Kettős ünnepre gyűlt össze Kisborosnyó református gyülekezete október 22-én. Miután hálát adtak az Erdélyi Református Egyházkerület és a magyar kormány segítségével megújuló templomukért, az új közösségi ház udvarára vonultak, amely új nevet is kapott: a falu szülöttjéről, Nagy Károly püspökről nevezték el.  

Megújult kívülről Kisborosnyó református temploma. 📸 Kiss Gábor

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a 2Krón 6,13 versei alapján hirdette Isten igéjét, amelyben Izrael népe templomot épít, ennek tiszteletére pedig ünnepre gyűl össze. De nem önmagukat, Istent ünneplik, a szent helyet ugyanis általa építhették fel. Az új templomba szószék is épül, ahonnan Salamon felolvassa Isten igéjét. A püspök hangsúlyozta, a szószéknek ma is jelentős szerepe van, ott ugyanis Isten szava hangzik el a lelkipásztor hangján keresztül, amelyet hallva maga az ember is felemelkedhet Istenhez. „Erről az ünnepről nem mehetünk haza anélkül, hogy feltennénk a kérdést, mi történt eddig velünk, mi történik ma.” A ma embere ugyanis hajlamos arra, hogy a nép sorsának alakulását maga mögött hagyja. A legfontosabb azonban, hogy legyen hitünk a megmaradásra, népünk megőrzésére vonatkozóan. „Van-e nektek olyan hitetek, amely szembe tud szállni a világ kihívásaival?” – kérdezte a püspök. 

Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese a 2Krón 7. részének egy részletével köszöntötte a gyülekezetet: „Kiválasztottam és megszenteltem ezt a templomot, hogy itt legyen az én nevem mindörökké. Itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.” E templom megújulásához földi eszközökre, lehetőségekre, emberi összefogásra, önfeláldozásra volt szükség, de legfőképpen Isten jelenlétére – tette hozzá.   

A hálaadó istentiszteletre ünneplőbe öltözött a falu apraja-nagyja. 📸 Kiss Gábor

Székely Róbert Imre, Kisborosnyó lelkipásztora a Róm 9, 16 igeversével szólt az ünneplőkhöz: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” A lelkipásztor felidézte, a munkálatok ideje alatt az ige szavai többször is beteljesültek, hiszen Isten jelenléte nélkül nem sikerült volna az, amit elterveztek. A felújítás 2018 novemberében kezdődött el a magyar kormány támogatásával, ekkor lecserélték az ablakokat, újravakolták a külső falakat, a toronyra új zsalugáterek kerültek, a harangokat automatizáltálták – sorolta a lelkipásztor. Már csak egy feladat maradt, visszatenni a toronyra a leesett csillagot, ekkor derült ki azonban, hogy a torony tetőszerkezete tönkrement, így az átadás még váratott magára. A támogatás elfogyott, az ima és várakozás maradt reményként, illetve Isten gondviselése – mondta a lelkipásztor. 2020 végén a magyar kormány új támogatást hirdetett meg, az áremelkedések miatt pedig az Erdélyi Református Egyházkerület segítségégére is szükség volt, de végül sikerült befejezni a munkálatokat. 

A hétköznapok lehangoló folyamatában erőt ad egy-egy ilyen találkozás – fejtette ki Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka az ünnepre reflektálva. Kisborosnyó Erdély fontos települése – tette hozzá – hiszen itt született Nagy Károly püspök, aki vigyázó, dolgozó, imádkozó püspöke volt Erdélynek. Így Kisborosnyó üzen az erdélyi reformátusságnak, magyarságnak, mégpedig azt, hogy jövőt csak a múlt talajára lehet építeni.  

Nagy Károly közösségi háznak nevezték el a gyülekezet régi parókiáját.

Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes Kisborosnyó egykori szülöttjének, az Erdélyi Református Egyházkerület néhai püspökének, Nagy Károlynak az életéről tartott rövid előadást. Nagy Károly 1868. október 29-én született; Sepsiszentgyörgyön, majd Nagyenyeden tanult a református kollégiumokban, ahol elvégezte a teológiát, hogy lelkipásztorrá váljon. Nagyenyedi tanulmányai után Németországban is tanult, ahol Kálvin János tanításával kezdett komolyabban foglalkozni. 1892-ben Kálvin teológiája címmel tanári dolgozatot írt, majd hazatérése után Brassóban választották előbb segédlelkésznek, majd lelkésznek, ahol felvirágoztatta a reformátusok kulturális és gyülekezeti életét. 1894 őszén Nagyenyeden választották lelkipásztorrá, ahol teológiai tanárként is tevékenykedett, majd 1895-ben Szász Domokos püspök az időközben Kolozsvárra költözött teológiai fakultásra hívta meg tanítani. Az akkori teológiai tanárok az erdélyi reformátusság életét is szabályozták, istentiszteleteket, vallásos ünnepélyeket szerveztek, amelynek Nagy Károly is szószólója volt. 1908-ban főjegyzővé választották, amely pozíciót 1918-ig töltött be, utána püspökké választotta az egyházkerület közgyűlése. Nagy Károly püspökválasztási programbeszédében a belső egyházi élet megújításának a „Vissza Krisztushoz!” jelszót választotta – mondta el a püspökhelyettes. Nagy Károly ebben a beszédében az egyházi iskolák újraalapítását is célul tűzte ki, hiszen korábban az egyház átadta a felekezeti iskolák zömét a magyar államnak, mert nem tudta fenntartani őket. Erdély Romániához kerülése után ezekben az iskolákban a román állam román tannyelvű iskolákat létesített, a magyar nyelvű oktatás pedig nagyon háttérbe szorult. Nagy Károly ugyanis az erdélyi magyarság megmaradását a magyar iskolák meglétéhez társította. Mindezek megvalósulásáért rengeteget küzdött, püspökként 1925-ig tevékenykedett. 

Az ünnepség a régi parókia udvarán folytatódott, ahol a megújult közösségi ház új nevét is megkapta, ezt a falu szülöttjéről, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökéről, Nagy Károlyról nevezték el. 

A hálaadó istentiszteletet a helyi gyermekek verses, zenés ünnepi műsora, illetve Tánczos András és Csiki Erzsébet helyi lakosok szavalatai színesítették.