekezet esetében azonban még nagyobb jelentősége van egy ilyen eseménynek. A püspök szerint a görgényszentimreiek vállalták, hogy Isten igéje hirdetésének a külső feltételeit biztosítják, ami azért fontos, mert közösséget építeni állandó hajlék nélkül nem lehet. A külső megújulást pedig belső megújulás kell kövesse, aminek egyenes következménye, hogy mindannyian templomokat hordozunk magunkban.

Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese köszöntőjében hangsúlyozta, bár ez a nap elsősorban a gyülekezet számára öröm, ugyanúgy öröme telik benne az egész anyaszentegyháznak, és ezen belül az egyházmegyének is. Megemlítette azt is, hogy erről a helyről kapta az egyházmegye a nevét, illetve kiemelte azt a tényt, hogy Görgényszentimre valamikor egyházmegyei központ, esperesi székhely volt.

Nagy Szabó István lelkipásztor szerint, ha valamit hittel vállalunk fel, akkor azt el is lehet végezni. A reformáció ötszázadik emlékévében egy 78 lelkes gyülekezet nem is tudott volna szebbet cselekedni, mint templomának a megújítása. Beszédében a lelkipásztor megköszönte a gyülekezeti tagok hozzáállását, áldozatvállalását, akik nem csak a kötelező munkákat végezték el, hanem szívvel-lélekkel jelen voltak a munkálatokban. Nagy Szabó István ugyanakkor megköszönte Boar Laurentiu-Dumitru polgármester segítségét is, aki mindvégig támogatta a közösséget törekvéseiben.

Görgényszentimre ma is álló református temploma 1760-ban épült. A közösségnek azelőtt több mint 50 évig nem volt temploma, az előző templomot a várral együtt lerombolták. Nagy Szabó István lelkipásztor elmondta, hogy csak a felújítások során jött rá maga is, hogy a templomépítők mindent felhasználtak, amit be lehetett építeni, hogy hajlékuk legyen, és hozzájuk hasonlóan a gyülekezet most is mindent megtett, hogy legyen egy külső kehely, amit meg tudnak tölteni lélekkel. Ezért épült fel a vendégház, a táborozó épület is, ahol nyaranta 300-400 gyerek táborozik.

Az ünnepségen a gyülekezet gyermekei is szolgáltak, gitárkísérettel énekeltek ifjúsági énekeket, az utolsó éneket pedig a lelkipásztor buzdítására a gyülekezet is velük együtt énekelte: Áldjon meg téged az Úr!

Áldás után a bejárat mellett nemrég kivágott kőrisfák helyébe két új fát ültettek, az egyiket Kató Béla püspök és Szász Attila esperes, a másikat Boar Laurentiu-Dumitru polgármester és a gyülekezet gondnoka ültette el és öntözte meg a gyülekezet éneke alatt. Ugyancsak az udvaron leplezték le a reformáció ötszázadik évének emléket állító követ, amelyet Kató Béla püspök áldott meg.

Kiss Gábor