„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek” – megújult a kidei parókia
Összefogással épült újra a kidei református parókiai, amelyet másfél évvel ezelőtt tűzeset semmisített meg. A közösség egy emberként cselekedett és segített, a parókia megújulásáért október 15-én adtak hálát.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Jer 29, 11-14 versei alapján végezte az igehirdetés szolgálatát. A felolvasott ige összesűrítve tartalmazza mindazt, ami velünk történt; ez mindannyiunk sorsfordító üzenete, a zsidó nép életét formáló üzenet – hangsúlyozta a püspök. Az, hogy az ószövetségi nép életét követhetjük, azzal is jár, hogy értelmezhetjük azt, következtetéseket vonhatunk le belőle. A felolvasott hagyatékban Jeremiás próféta arra kéri a fogvatartottakat, hogy telepedjenek le az új helyen, építsenek házakat, hiszen erre inti őket az Isten. „Csak én tudom, mi a tervem veletek” – mondja. Ő tudja ma is, hogy mi a terve a keresztény, a magyar néppel; Ő pedig azt akarja, hogy megmaradjunk, hogy együtt legyünk.
Nagy Tibor Sándor kidei lelkipásztor felidézte a parókiai épületét ért tűzesetet, amely mély sebet hagyott a közösség, a családja életében. A lángok közel 15 év emlékeit pusztították el – bibliaórák, lelkigondozói tevékenységek, keresztelések színtere vált semmivé. A veszteségeket némi pozitívum követte, emlékezett vissza, az eset lehetőséget adott a közösség szeretetének és törődésének megtapasztalására. „Isten szemében kedvesek voltunk” – fogalmazott, a kideiek azon az estén ugyanis nem mentek haza, amíg közös könyörgéssel le nem zárták a napot. Minden lélek egyszerre ragyogott, ez a közösségi összefogás pedig azóta is szárnyal – mondta a lelkipásztor, aki hálás szavakkal köszönt meg minden segítséget gyülekezeti tagoknak, felekezeteknek, építőmestereknek, vezetőknek egyaránt, hiszen egy emberként, önzetlenül álltak a probléma elé. „Több van az újjáépített parókia életében, mint építőanyag, hiszen szeretetből és hitből épült újjá.”
Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka az összetartozás fontosságát hangsúlyozta, aminek tárgyi bizonyítékaként a megújult parókia épülete szolgál. „Legyetek élő kövek abban az erődítményben, amelyben a sarokkő Jézus Krisztus!” – szólt Kide református gyülekezetéhez.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke örömét és háláját fejezte ki, hiszen, mint fogalmazott, a tűznek egy új hatását tapasztalhatta meg – a közösség összefogását. „Ez a tűz jó volt, ez Isten ajándéka volt; a tűz, ami a lelkünkben ég, szintén jó, csak fel kell ismerni. Ebben segítenek a lelkipásztorok, a szülők, de a gyerekek is, hiszen az ő szemükben csillog igazán.” Végezetül köszönetét és háláját fejezte ki azért is, amiért a közösség élni akarását megtapasztalhatta.
Eugen Mureșan, Borsaújfalu polgármestere köszöntésében a település református magyar közösségéhez szólt, akiket bár nagy tragédia ért, de sikerült felállniuk. Köszönetét fejezte ki összetartozásukért és erejükért, amellyel a parókiát együttesen felújították.
Grezsa Csaba Magyarország kolozsvári főkonzulja az ige szavaira reflektálva kifejtette, az, hogy mi Isten terve velünk, csak Ő tudja; és bár ez a terv nem mindig tűnik jónak, hinni kell benne, hiszen a javunkat szolgálja. Hozzátette, ahhoz, hogy egy közösség életben maradjon, néha szükséges a veszteség megélése, amelyben mindig ott van egy szebb jövő ígérete. Magyarország kormányának nevében ígéretet tett, ők mindig ott lesznek, ha egy veszteség után segítségre volna szükség, hiszen a kis közösségek szükségesek ahhoz, hogy a nagyobbak is életben maradhassanak.
Végezetül Cs. Nagy Otília, a kidei gyülekezet tagja köszöntötte Nagy Tibor Sándor lelkipásztort, aki 15 éve szolgálja a közösséget. Ezt az időt nem csak családja bővítésére, de a település fejlesztésére, épületeinek megújítására is szánta, amiért háláját és köszönetét fejezte ki az egész gyülekezet nevében.
A hálaadó istentiszteletet a kidei fiatal családok közös műsora színesítette, amelyet egy verscsokor követett: Nagy Júlia helyi fiatal, Török Enikő nyugalmazott tanítónő, Csákány Melinda helyi lakos, illetve Török Bálint szavalatai hangzottak el. Tusoni Vilma egy népdalt énekelt el, csellón pedig Oláh Mátyás kisbácsi református lelkipásztor játszott, aki Johann Sebastian Bach első csellószvitjének első tételét adta elő. Az ünnepségen a Kolozsvári Református Kollégium alumni kórusa szolgált.