Új épületbe csöngettek be a Marosvásárhelyi Református Kollégium és Bolyai Farkas Elméleti Líceum elemi osztályos diákjainak szeptember 9-én. Az új célt szolgáló, egykori zsidó iskola épületét a tanévnyitó ünnepség után adták át. A Magyarország kormánya anyagi támogatásával felújított ingatlanban tíz osztály kap helyet, hozzávetőleg 250 diák kezdi el tanulmányait.  

A marosvásárhelyi Vártemplomban tartott évnyitó ünnepségen Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes hirdette az igét a Zsolt 119,66 verse alapján. Prédikációjában felelevenítette, hogy a református oktatás Erdélyben 1557-re vezethető vissza, amikor a gyulafehérvári országgyűlés elrendelte az iskolák felállítását.

Az ünnepi istentiszteleten Kolumbán Vilmos József egyházkerület főjegyző hirdette az igét. 📸 Kiss Gábor

A reformáció egyházai arra törekedtek Európában és így Erdélyben is, hogy a tudást lehetőleg mindenki számára elérhetővé tegyék. Így jöttek létre a városi magasabb színtű iskolák mellett a falusi elemi iskolák, ahol a gyermekeket írni, olvasni számolni tanították, és a tehetséges, de szegény sorsú diákok számára is megteremtették a tanulás lehetőségét azzal, hogy ösztöndíjakat alapítottak, főnemesek adományaikkal támogatták a tanulni kívánókat. Protestáns testvéregyházak lehetővé tették, hogy legjobbjaink külföldön tanuljanak tovább, majd hazatérésük után Erdélyben lelkészek, tanárok, orvosok, ügyvédek, vármegyei tisztviselők legyenek. Az egyházak által létrehozott és működtetett iskolarendszer azonban nemcsak a szellem és test fejlődését kívánta megvalósítani, hanem a lélek művelését, nevelését is. Egykoron az egyházi iskolarendszer céljának azt tartották, hogy emberséges jó keresztyén embereket neveljenek, akik hasznos tagjai a társadalomnak, városnak, falunak és természetesen az egyháznak.

Három és fél évtizeddel ezelőtt a református egyház ismét a startvonalhoz állt, hogy egykori iskolarendszerét visszaépítse. Akkor még nem igazán lehetett arra számítani, hogy az elkobzott épületek és bezárt intézmények visszakerülnek jogos tulajdonosokhoz, de a szándék akaratot szült, az akarat pedig testet öltött abban, hogy sora nyíltak meg a református kollégiumok. De a legfontosabb mégis csak az, hogy ezek a kollégiumok az elme művelése mellett lélek ápolását, a tiszta életlátást kívánták átadni. Ahhoz, hogy bármely közösség, társadalom egészséges életet éljen, hogy képes legyen megkülönböztetni a szépet, az üres csillogástól, a tudást a tudálékosságtól, az igazi értéket, a hamistól, tudnia kell a lélek szavára hallgatni. A lelket azonban művelni, nevelni kell. Isten egykoron a választott népnek parancsba adta, hogy történelmének jeles vagy sorsválasztó eseményeiről évente megemlékezzen és évről-évre újra elmondják, tanítsák gyermekeiknek, úgy kell a mai választott népnek is tudnia azt, hogy Isten mit kíván tőlünk. Amikor a választott nép megemlékezett a múltról és annak eseményeiről, nemcsak tudást és ismeretet adtak át, hanem közösséget kovácsoltak, építettek. Református egyházunk és magyar népünk gazdag múlttal rendelkezik. Nem elég beszélni egy nyelvet, mert az csupán csak nyelvi közösséget jelent. Igazi közösségben élni és a közösségért tenni azt jelenti, hogy közös múlt tudatunk van, és egy így képesek vagyunk közös jövőben gondolkodni és azt tervezni.

