Keresztyénüldözés… vegyi fegyver használata…

Ezekkel a sokkoló  hírekkel bombázza a világ közvéleményét az amerikai sajtó. És való igaz: a hétköznapi ember valóban elborzad a felett, hogy Szíriában embereket kínoznak halálra, csoportokat végeznek ki, ha megtudják, hogy a keresztyénekhez tartoznak. A vegyi fegyverek használata pedig nemcsak a keresztyénekben kelt visszatetszést és felháborodást, hanem minden jóérzésű emberben.

A tények magukért beszélnek, ám ezekből az akciókból egyesek azt a következtetést szeretnék leszűrni, hogy a közel-keleti országot igenis meg kell támadni. Amerika újra rendet akar teremteni. Ő a világ rendőre – képzelik egyesek Washingtonban, s ehhez mérten cselekednek is sokszor.

Csakhogy volt már legalább egy precedens. Irak. Igaz, Szaddam Husszein diktátor rezsimje senki számára nem volt szimpatikus, ám miután kiderült, hogy a közel-keleti ország mégsem rendelkezik atomfegyverrel, azaz átejtették a nemzetközi közvéleményt, mindenki visszafogottabb lett. És talán ennek köszönhető az is, hogy Szíriát még egyelőre senki nem támadta meg. No meg talán annak is, hogy egyes orosz hírügynökségek kiszivárogtatták: külföldiek Jordánián keresztül Szaúd-Arábiából szervezték meg a vegyi fegyveres támadást Szíriában, hogy így minél hamarabb kiprovokálják az amerikai erők bevetését a szír kormány ellen. A terv egyelőre nem sikerült, de nem lehet tudni, hogy a nemzetközi közvéleményt mikor lehet újra megvezetni annyira, hogy bedőljön, és újabb háborút indítson.

Félreértés ne essék. Nem akarom védeni sem Szaddam Husszein diktátort, sem a jelenlegi szír kormányt, amelyről én is oly keveset tudok, mint a kedves olvasó. Azt viszont emberjogi aktivisták, humanitárius és ökumenikus szervezetek valamint egyházak képviselői igenis állítják: sem Afganisztánban, sem Irakban nincs nyugalom. Sőt. A rendszerváltásokat követően több atrocitás éri a keresztyén közösségeket, mint korábban bármikor (ez az állapot érvényes különben az egyiptomi diktátor, Hoszni Mubarak elnök megbuktatását követően a fáraók földjére is).

Mi marad nekünk? Hallgatni a híreket, elgondolkozni azon, vajon mennyi igaz belőlük. No meg kibírni az áremeléseket, hiszen a térségben indított háborúkat követően a gázolaj ára a csillagos égig szökött – a nagy olajtartalékokkal rendelkező országok még nagyobb gazdagodását eredményezve. S ugyanakkor imádkozni a keresztyénekért, akik mellékes áldozatai egy gazdasági harcnak, amely sem embert, sem vallási közösséget nem kímél, hiszen célja az altalajkincsek megszerzése és a modern gyarmatosítás.

Somogyi Botond