Görgényszentimre, 2015. június 22-24

Az elején, úgy éreztem nehezen ment. Mint amikor a család hosszú idő után először találkozik: óvatosak vagyunk, kevesebbet beszélünk, inkább figyelünk. Pedig egy pár hónapja még mindent meg mertünk osztani egymással. Ki tudja miért van ez… Aztán neki kezdtünk.

Árpád vezetett minket: és egy óra múlva már újra család voltunk – újra kimondtuk ami jött, egyre inkább felvállaltuk önmagunkat. A hétfő és a kedd szinte végig rólunk szólt: mennyire ismerjük magunkat? miért lettünk azok, akik vagyunk? miért lettünk lelkészértekezleti elnökök? Hétfő este kirándulással ért véget a nap, Szabó Laci vezetésével megnézhettük Görgény várának a romjait.

Kedd este sakkterápiával zárult az önismeretről szóló rész: csodálatos volt. Szerda délelőtt értékeltünk, majd terveztünk: hogyan zajlottak az egyházmegyei lelkészértekezleti alkalmaink? milyen visszajelzések érkeztek a tavalyi egyházkerületi lelkészértekezletről? mi is lesz majd az októberi lelkészértekezleten, Szovátán? Két nap után, mikor felvetődött, hogy legyen-e jövőre is munkatársképző már nem volt kérdés, hogy mi a válaszunk.

Délután búcsút intettünk egymásnak és Gyergyószentimrének. Köszönjük Sógor Árpádnak a csapatépítést; Beke Bórókának, Makkai Dénesnek, Szabó Lacinak, Molnár Sanyinak, Fekete Marcinak és Bódis Miklósnak, hogy Igével tápláltak; köszönöm mindenkinek, hogy együtt voltunk.

Oláh Mátyás