Az MKT (IKE Munkatársképző Tanfolyam) nem csak egy tanfolyam vagy egy felkészítő az önkéntességre. Ennél sokkal többet takar a név maga mögött. Az MKT egy közös utazás, amit a szervezőkkel és legfőképp Istennel együtt tesz meg egy fiatal.

Tisztán emlékszem az első napra, amikor gyomorideggel telve, de kíváncsian vártam, milyen is lesz az első szemináriumunk. Mosolygós arcok fogadtak, akik a feszült érzéseimet sikeresen feloldották. Első perctől fogva barátságosan és nyitottan kezeltek a szervezők, éreztem, hogy ezen az úton lesz, akire számíthatok, ha bármiben elakadok. Szépen lassan megérkezett a csipet-csapat, és az ismerkedős játékoknak köszönhetően már nem volt idegen a hely. Otthon éreztem magam olyan emberekkel, akikben ugyanúgy ott volt a kíváncsiság és az ismeretlentől való félelem.

Az első szeminárium témája az önismeret volt, és bátran fel merem vállalni, hogy bennem rengeteg követ megmozgattak az előadások, műhelyek és a kiscsoportos beszélgetések. Mélyen ásni kezdtem magamban, és a környezetnek köszönhetően meg mertem mutatni önmagam azon részét, amelyet még saját magam elől is elrejtek időnként. Előkerültek régi levelek és versek, amiket az esti szünetekben olvasgattam át, időnként társaimnak, vagy csak önmagamnak. Hálás vagyok azért, hogy hasonló módon cselekedtek társaim, és így együtt tudtunk közelebb kerülni egymáshoz, önmagunkhoz és Istenhez is.

Az áhítatok segítettek számomra tisztán látni az életemet, amire abban a helyzetben hatalmas szükségem volt, mivel rengeteg pillanatnyi elvárással és teherrel néztem szembe az életemben. Mindezen terhek ellenére sikerült lelkileg feltöltődnöm, hiszen kérdéseim egy részére választ kaptam, sok kedves és elkötelezett fiatallal találkozhattam, és a kényelmes környezetben pedig Istenre és önmagamra is picivel jobban oda tudtam figyelni.

Ezt az első szemináriumot elégedetten, hálásan és tudással telve hagytam el. Már alig várom a következő alkalmat, hogy viszontláthassam újonnan szerzett barátaimat, és együtt produktívan tölthessük el a hétvégét.