Ne szégyelld Krisztus evangéliumát!
117 év után ismét megújulhatott Nagyteremi református temploma. A 82 lelket számláló gyülekezet július 22-én fejezte ki köszönetét a hálaadó istentiszteleten.
Az istentiszteleten Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes a 2Tim 1, 8-14 versei alapján hirdette Isten igéjét. Hangsúlyozta, a felolvasott szavak hiába kétezer évesek, a ma gyülekezetének éppúgy szólnak, mint egykoron Timóteusnak. „Ne szégyelld Krisztus evangéliumát! Add tovább, mondd tovább és aszerint élj!” Az evangélium ugyanis bennünket az életre vezet, sőt annál többre, a földi életen túli örökkévalóságra. A különböző ideológiák jönnek és mennek, de Krisztus evangéliuma állandó – nyomatékosította a püspökhelyettes. Azért kell megőrizni ezt az evangéliumot, tette hozzá, mert ez hozza el számunkra a reménységet ebbe az életbe. Krisztus ugyanis azért halt meg, hogy ezt a hitet nekünk, földieknek átadja. Az evangélium egy másik fontos buzdítást is elénk tár: „A rád bízott drága kincset őrizd meg!” Ez a drága kincs az evangélium mellett a gyülekezet, a közösség, mindaz, ami Istenhez köt. „Ez az életünk értelme és alapja, ez határozza meg a múltunkat, a jövőnket is, és ez az, ami erre a hálaadó ünnepre ma összegyűjtött” – sorolta a főjegyző. Egy templom pedig akkor tudja teljesíteni kötelességét és megőrizni a rá bízott kincset, ha gyülekezete van – egészítette ki. Ezért arra buzdította Nagyteremi lakosságát, hogy a megújult templom padjait mindig megtöltsék.
Domokos Norbert-István helyi lelkipásztor ünnepi beszéde elején a Zsolt 126 2-3. verseit olvasta. 117 éve ugyancsak templomszentelésre gyűlt össze Nagyeteremi gyülekezete, idézte fel, ma erre újra sor kerülhetett. A felújítás ötletét 2019-ben vetette fel a presbitérium, ismertette a lelkipásztor, aminek megvalósulása akkor még csak álomnak tűnt. Bár a gyülekezet csupán 82 lelket számlál, Isten megsegítő erejével erős közösséget alkotnak – tette hozzá. Elsősorban a templom tetőszerkezetét erősítették meg, majd kicserélték a 117 éve szolgáló nyílászárókat is, a mennyezetet fa lambériával burkolták, lemeszelték a templom külső-belső falait, kijavították a toronyszerkezetet és a padlózatot is újrabetonozták – ismertette a munkálatok folyamatát. Gondolatait Kakasi Márton nagyteremi lelkipásztor 117 évvel ezelőtti záró soraival fejezte be: „Most még csak egy kérésünk van hozzád Istenünk: ha velünk voltál eddig, maradj velünk ezután is, s hogy lakhassunk a te házadban életünknek minden idejében, s hogy látogassuk a te templomodat.”
„Ne a magunk dicsőségét keressük, hanem az Úristen dicsőségét szolgáljuk minden egyes munkában! – biztatta a gyülekezet tagjait Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye esperese. Megerősítette, hogy bár a gyülekezet kevés lelket számlál, igenis van élet a közösségben, aktívan tevékenykednek, amely megtartására bátorította őket.
Berekméri Árpád Róbert egyházmegyei főgondnok Szent Ágoston szavaival szólt: „Testvéreim, Isten háza mi vagyunk. Ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az építés fáradsággal jár, a felszenteltetés viszont újból örömöt hoz. Az Úr házát azonban csak azok építik, akik a szeretet kötőanyagával dolgoznak. Tehát szívetekben az apostolok tanításával vessetek alapot, alázatból készítsetek padlózatot, imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást. Az Istentől szóló tanúságtétel legyen a világító lámpás, hogy az Úr a múlandó jótettetekért örök kincseket adjon nektek, s mindörökre felszentelt templom lehessetek az Ő bennetek lakása által.”
Szabó Gergely nyugalmazott lelkipásztor a Zsolt 95-6,7 verseit olvasta. „Jöjjetek az Úr elé, a mi alkotónk elé” – hív a zsoltáros a felolvasott igében. Erre buzdított a gyülekezet egykori lelkipásztora is. Biztosított afelől, nem kell attól félnünk, hogy a Nagyteremi anyaszentegyház elsorvad, hiszen van Ura, van Alkotója, aki gondoskodik mindannyiunkról.
A hálaadó istentiszteleten beszédet mondott Iszlai Tibor polgármester és Dávid István gondnok. Az ünnepségen a helyi kórus szolgált, illetve elhangzott Csiha Kálmán Szeressétek a templomot című verse.