A teológiai képzést népszerűsítő nyílt napot tartottak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében március 7-én. A harmadik alkalommal megszervezett eseményen 125 9-12. osztályos diák, 17 kísérő tanár és lelkipásztor vett részt. Ez egyházak szerint 79 erdélyi, 22 királyhágómelléki református és 12 unitárius diákot jelent. Egy református diák Hollandiából érkezett, a többi résztvevő zömében katolikus volt.  

A nyílt napon diákok és kísérőik töltötték meg a tantermeket és a dísztermet. 

A középiskolásokat a TH Band zenés összeállítása fogadta, majd Győrfi Szabolcs-János negyedéves teológus hallgató a Jer 1,4-10 verseit olvasva az elhívástörténetek jelentőségéről beszélt. Eldönteni azt, hogy alkalmasak vagyunk-e egy bizonyos hivatásra életünk egyik legnehezebb lépése. A felolvasott igében Jeremiást bár kiválasztotta az Úr, ő mégsem érezte magát megfelelőnek a feladatra. Isten azonban bíztatta, Ő mindvégig vele lesz a kijelölt úton. Ő ugyanis ismerte Jeremiást, még születése előtt felmérte erényeit és gyengeségeit, mint ahogyan velünk is teszi. Így választ ki hivatásunkra, nekünk csak figyelni kell a hívására. „Isten 21. századi prófétájának lenni félelmetesnek tűnik, de Vele és Általa csodálatos lehet. Ezért, ha hív, ha felismered ezt életedben, ne mondj ellent, terve van veled, csak menj, ahova küld.” 

„A meghívóban úgy fogalmaztunk, legyetek teológusok egy napra. Én bízom benne, hogy ez az egy nap előszobája lesz azoknak az éveknek, amelyeket néhányan itt fogtok eltölteni.” – szólt a továbbiakban a diákokhoz Kovács Sándor rektor.   

Kolumbán Vilmos József a diákokat elsősorban az intézet tanárjaként, de püspökként is köszöntötte. A fórumbeszélgetésen a diákok egy online alkalmazásban tehették fel kérdéseiket a püspöknek, amelyeket Kató Szabolcs adjunktus olvasott fel, kiegészítve az általa megfogalmazottakkal.  

A diákok kíváncsiságára a püspök elmesélte elhívástörténetét, amely szerint már kilencedik osztály elején eldöntötte, hogy lelkipásztor szeretne lenni. Mint elmondta, ehhez a döntéséhez a vallásórák, illetve a bibliai- és egyháztörténetek vezették el, amelyekre mindig érdeklődve tekintett. Arra a kérdésre, hogy mi történik az egyházban tíz év múlva, természetesen nem létezik konkrét válasz, de a püspök biztosított arról, hogy lesz egyház, lesz szolgálati terület. A lelkipásztor elsődleges feladata Isten igéjének átadása, de ma már rengeteget kell foglalkoznia az ifjúsággal, a gyülekezettel, a közösség szervezésével – sorolta. Hozzátette, manapság a pályázatok megírása vált a lelkipásztorok egyik elsődleges feladatává, amelyekkel a jövőt kívánják formálni, felújításokat, programok szervezését szorgalmazva.  

Az alkalmon Kolumbán Vilmos József az intézet tanáraként és püspökként is részt vett.

A diákok kíváncsiak voltak a női lelkészekre, teológusokra vonatkozó felvételi szabályokra is. Elhangzott, erre az évre még nem született döntés a felvételizők nemi arányait tekintve, ez az utóbbi években négy az egyhez arányban történt, vagyis négy férfi után egy női felvételizőt vettek fel. A női lelkészek beiktatása az egyháznak folyamatosan napirenden levő témája, tette hozzá a püspök. Az egyház erős szabályokon alapszik, amelyek szerint ez a hivatás kevésbé elismert a nők körében, és mivel hozzászoktunk ezekhez a szabályokhoz, a női lelkészek elutasítására volt már példa a gyülekezeti életben – idézte fel a püspök. Kihelyezésük és a közösségben eltöltött idejük után azonban kiderült, szemléletváltásra volt csupán szükség, a gyülekezet tagjai pedig külön kérték, hogy megtarthassák női lelkészüket.  

Hogyan ismerhető fel az elhívás, mire kell figyelni? – hangzott el a következő kérdés. Nincs két egyforma elhívástörténet, még a Bibliában sem, így erre sem létezik konkrét válasz. A lényeg, hogy nem szabad elhamarkodottan dönteni – hangsúlyozta a püspök. Hozzátette, az elhívás arra vonatkozóan, hogy valaki lelkipásztor akarjon lenni, elsősorban Istentől kell érkezzen. Ez egy nagyon szép hivatás, ugyanakkor nehéz is, hiszen emberek igényeinek kell megfelelni, folyamatosan változó emberek közösségét kell igazgatni. Vállalni kell azt, hogy a hivatást a szépségében és nehézségében egyaránt teljesíteni akarjuk.  

