Négy egyházmegye protestánsai ünnepeltek együtt szombaton, október 14-én Marosvásárhelyen a reformáció 500. évfordulójának alkalmából. A Görgényi, Küküllői, Marosi és Maros-Mezőségi Református Egyházmegyék közös rendezvényén leleplezték Kálvin János és Károli Gáspár Vártemplomnál felállított szobrát, majd együtt vonult a több ezer ünneplő egyháztag a város sportcsarnokába, ahol istentisztelet, úrvacsoraosztás, orgona- és ifjúsági koncert töltötte be a délutánt.

Az ünnepség áhítattal kezdődött a Vártemplomban, ahol Henter György hirdette az igét az 1Sám 3,10 alapján. Rámutatott: Sámuel ótestamentumi reformáción esett át, amikor meghallotta Isten igéjét. 500 évvel ezelőtt újra álomba merültek a főpapok lelkiismeretükkel együtt, Luther azonban ébren volt, majd neki köszönhetően egyre többen felébredtek, és közelebb kerültek Istenhez, mint valaha, hiszen anyanyelvükön imádkozhattak, adhattak hálát az Úrnak. A lelkipásztor úgy véli, ma is a világ sok helyén éjszaka van, ezért szükséges odafigyelnünk a reformáció tanításaira. Henter György köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a két szobor felállítását: Péterffy Lászlónak Kálvin szobráért, Deák Árpádnak Károli szobráért, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának és Nemzetpolitikai Államtitkárságának, az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a vártemplomi gyülekezetnek adományaikért, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának a templom körüli vízelvezetési munkálatok elvégzéséért, Vass Levente képviselőnek, Magyari Előd városi tanácsosnak, valamint Kali István tervezőnek.

Az eseményen Balog Zoltán, Magyarország emberi erőforrásokért felelős minisztere ünnepi beszédében rámutatott: „megtartott bennünket a tanítás, a hit, a kiállás, amely átsegített a nehéz időkön. És mindaz, ami megtartott minket a múltban, Kálvin Bibliára alapozott tanítása alkalmas arra, hogy jövőt építsünk belőle.” Hozzátette: az ige emberei vagyunk, ezt pedig Károli Gáspárnak köszönhetjük, aki megalkotta számunkra ezt a szót magyarul. „Békeidőben mindennapi kenyér, nehéz időkben olyan, mint a levegő, nélküle megfulladtunk volna. Ezt jelentette a Károli Szentírása minden magyar család számára” – hangzott el. Balog Zoltán kijelentette: alkalmainkon meglátszik, hogy őrizzük a keresztyénség és a reformáció lelkületét, a reformáció legkeletibb bástyájaként pedig összegyűjtünk minden értéket a túléléshez és gyarapodáshoz, a hitet, kultúrát, tudományt, iskoláinkat és a közélet eszközeit is felhasználva.

Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának kormánybiztosa, Grezsa István az alkalmon elmondta: „a reformáció nagyjai olyan örökséget hagytak ránk, amely fontos része önazonosságunknak. Lehetőséget teremtettek a keresztyén hit tömegek általi megélésére, megalapozták nemzeti identitásunkat, társadalmunkat.” Beszédében hangsúlyozta, a történelem megtaníttatta velünk, hogy a reformáció öröksége a megmaradás felelősségét is ránk rótta. Csak akkor vagyunk hűek, ha megtartjuk iskoláinkat, nem hagyjuk, hogy elnémítsák a magyar szót. „Magyarország készen áll arra, hogy összefogjon egy erős Közép-Európáért, hogy együtt gyógyítsuk be a történelem sebeit, és ismerjük fel, hogy mindnyájukat a keresztyénség szelleme tart össze” – hangzott el.

A Vártemplomban Borsos Edit és Makkai Gyöngyvér zenés szolgálatát hallgathatták meg az egybegyűltek, majd leleplezték Kálvin János és Károli Gáspár mellszobrát. Az ünnepi pillanatot követően több ezren vonultak át énekelve, a nagysármási fúvószenekar vezetésével a város sportcsarnokába.

Az ünnepség második részén Jakab István esperes a Zsolt 89,15–16 igeszakasszal köszöntötte az egybegyűlteket. A felolvasott igét a reformáció évfordulójára kitűzött jelmondattal összekapcsolva kijelentette: „Isten boldog népe, ujjongó nemzetsége vagyunk.” Kiemelte: ez az év különösképpen az ünneplésről, hálaadásról szól. „Azt ünnepeljük, hogy Isten orcájának világosságában lehetünk, míg Őneki és Őbenne örvendezünk. Legyen a mostani ünneplés a hála és ujjongás alkalma.”

Balog Zoltán miniszter Luther szavait idézte: „ha mindenki embertársáért élne, tele lenne a világ istentisztelettel.” Elmondta, a reformáció erejének és sikerének itt, a keleti végeken az a titka, hogy a magyaroknak muszáj volt megtanulniuk hitből és kegyelemből élni, mert ezen a tájon másból nem lehetett. „Nekünk, magyar reformátusoknak meg kellene tanulni, hogy a kegyelem elég. A történelem látszólag ennek ellenkezőjét mondja: kell a hatalom, gazdasági erő, jó föld, politikai cselszövések, de mi lesz ebből hit és kegyelem nélkül. E kettőre kell hagyatkoznunk, és akkor lesz minden más is. Ha tudod, kinek tartozol felelősséggel, számadással, kiért harcolsz, akkor a pokol kapui sem fognak diadalt aratni” – hangsúlyozta a miniszter.

