A közösségépítés Isten országának építése – művelődési napokat tartottak Bikafalván

Pezsgést hozott az ősz a bikafalviak mindennapjaiba. A faluban rég nem volt szüreti mulatság, idén viszont egyszerre két csoport vágott bele a szervezésbe. Az óvodások és a kisiskolások adták át a kilincset az ifjaknak, minden délután nagy sürgés-forgás volt az imateremben. A közösség szempontjából nem is az ünnepség, a szüreti mulatság napja, hanem az előkészületek a fontosak, hiszen a sok találkozás, tervezés, készülés az együvé tartozás érzését erősítik az ifjú nemzedékben. Mindannyian tudjuk, hogy ahol a testvérek egyetértésben élnek, oda áldást is küld az Úr. Erről a közösségi áldásról szólt és szól az ősz Bikafalván.

A gyerekek élvezték a szekerezést.

A bikafalvi középkori napok alig értek véget, a rendezvénysátrakat le sem bontottuk, mert máris a bikafalvi művelődési napokra készültünk. Hangolásképp az ifjak az íjazás rejtelmeibe kaptak betekintést, és ezzel párhuzamosan mindenki a maga szintjén elkezdett ismerkedni a település történetével, érdekességeivel. Megtudhattuk azt is, hogy a napokban villamosított harangokat Sopronban és Udinében öntötték.

Tartalmas napot tölthettek el a résztvevők játékkal, tanulással, szórakozással.

Az eseménysorozat kiemelkedő napja, koronája egyértelműen a vasárnap volt. Az istentisztelet után Szász Boglárka fuvolajátéka emelte a lelkeket Isten felé, aki Gabriel Fauré Sicilienne darabját adta elő a templomban. A délután szüreteléssel kezdődött, majd miután elegendő szőlőt sikerült leszedni, elkezdődött a kicsik szüreti mulatsága. Jó volt látni, hogy ebben a kicsi faluban két „szekérderék” óvodás és kisiskolás gyerek, szépen székelyruhába beöltözve és énekelve menetelt a Csicser utca végéig. A felvonulás után az imaterem udvarán lévő szabadtéri színpadon, a Jancsika Katalin pedagógus által tanított ének- és gyerekjáték csokrot mutatták be a gyerekek. Ezt követően minden távolabbról érkező gyerek is szekerezhetett.

Népviseletben jelentek meg a legkisebbek és iskolások is a rendezvényen.

A délután hátralevő részében különféle népi foglalkozásokat, játékokat és kézműves tevékenységeket próbálhattak ki a gyerekek. Mindenki sorra vehette a műhelyhelyszíneket, és kedvére tanulva szórakozhatott. A jurta állítása mindig összekovácsoló közmunka a résztvevőknek. Fiatal apukák erősítették a keregére a tündököt tartó tetőléceket. Az est záróakkordja a bögözi ifjúsági színjátszócsoport által bemutatott két székely bácsis jelenet volt, valamint Nóti Károly Süt a Hold című bohózata. Csáki Enikő tanárnő csapata sokak szívébe vidámságot lopott, és újra emlékeztetett mindenkit, hogy az élet gondjait, nehézségeit vidámsággal érdemes fogadni. Az eseménysorozat is jól bizonyítja, hogy a művelődés útjain elindulva is erősödik a közösség, és összefogva sokkal könnyebben és határozottabban közeledhet Isten felé is.

Este színdarabokat tekinthettek meg a jelenlevők.

Hálásak vagyunk azoknak az önkénteseknek, akik fáradhatatlanul dolgozva biztosították a hátterét az eseménynek. Hálásak vagyunk a Bikafalvára látogatóknak, akik jelenlétükkel, érdeklődésükkel megtisztelték az eseményt. Hálásak vagyunk Hargita Megye Tanácsának, aki ebben az évben sok minden más mellett ezt az eseményt is támogatta.