Hol van a fiatalok helye az egyházban? A püspök aláhúzta, minél inkább igyekeznek bevonni a fiatalokat. Ennek egyik formája a szakemberek által összeállított, a két egyházkerület zsinata által elfogadott IKE énekeskönyv, amely zenei ízlése igyekszik minél inkább a ma fiataljaihoz szólni. Mivel minden kornak megvan a saját zenei ízlése, erre a gyűjteményre szükség van, de ne feledkezzünk meg az eredeti énekeskönyvről se, amely örökségünk, amelyet dédszüleink egykor imádságos könyvként is használtak. Ezen kívül az egyházkerület ezt az évet az ifjúság évének nevezte ki, amellyel még inkább arra koncentrálnak, hogy a fiatalokat bevonják, közösségeket alkossanak – mondta el a püspök. Biztatják a lekészeket, hogy ebben az évben még inkább figyeljenek oda az ifjak kérdésire, igényeire – tette hozzá. „Ha azt mondom, hogy a fiatalokra szükség van az egyházban, nem fejezi ki a valóságot, hiszen ennél is nagyobb szükség van rájuk.”  

Az érdeklődő diákok próbaórákon ismerkedhettek meg tantárgyakkal és tanárokkal.

Az erdélyi teológia konzervatív intézmény? A püspök elmondta, a teológia tanári kara mindig arra törekedett, hogy hitvallásos gondolkodású lelkipásztorokat neveljen, így ilyen szempontból nevezhető akár konzervatívnak is. Ez egyfajta szigort sugall, de nem azt jelenti feltétlenül, hogy a diákok idejük nagy részében a Bibliát tanulmányozzák, hiszen bőven nyílik alkalmuk kulturális, filmes, szórakoztató összejövetelekre is. „Az, aki jó reformátust nevel, az jó magyart is nevel. Erre pedig szükség van ahhoz, hogy a kisebbségbe került erdélyi magyar reformátusság megmaradjon. Így tehát ragaszkodunk hitvallásunkhoz, ez határozza meg gondolkodásunkat, oktatásunk rendjét is.”  

A köszöntések után a középiskolások a nap folyamán csoportokra osztva két próbaórát hallgattak meg, majd megtekintették az intézet termeit, könyvtárát és bentlakását, valamint beszélgettek a teológus hallgatókkal, bepillantást kapva a teológiai képzés mindennapjaiba.  Kató Szabolcs adjunktus, az esemény főszervezője elmondta, céljuk megszólítani jövendőbeli hallgatóikat, és közelebb hozni az egyházi életet minden aziránt érdeklődőnek. „Mindez nemcsak vendégeink számára hasznos, de a közös szervezés közelebb hozza a diákságot a tanári karral, összekovácsolja őket.” 

A szervezők az előadások témáival igyekeztek a hitélet és a lelki-szellemi egészség fejlesztésére egyaránt. Éles Éva újszövetségi próbaórát tartott, amelyen saját elhívástörténetét is elmesélte, Simon János családon belüli elfojtásproblémákat, lojalitáskonfliktusokat mutatott be példákon keresztül. Horváth Levente előadásában az érzelmi intelligencia fejlesztésére törekedett, önismereti gyakorlatokkal segítve a folyamatot, Tódor Csaba pedig azt magyarázta el a diákoknak, hogyan nevelnek az intézetben olyan lelkészeket, akik elméleti háttérrel rendelkezve a gyülekezeti életben is helyt tudnak majd állni.  

79 erdélyi, 22 királyhágómelléki református és 12 unitárius diák próbálta ki, hogy milyen egy napig teológushallgatónak lenni.

A teológus hallgatókkal való kötetlen beszélgetés során a tanulók főként a teológus, illetve lelkipásztori léttel, a diákélettel, étkezdével kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Mint elmondták, a nyílt napon legfőképpen az egyetemisták életét, a tanórák menetét, az épületet és a tanárokat szerették volna jobban megismerni. Volt, aki lelkészgyermekként érkezett, így „beleszületve a szakmába” biztos elképzeléssel tekint a jövőjére, mások egyetemeket látogatva fontolgatják még döntésüket.  

A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara az unitárius diákoknak további délutáni tevékenységet szervezett, ahol Kovács István püspökkel beszélgettek az egyház Püspöki Hivatalában. A nyílt napot egy közös vacsora, majd kötetlen hangvételű kvíz-est zárta.