Ioan Chiorean románajkú újságíró magyarul szólt az ünneplőkhöz, a kölcsönös tisztelet és barátság, egymás segítésének, a magyar és román közösségek együttműködésének jelentőségére hívta fel a figyelmet. „Ha tiszteled barátodat, szomszédodat ismerned kell a nyelvét, a kultúráját. A reformáció állandó felújulást jelent, így minden nap meg kell kérdeznünk magunktól, mit tudunk tenni embertársunkért” – jelentette ki. Elhangzott: „ha nincs, szeretet, megbecsülés és hit, az élet semmit sem jelent. Ne hagyjuk, hogy Marosvásárhely két szűk úton fejlődjön, egy közös utat kell kapnunk. A forradalom óta lassan harminc év eltelt, de ma is szükség van az együttműködésre. Úgy hiszem, mára elhagytuk egymás hibáztatását, az ellenségeskedést, és együtt hidakat tudunk építeni.”

Az ünnepi istentiszteleten Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a 2Kor 4,1–2 alapján. Prédikációjában rámutatott az ige három fő üzenetére: irgalmat nyertük kegyelemből, így megváltott emberek vagyunk, örök életünk van; mivel irgalmat nyertünk, szolgálatban állunk, a puszta jelenlétünk már szolgálat; és mivel irgalmat nyertünk, és szolgálatban állunk, nem csüggedünk. A püspök elmondta, az apostol konkretizálja, milyen szolgálatunk van: nyíltan, bátran szólunk az evangélium igazságáról (ebben ott van a keresztyén bizonyságtétel minden körülmények között), tisztán szólunk (Jézus Krisztusról teszünk bizonyságot, az igéből a lényeget szóljuk, az egyház nem lehet személyes önmegvalósításunk terepe), hitelesen szólunk (elhagyva minden bűnt, a hitelesség nem tökéletesség, hanem minden nyomorúságunk ellenére mégis Krisztust ábrázoljuk). „Vallom azt, mint egyházvezető is: ha valaki hűséggel, élő hittel azon a helyen, ahová Isten helyezte, hittel végzi a dolgát, Isten előbb-utóbb megáldja, gyümölcsöző lesz a munkája” – összegezte Steinbach József.

Az úrvacsorai liturgiát Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke végezte. Kijelentette: minden úrvacsorával erősebbek lettünk, mert közösségbe kerültünk az Úrral, új erőket nyertünk, ez az erő pedig ma is kiárad, a megfáradt, csüggedt lelkeket megerősíti. A püspök az úrvacsorát a keresztyén gyülekezettel való közösség legáldottabb alkalmának nevezte. „Akiket ma a találkozó alkalmából az asztalhoz hívunk, azokkal közösséget vállalunk, testvérként gondolunk egymásra. Ezzel a testvéri szeretettel fogjuk meg egymás kezét, és erősebben, mint valaha térhetünk vissza hajlékainkba” – hangsúlyozta.

Szabó Ferenc, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője B. Szabó István püspök és az egyházkerület üdvözletét adta át. Elmondta, nincsenek erdélyi felmenői, de úgy tartja, ide hazajön, hiszen ebben a körben, közösségben, családban, isten igéjében egyek vagyunk. A reformáció irányelve a forráshoz való visszatérés volt. „Hasonló volt az egyház a patakhoz, amelynek medre tele volt hordalékkal, zavaros vizűvé vált, így vissza kellett térni a forráshoz, a tiszta vízhez. Ahogy a testnek az élethez tiszta vízre, a léleknek az igére van szüksége” – jelentette ki. hozzátette: „életünkből mintha kiszorult volna a vágyódás a tiszta iránt, az üzenet azonban ugyanaz maradt: vissza a forráshoz, az tiszta vízhez, Jézushoz, az újrakezdés forrásához. Életünk forrásában a válasz nem a jólétben és anyagiakban, de nem is a templom köveiben van. Minden kérdésünkre egyedül Isten szava, hit és kegyelem által, Jézus Krisztuson át kapunk választ.”

Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke szerint Erdély történelme és a reformáció szorosan összetartoznak, az 500 éve indult mozgalom hatására hatalmas átalakulások mentek végbe. Ahol volt protestáns lelkész, ott iskola is működött, így egész intézményrendszer alakult ki. A tanácselnök felhívta a figyelmet arra, hogy a felekezeti oktatásnak mindig különösen nagy szerepe volt a magyar nyelv, kultúra és értékek megőrzésében. A mai ellenséges megnyilvánulások közepette pedig felekezeti hovatartozástól függetlenül, egyként kell kiállnunk ki iskoláinkért.

Thomas Muggli-Stokholm svájci lelkipásztor elmondta: egyházaikban csekély jelentőségű a hierarchia, senki sem válik jobb keresztyénné hivatásától fogva. „Saját keresztyén mivoltunkat szolgálatnak tekintjük” – foglalta össze. Hangsúlyozta: a svájci reformáció belső megújulás volt, a templom pedig nem puszta építmény, hanem lelki ház. Ma azonban a svájci református egyházak kritikus helyzetben vannak: ahogyan a jólét helyzete emelkedni kezdett, jók az anyagi körülmények, előnyösek a munkalehetőségek, szépek a templomok, az emberek azonban eltávolodtak az ige tanaitól. A lelkipásztor elmondta: élénk vita folyik a megújulással kapcsolatban, ezt azonban nem strukturális szinten, hanem belülről kell kezdeni. Nem optimális struktúrák szükségesek, hanem nyitott szív és készség, hogy Isten akaratát teljesítsük

Az ünnepi istentiszteletet és úrvacsoraosztást követően Rákász Gergely orgonakoncertjét, majd Lőrincz István lelkipásztor szavalatát és a FIKE-band ifjúsági zenekar szolgálatát hallgathatták meg a résztvevők.

 

Fotó: Kiss Gábor

Szöveg: Berekméri Gabriella