Szülők, diákok és gyülekezeti tagok töltötték meg a marosvásárhelyi Vártemplomot az évkezdő istentiszteleten. 📸 Kiss Gábor

Kiemelte: Kétezer év távlatából ma már bizonyos, hogy csak az a közösség tud megmaradni, amelyik Isten törvénye szerint kíván élni. Az a tudás, ismeret, amelyet Istentől kér a zsoltáros nem valami elvont, kevesek kiváltsága, hanem mindegyik emberé. Ez az ismeret nem matematika, nem fizika, hanem a hit felismerése: Isten velünk van, nem hagyott magunkra. Isten fia, Krisztus közénk jött és magára vállalta emberi gyengeségünk és elesettségünk minden aspektusát. Az Isten szerinti ismeret így azt jelenti, hogy Isten nekünk, embereknek adta az egyház közösségét, hogy egymást támogatva, segítve építhessük a jövőt, nevelhessük gyermekeinket. Amikor iskolát építünk, iskolát alapítunk ennek az elvárásnak próbálunk eleget tenni, megteremteni azt a környezetet, létrehozni azt az intézményt, ahol ezt a tudást, a lelki nevelést adjuk át gyermekeinknek. Olyan tanárokra, tanítókra van szükség, akik felvállalják ennek a nevelésnek a feladatát, hogy majd az iskola kapuján kilépő gyermekek megbecsüljék azt a közösséget, amelyik felnevelte, értsék ennek a közösségnek minden szavát, gondolatát. Megbecsülje és megőrizze azt az örökséget, közte a szülőföldet, amelyet mi hagyunk rájuk, és amelyet mi is úgy kaptunk őseinktől.

Kató Béla püspök ünnepi beszédében megjegyezte, „csodának nevezhető a mai nap, hiszen egy iskola átadása nem mindennapi esemény az életünkben.” Az egykori zsidó elemi iskola épületének történetét felidézve elmondta, az ingatlant 1923. október 30-án adták át, 13 tanárral. Miután a férfiakat 1942-ben kényszermunkára fogták, az oktatás a nőkre hárult. A tanítás azonban 1944-ben megszűnt, másodikán pedig elkezdődött a gettósítás. A 13 tanár közül négy élte túl, az elhurcolt 341 diák nagy része pedig soha nem tért vissza Marosvásárhelyre. A marosvásárhelyi zsidó közösség 1851-ben határozta el az iskolaalapítást. „Mi is ezt a sort folytatjuk, nem is tehetjük másképp, ha meg akarunk maradni őseink hitében, kultúrájában és nyelvében a szülőföldön” – hangsúlyozta.  

Kató Béla püspök a felújított épület történetét is felelevenítette beszédében. 📸 Kiss Gábor

„Nincs annál fontosabb, hogy iskolákat építsünk és erősítsünk. A célunk közös, hiszen összeköt minket és erős gyökereket ad múltunk.” – szólt Dr. Balatoni Katalin, a magyar kormány köznevelésért felelős helyettes államtitkára. Hozzátette, a magyarság sorsa múlik iskoláinkon, Magyarország Kormánya pedig nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kifejezi, hogy törődik a külhoni magyarokkal, segítségét nyújtja, hogy a gyermekek szülőföldjükön magyarul tanulhassanak.  

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere ünnepi beszédében elmondta, a mai nap nem csupán a tanévkezdés szokásos örömét jelenti, nemcsak a diákok életében jelent új fejezetet, tartalmaz ugyanis egy másik megvalósulást is, egy iskolaépület átadását, ezzel a marosvásárhelyi oktatás bővülését, amellyel ismét gazdagodott Marosvásárhely közössége.  

Az egykori zsidó elemi iskola ma 250 diáknak biztosít helyet. 📸 Kiss Gábor

Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója felidézte, 1857-ben kezdődött el Marosvásárhelyen a református oktatás, amihez 1956-tól a Bolyai Farkas Elméleti Líceum is csatlakozott, megőrizve és továbbvíve a felépített értékeket. Így ma két magyar iskolája lehet a városnak – hangsúlyozta. „Az erdélyi magyarságnak ma pedig kötelessége, hogy ezt a két magyar iskolát egymás mellett megvédje.” 

Benedek Zsolt, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója a Református Kollégium múltjára reflektálva elmondta, egy harminc évvel ezelőtti kezdetleges bujdosó iskolából mára egy erős intézmény lett. „A két iskola együtt tekint most vissza a közös múltra, együtt éli meg a jelent és bizalommal néz a jövőbe. Akkor leszünk erősek, ha együtt koncentrálunk erre a közös jövőre” – egészítette ki, majd köszönetet mondott elsősorban a szülőknek, a diákoknak pedig sok sikert kívánt az iskolakezdéshez.  

Az ünnepség az új iskolaépületben folytatódott, ahol Kató Béla püspök áldása után megtekintették az osztálytermeket, amelyekbe beköltöztek az elemi osztályos diákok.